Boszorkányszög

2017. november 09. 00:03 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Jo Nesbø: Böszörkányszög

"Tizenöt éve foglalkozom gyilkosokkal, de csak egy dolgot tudok biztosan. Hogy mindannyian keresnek valakit, akinek elmesélhetik."

 

Találnak egy holttestet. A mutatóujját levágták, még életében, aztán fejlövés végzett vele. A szemhéja alá egy vörös, ötágú csillag formájú gyémántot raknak. Öt nap múlva eltűnik egy nő, és csak a középső ujja kerül elő, rajta egy csillagot formázó vörös gyémánttal. Rá öt napra ismét egy holttest, megint egy csillag alakú gyémánttal. Kétség sem férhet hozzá, hogy sorozatgyilkosról van szó. Harry Hole, a norvég nyomozó, akinek élete éppen széthullóban van, kénytelen a zseniális Tom Waalerrel együtt dolgozni az ügyön. Másfél év telt el azóta, hogy a társát agyonverték. Úgy gondolja, hogy Waaler áll az ügy hátterében. Úgy gondolja, hogy ő a Herceg, aki irányítja az oslói feketepiacot, fegyvercsempészetet. Úgy gondolja, hogy Ellen, a társa rájött, hogy kicsoda Waaler. És Waaler nem hagyhatta, hogy bárkinek is elmondja. Bizonyíték? Az nincs. Csak a megérzés, az a bizonyos nyomozói véna, és a kirakósdarabkák mondják, hogy ez az egyetlen logikus magyarázat. És közben a norvég hőségben felbukkan ez a sorozatgyilkos is.

Minden klappol, a harmadik gyilkosság után rájönnek a mintára, rájönnek, hol fog lecsapni legközelebb, ugrásra készen várják, hogy felbukkanjon a biciklis futárnak öltözött férfi, aki gyilkol - de a számításuk mégsem jön be. Elijesztették volna? Vagy csak játszik velük? 

Azt hiszem, elárulhatom: csak játszik velük. A nyomozás halad, minden bizonyíték egy emberre mutat - de tényleg ő tette? Harry kétli, ám mentenie kell saját magát és őt is, ha ki akarja deríteni az igazságot. Ha igazságot akar szolgáltatni Ellennek. 

Ez volt a második Nesbø-könyvem, és biztos, hogy nem az utolsó, Hole történetei már a kívánságlistán csücsülnek. Pontosan ezért féltem én belevágni ebbe a skandináv krimi műfajba anno: tudtam, hogy nagyon szeretném. Hideg, tél, skandináv országok, brutális gyilkosságok, zseniális nyomozók - mind jöhet! Oké, ebben épp nagyon meleg volt, de hát... azért jót nevettem, hogy hogy szenvednek és küszködnek a kb. 30 fokban :)
Az első Nesbø-könyv a Hóember volt, amit olvastam. Az a hetedik Hole-könyv, ez, a Boszorkányszög pedig az ötödik. Az a jó ebben, hogy epizodikus, persze a nyomozók életében mások a körülmények, de ezen nincs akkora hangsúly, és nem lehetetlen nyomon követni, még ha össze-vissza olvassuk is, mint én fogom valószínűleg. Attól függően, milyen sorrendben sikerül beszereznem a könyveket. 

Nagyon megszerettem Jo Nesbø stílusát, tetszik a líraisága, hogy az élet és a halál mocskosságát és kegyetlenségét pontosan, de szépen adja vissza, a valóságnak megfelelően. Ez a könyv jobb, mint a Hóember. Vagyis bizonyos dolgokban jobb. És azok a dolgok talán fontosabbak, mint azok, amiben a Hóember jobb - ha érthető ez így. Jobban ki van fejtve az a bizonyos kreatív agymunka, ami során Harry rájön az összefüggésekre és a mintázatra. Nagyon tetszett az a rész. Nagyon tetszett a moralizálás, amit a történet valódi "főgonoszát", Waalert veszi körül. Én nem értek egyet a halálbüntetéssel. Még csak azzal sem, hogy a büntetésnek bosszúnak kell lennie. Nem értek egyet a szó jelentésével sem. Szerintem, és ezt bizony tudományos bizonyítások, agykutatások is bizonyítják, egy gyilkos ritkán gyilkol hidegvérrel, és aki mégis, az egyszerűen nem is tehetne máshogy. Szükséglete. Persze ez nem azt jelenti, hogy fel kell menteni. Nem azt jelenti, hogy szabadon kell hagyni. Azt jelenti, hogy nem kell "megbüntetni". Egyszerűen csak ki kell zárni a társadalomból. Ahogy az erőszaktevőket is kéne. Felügyelet alá vonni. Börtönbe küldeni. De nem egy 2x2 méteres cellába egy mocskos priccsre. Csupán meg kell akadályozni, hogy bármikor hasonlót elkövessen. Nem "büntetni". A halálbüntetésnek sincs visszatartó ereje, ez tény. Ugyanakkor két dolognál nem tudom elengedni a bosszút, és igenis azt mondom, hogy ugyanazt kéne tenni vele, amit ő tett: gyerekbántalmazás és állatkínzás esetén. Mert mindkettő ártatlan, bűntelen, tőlünk teljes mértékben függő lény. Ezzel visszaélni pedig a lehető legundorítóbb dolog, amire ember képes. Szerintem. 

139392905.jpgA könyvet - mint a legtöbb zseniális skandináv krimit - az Animus Kiadó adta ki Magyarországon, a borítóra kattintva kedvezményes áron megvásárolható - tudom ajánlani!

Ne félj a Hóembertől... kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8613114066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.