Egy fontos kultúrnövény: a fekete bors

2017. szeptember 19. 00:02 - Arthur Arthurus

A fekete bors kihagyhatatlan fűszere lett az európai konyhának, még egy kis faluszéli, műanyagabroszos vendéglőben is ott van minden asztalon másik legfontosabb fűszerünk, a só mellett. Ám ezt a fűszert egykor aranyáron mérték, és kereskedelme fontos alakítója volt történelmünknek.

A kúszó borscserje (Piper negrum) apró, ráncos, fekete termését a növény őshazájában, Indiában már i. e. a 4. évezredben is használták ételek ízesítésére, és a 2. évezredben már termesztették is. A termés éretten piros színű, és a később megszáradó ráncos fekete héjat eltüntetve kerül elő a fehér magja, ebből készül az erőteljesebb ízű fehér bors. A zöld, fehér, fekete és piros bors mind ugyanazon növénynek ugyanazon része, csak eltérő érési fázisban szüretelik őket. 

A bors már az ókori Egyiptomba is eljutott, II. Ramszesz fáraó múmiájának az orrlyukába is elhelyeztek néhány borsszemet, de a görögök és a rómaiak is szívese használták, mint fűszer. Már akik hozzájutottak persze, mert a Délnyugat-Indiából származó bors szállítása nehézkes és sokszor veszélyes vállalkozás volt, ezért a fűszer igen magas áron cserélt gazdát. Sokszor még a tehetős római urak is hosszú borssal (fűszerpaprikához hasonló), esetleg mustármaggal helyettesítették, ezekhez sokkal könnyebb volt hozzájutni. 
A fűszer a középkorban is megőrizte népszerűségét, máig is számos európai városban viseli a bors nevét utca vagy tér (pepper, pfeffer, poive, stb.). A magyar nyelv is megőrizte egykori értékét, gondolhatunk akár a "sava-borsa", akár a "borsos ár" kifejezésekre. A középkorban azonban nem csak friss, erőteljes íze miatt kedvelték e fűszert, hanem azért is, mert - akárcsak a fahéj - tökéletesen alkalmas a szárítással vagy sózással tartósított ételek és alapanyagok kellemetlen, kissé avas ízének elfedésére. Erre pedig akkoriban nagy szükség volt, így a bors ára (a nehézkes, veszélyes kereskedelme és a széleskörű felhasználtsága miatt) tízszerese volt bármilyen más fűszernek, ha pedig hiány alakult ki belőle, akkor pillanatok alatt az arany árával vetekedett. 

A hajókon szolgáló matrózok között szokás volt, hogy a hosszabb és kockázatos utakra értékes ékszereket, vagy arannyal teli erszényt vittek magukkal, arra az esetre, ha végtisztességben kéne részesíteni őket. Sokan a sokkal könnyebb, de ugyanolyan értékes borssal tömték ki erszényüket, a fűszert ugyanis fizetőeszközként is elfogadták, akár adót is lehetett borsban fizetni. Nem csoda, hogy hatalmas vagyonok születtek a borskereskedelemből: Velence és a Földközi-tenger medencéjének gazdagsága a fűszerkereskedelemből virágzott, ezek között is a bors volt a legfontosabb. Az itáliai kereskedővárosok monopóliumának megtörésével sokan próbálkoztak, és más-más utakat kerestek a fűszer őshazájába. Az útkeresésnek hatalmas lökést adott, amikor a Perzsa-öblöt vagy a Vörös-tengert érintő útvonalakat a Török Birodalom terjeszkedése veszélybe sodorta. Egy hajós, egy bizonyos Kolumbusz is biztonságos utat keresett Indiába, hogy fűszerekkel megpakolva térhessen haza, és azon kezdte törni a fejét, vajon nyugat felé hajózva eljuthat-e oda? A portugál és spanyol hajósok is ekkor indultak el, hogy kiderítsék, meg lehet-e kerülni Afrikát, és eljuthatnak-e így is a fűszerek őshazájába. Vasco da Gama 1498-ban sikerrel járt, a nyugat-indiai Kozhikodében partra evező tisztje ezt mondta az őt köszöntő araboknak: "Keresztényeket és fűszereket keresünk."

A portugálok és a hollandok is megpróbálták a termelést ellenőrizni, végül a bors csak a 18. század második felében, India angol gyarmatosításának megszilárdulása után kezdett igazán nagy mennyiségben és olcsón érkezni a kontinensre, így a luxuscikkből apránként mindennapi ízesítő lett.

Forrás: Bill Laws: Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet c. könyve.

A dohány a pestis ellenszere? Itt olvashatsz erről!

Kövess minket Facebookon!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8312776042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lobo Marunga 2017.09.19. 23:32:25

Ami az aranyárat illeti, csak az érdekesség kedvéért: Jelenleg 1kg őrölt bors ára nagyjából 1g (14 karátos) aranynak felel meg. Én valami olyasmit tanultam az iskolában, hogy a középkorban a bors olyan drága volt, hogy egy kiló borsért egy kiló ezüstöt adtak. Most egy kiló őrölt bors nagyjából 40g színezüstöt ér. Szóval szerencsére tényleg nincs aranyárban... :)

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2017.09.20. 11:42:37

A piros bors az rósza bors, és semmi köze a közönséges borshoz. Az nem is bors hanem valami szömörce.

Ismerek hosszúborsot, de az szintén fekete szárítva, semmi köze a paprikához.

Arthur Arthurus 2017.09.20. 11:49:18

@Intimitás Gourmet: A piros bors és a rózsabors két különböző dolog, az egyik valóban egy másik növény termése, de a piros bors az a fekete bors, csak egy másik érési stádiumban :)