Hogyan állsz talpra, ha alkoholista anyától egy bántalmazó családba kerültél?
Nehezen.
Sokaknak nem is sikerülne.
Ez a könyv elmeséli, hogyan próbált Emma kimászni a gödörből. Hogyan hagyta maga mögött a múltját, hogy a még korábbi múlt foglya legyen, hogyan próbált kapcsolatot kialakítani az anyjával.
Ez a folytatás arcul csap.
Nem lesz minden szép és jó, mint általában a könyvekben, filmekben.

Figyelem! Aki nem olvasta az első kötetet, amelyről itt találsz egy ajánlót, annak spoileres lehet!

Emma története hihetetlenül valós. Kiderült, mit tett vele a nagynénje, és többé nem mehet a közelébe, de a lány visszataszítja saját magát a múltjába: kapcsolatba lép az anyjával, és hozzá is költözik. De mit hoz számára ez az egész? Hogy alakul a kapcsolata Evannel? És mi lesz a rejtélyes férfival, aki az anyjával kavar, de láthatóan inkább Emma érdekli őt? 
Érdekes módon Jonathan egy olyan karakter, aki az elejétől kezdve nem volt szimpatikus, rendkívül manipulatívnak találtam, de valahol mégis kedveltem, mert a múltja egészen hasonló Emmáéhoz. Ő az, aki tényleg, valóban megérti, mi az, amin keresztül kellett mennie a lánynak, mert ő is átélt ilyesmit. Az más kérdés, hogy az ő története nem lett boldog. Talán Emmáé sem lesz az - akkor különösen nem, ha Jonathan hatása alá kerül.

A könyv olvasása közben, főleg, ahogyan Emma és Rachel, az anyja kapcsolata alakult, minduntalan egy gondolat futott át a fejemen, és szöget is ütött ott. Vajon mit kap az, akit egész életében félredobtak, bántottak? Semmi jót, igaz? És ő hogyan kezeli az embereket, mi alapján tudna máshogyan cselekedni, ha nem nagyon látott más mintát, csak a bántalmazást - legyen az akár lelki, akár fizikai? Mi a fény akkor, amikor nincs sötétség, amin áthatolhat? Vagy mi a sötétség akkor, amikor nincsen fény, ami a sarokba űzné? Mi a jó, ha nincsen rossz? És mi a rossz, ha nincs jó? A könyv végén Emma is ráébred erre, és Jonathan fejéhez vágja azokat a gondolatokat, amelyek bennem is felmerültek: hogy ők sem CSAK áldozatok. Hogy ők is bántanak, bántottak másokat. Emma bántotta az anyját. Jó oka volt rá ugyan, de akkor is hitetlenkedve olvastam a kirohanásait. Büntetni akarta, gyűlölni akarta, miközben szeretni is akarta. És Emma bántotta Evant is, aki viszont ezt a legkevésbé sem érdemelte meg. 

Bár az első történet is sok valós elemet mutatott, összességében mégis csak volt bajom az egésszel - annak ellenére, hogy letenni sem tudtam. Emlékszem, amikor olvastam, csak az első kötet volt meg nekem, pénteki nap volt. Mit gondoltok, tudtam következő hétfőig várni, hogy a kezemben legyen a folytatás? Szombat délelőtt azon kaptam magam, hogy zötykölődöm a város felé, a legközelebbi könyvesbolt irányába - viszont ekkor már előrelátó módon a harmadikat is meg akartam venni. Csakhogy nem volt! Be kellett járnom fél Budapestet, mire az egyik üzletben egy utolsó, a weboldalon fel sem tüntetett példány előkerült, ráadásul kemény kötésben, míg az első kettő kartonkötésben volt meg. Nem érdekelt. (Azóta beszereztem mindegyiket kemény kötésben, igaz vagy két éve kölcsönadtam, és még nem ért vissza hozzám - talán egyszer...) Szóval ha az első kötet ilyen volt számomra, a második még ilyenebb, mert számomra sokkal valósabb és elgondolkodtatóbb volt. Letehetetlen és felkavaró. 

A borítóra kattintva eléred a könyvet, ha érdekel!

Egy történet két megtört lélekről és egy csepp reményről!

Kövess minket Facebookon!