Vered az asszonyt?
Gyere, velem keménykedj!
Egy tökös csaj a pesti éjszakában lesújt a bűnösökre.
Ha már a hivatalos szerveket béklyóba köti a jog,
úgy dönt, ő majd igazságot oszt a bántalmazott nőknek.
Ez a sajátos törvény pedig lecsap a fővárosi éjszakában.
Dávid Veron nekem nem jött be. Barátságos mosollyal csuktam be a könyvet, hogy kösz, nem. A jelenlegi könyvet ebből az okból kifolyólag sokáig kerülgettem, míg végre bizalmat szavaztam neki, és kinyitottam.
Yessss.
Nyitva is maradt és finoman beszippantott.
Istenem, más bloggereknél mennyire utálom ezt a szót: beszippantott a cselekmény.
És most tessék.
Hát nem így jártam?
Nem semmi ez a csaj, ez a Bori lakótársa.
Kemény, tele tüskével és elszántsággal.
Hja, ha valaki a pesti éjszakában fizikailag bántalmazott nők háztartási hitlereit tanítja móresre, annak nem
érdemes hibáznia. Sem így, sem úgy. Fizikailag és lelkileg is topon kell lenni.
Amíg hősnőnk egy Mártonka nevű taggal hempereg, Borit, a lakótársat összeverve, eszméletlenül kanalazzák össze a Király utca egyik kapualjából.
Ejnye.
Képbe kerül Kelemen "ezredes", a nyomozó, aki azzal riogatja a lányt, hogy vigyázzon magára, láthatja, Bori is hogy járt. Hozzáteszi, az a legenda terjedt el a kórházak sürgősségi osztályain, hogy egy debella árnyék sorra ver életerős férfiakat. Hogy miért pontosan férfiakat, nem tudni, de akár el is tévesztheti, és akkor... de hősnőnknek a szeme sem rebben a hírre. Hiszen az ő áldozatairól lehet szó.
Bori tehát eszméletlenül fekszik egy kórházban. Egy Óvóhely nevű civil szervezetben önkéntes, ahol bajba jutott nőkön segítenek, oltalmazó házaik vannak - és most a támadás után Bori mobilja és kulcsai, amelyen a szervezet és a lakáskulcsok is rajta vannak - eltűntek. Ha rossz kezekbe kerülnek, az alapítványnak vége.
Hősnőnk pedig halálos indulattal bosszút esküdik.
És akkor még ott van Márton, a naiv és édes fiatal krapek, akivel egyre inkább összeborul. Pedig egy hősnek ezzel adódhatnak gondjai.
Meg azzal, hogy mindenkiben ellenséget lát. Pedig nem mindenki az.
Vagy igen, de nem úgy.
Mi lesz hősünkkel? Kilábal-e a bajból, amit magára húzott és rátalált? Az-e a bűnös, akit bűnösnek hisz kezdettől fogva? És amikor bajba kerül, honnan jön a segítség? ..ha jön...? Mekkora ereje van a könnyen jött pénznek, hogy a végén az a vége, ami... hánynom kell.
Nagyon szerettem olvasni a történetet. A vége ellenére. vagy éppen azért.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints!
Tetszik, amit olvastál?
Akkor kövess minket a Facebookon is!
"Az ima nem több, mint egy kibaszott spam?" Kíváncsi vagy, ki és mikor mondta? Kattints!
"Az éjjeli tornafakultáció egyik pillanatában, hiába vetettem be minden elterelő módszert, Márton észrevette a nyakamon húzódó forradást, később meg, a sötét ellenére, a vállamat elfeketítő véraláfutást is. Gyanakodva kérdezte, mi ez, én legalábbis azt feltételeztem, hogy gyanakszik, nem pedig hogy engem félt. A vállamat meg a halványuló többi foltot illetően még bevette, hogy legurultam a lépcsőn, de a nyaki forradást nem bírtam kimagyarázni. A végén már csak arra törekedtem, hogy legalább az öngyilkossági kísérlet gyanúját sikerüljön levakarni. Fogalmam sincs, sikerült-e. Mindenesetre Márton nem menekült el, de ebből nem vontam le hosszú távú következtetéseket. Ivarérett férfi ritkán szalad el, ha egy megfelelően karban tartott, felnőtt női test tapad rá meztelenül. Szóval nem tudtam, Márton mit is gondol tulajdonképpen a sebesüléseimről. Az, hogy észrevette őket, újabb ok volt a vészharang megkondítására. De én se nagyon menekültem, ha felnőtt férfi teste került érintésközelbe. Az ilyen esetek nagyobb százalékában ütöttem, az elenyésző maradékban levetkőztem. Azért fölírtam magamnak, hogy Mártonnal és a sebekkel előbb-utóbb kezdenem kell valamit, mert bár a gyerek üdítően és megbízhatóan naivnak tűnt, ha egyszer, csak egyszer belebotlik nálam egy véres kalapácsba, akkor nemcsak kérdései lesznek, hanem válaszai is rögtön. És akkor mind a ketten nagy bajban leszünk."
Kövess minket a Facebook-on is!
