Nem? De azért minimálisan érdekel? Akkor olvasd el ezt a könyvet! 

Engem sosem kötött le a matematika, sosem tudtak a tanárok megtanítani az alapokra sem, viszont érdekes módon rendkívüli intuícióval (ha lehet ezt a kifejezést használni :) ) rendelkeztem a témában. Nagyon-nagyon sokszor volt, főleg geometriai feladatoknál, hogy egyedül én tudtam az osztályból hozzávetőlegesen a megoldást. De amikor azt kérdezte a tanárnő, hogy honnan veszem, annyit tudtam mondani, hogy kikövetkeztettem. És tényleg. Sosem voltam jó bonyolult számolásokból, gyakorlati matekból, de a végeredményt nagyon sokszor tudtam – de nem tudtam leírni, hogy jutottam el hozzá. Mert nem tört egyszerűsítésével meg harmadfokú egyenletek megoldásával meg ilyenekkel… egyszerű logikai úton. 
De ez persze nem elég az ötöshöz, amikor a tételeket a gyakorlatban nem tudom alkalmazni… szépen el is vették a kedvem az egésztől.

De nem az elméleti matektól – na azt mindig is szerettem! véleményem szerint csodálatos – a világ legcsodásabb – tárgya a matematika, hiszen szinte minden leírható és megjósolható vele az emberi viselkedéstől kezdve.Ez a könyv meg tudta velem értetni érdekesen és hitelesen azt, ami a tanároknak nem ment jópár év alatt. Tudtam, hogy Pitagorasz tétele létezik, még alkalmazni is tudtam, de sosem értettem a bizonyítást. Most már értem. Az egész egy nagy matematika-történet, amit egy titok köré főzött fel a szerző: vajon Fermat tényleg megoldotta anno a régi matematikai problémát? 

"„Igazán csodálatos bizonyítást találtam erre a tételre, de ez a margó túl keskeny, semhogy ideírhatnám.” A 17. században élt francia Pierre de Fermat-nak e szavai felcsigázták az emberek képzeletét, s különös matematikai küzdelemre késztették az elkövetkező nemzedékeket. A nagy Fermat sejtés a matematika szent Grálja lett. Voltak, akik egész életüket a bizonyításnak szentelték. Akadt, aki kétségbeesésében önkezével vetett véget életének, másvalakit pedig épp a nagy Fermat-sejtés mentett meg az öngyilkosságtól, ezért végrendeletében óriási díjat ajánlott fel a megoldásért. És akkor jött egy princetoni professzor, Andrew Wiles, aki már tízéves kora óta álmodozott a bizonyításról. 1993-ban, hétévi magányos és titokban végzett kutatómunka után szenzációs bejelentéssel kápráztatta el a világot: megvan a bizonyítás!"

Andrew Wiles

Rengeteg új, érdekes ismerettel bővült a tárházam, nagyon érdemes volt elolvasni ezt a könyvet!

Tudtátok pl., hogy a 3,14 a folyóknál is jelen van? Hogy egy folyó forrása és torkolata közti légvonalban mért távolság és a folyó hossza közti arány megközelítőleg 3,14? A Föld minden folyójánál, és ettől sosem tér el nagyon? Egy éles kanyarulat külső ívénél szükségszerűen gyorsabban folyik a víz, tehát az erózió is nagyobb, tehát még élesebb lesz a kanyar, egész addig, amíg a folyó visszafordul önmagába. Ekkor egy kis tó jön létre, és a folyó a körkörös mozgás helyett egyenesen halad tovább, ismét visszatérve megközelítőleg a 3,14 arányhoz. Nagyon érdekes!

Ezek mellett rengeteg információt megtudtam tudósokról, matematikusokról. Érdemes volt elolvasni, polcon maradós könyv, a tudományos szekcióm egy újabb, megbecsült darabja :) A könyvet a Park Kiadó adta ki Magyarországon, a borítóra kattintva elérhető a kiadó oldaláról kedvezményes áron!

Érdekelnek az emberi agy titkai? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!