A jelen és időszámításunk előtt.
Bábel tornyának újbóli felépítése és
áldozatok, ha akadályokba ütközik az építkezés.
Már csak az a kérdés, hogy több ezer évvel
Bábel tornya után hogy áldozható fel egy
jelenben élő fiú szeme világa ezért az építményért?
Letehetetlen könyv.
Mint Moskát Anita minden eddigi könyve.

Nocsak, nocsak... egy torony építése Bábelben, időszámításunk előtt. Igen, annak a toronynak az építése. De nem először felépíteni, az már megtörtént, és most romokban hevert, mielőtt újra valakinek eszébe jutott volna vele valamit kezdeni. Most az újjáépítéssel vannak elfoglalva. Egy fiú, Arzén, akinek apja, Léonard Chateau hagyta örökül ezt az építkezést. Az apát szentként tisztelték. Halála után az összes vasszörny, amelyet a torony építésére hozott létre, tönkrement, elfogyott a "szent olaj", amellyel működtek, és a munkásokat tápláló konzervhegyek utánpótlása sem érkezett soha többé a sivatagból. És állítólag volt egy halált hozó tárgya is, egy vasdarab, amit a papa néha pisztolynak becézett. Volt egy zenedoboza is, amelyet minden este felhúzott, és addig nem ment senki aludni a faluban, amíg annak zenéjét meg nem hallgatták. Egy gyűlölködő vélemény szerint Arzén apja beszivárgó volt.

Ugye, már minden világos?
Szinte minden?

A torony, sőt: a Torony áldozatokat követel. Amíg meg nem kapja, a torony építése állandóan akadályokba ütközik. Ahogy megkapja az áldozatot, minden folyhat tovább, mint azelőtt.
Több, mint érdekes, nem?
Isten a kőben van.
Isten a kőben van?
Mi történt Arzén apjával a halála előtt? Miért nem akar Arzén erre emlékezni sem?
És az isten szerelmére, hogy visszhangozhat az időszámítás előtti korban a sivatag Leonard Cohen dalától?

Aztán ott vannak Arzén kezei. Beszélnek. Mondom, na: beszélnek. Egy Hermon nevű pasas (?) hadovál belőle. Irányt mutat, feladatokat szab, számon kér. Isten szócsövei a kezek.
Vagy nem?
Mindenesetre Arzén baromira szeretne elmenekülni: az egész torony építéstől herótja van, de az embernek az apja emléke elől sehová sem lehet elrejtőznie.
Ez biztos.
Hermon elől meg pláne.

Aztán a jelenben ott van Fehér Dávid egy panelbeli albérletben, penészes morzsák és művészi vázlatok között, padlizsánlilára festett hajjal. Mert annak olyan művészi hatása van. Nem utálja a nővérét, de az anyjuk halála óta kerüli őt. Most azonban beteg és a nővére keresi fel őt, hogy magához költöztesse a fiút, ha lehet.
Lehet.
És mi a betegsége? Egyszer csak romlani kezdett a látása. Nem kicsit, nagyon. Az orvostársadalom össze is futott Dávid bajára, ugyanis biológiailag semmi baj sincs vele. Semmi. De Dávid tudja, mi történt. megsúgták neki az álmai. Valaki feláldozta a szeme világát, hogy másoknak jó legyen. Építési áldozatból. Dávid ebben a meggyőződésében megingathatatlan.
Egyébként is... miért álmodna folyamatosan sivataggal és toronnyal? Ledőlő toronnyal?
És miért tudja pontosan Dávid nővére, Livi, hogy azt a valakit, aki feláldozta öccse szeme világát a Toronyért, Arzénnek hívják?

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints!

Tetszik, amit olvastál?