Vigyázz, mit kívánsz! - intett anyám lánykoromban, 
és így folytatta: - mert még megkapod, és aztán nézegethetsz. 

Végig ez az érzés matatott bennem, amit fent leírtam, amikor a Kossuth Kiadó kötetét, Joanna Trollope Testvérek című könyvét olvastam.

Az alaphelyzet az örökbefogadottak, Nathalie és David érzelmei körül bonyolódnak biológiai szüleikkel kapcsolatban. Az örök kérdések foglalkoztatják őket: miért nem kellettek igazi szüleiknek? Ők tehettek valami rosszat? Miért nem feleltek meg nekik? És a fő kérdések: hol lehetnek az igazi szülők, ezáltal pedig honnan jöttek ők maguk, az örökbefogadottak.

A regényben két örökbefogadott testvérpár rágódik ezeken a kérdéseken, akiknek biológiailag nincs köze egymáshoz. Túlestek a tagadás, a "jól érzem én magam így" önáltatásán, de elérkezik a pont, ahol nincs tovább sem elfojtás, sem tagadás, és nyers valójában megmutatkozik a tudni akarom, honnan jöttem kényszerítő, mindent elsöprő valósága.

Nathalie-nál ez az érzés akkor bugyog fel, amikor kislánya, Polly örököltnek tűnő betegségben szenved, semmi komoly, de amit meg kell szüntetni a kislány fülében, az bizony generációról generációra öröklődik, és párja családjából az a baj nem származhat. Nem is ez a nüansznyi különbség ingatja meg őt, hanem az, hogy még mi derülhet ki, ami alapjában rengetheti ő és leszármazottai életét.

David még tagadásban él, elutasít minden gondolatot, amely ahhoz segítené őt, hogy megismerje a múltját. Nathalie és ő azonban olyan szoros véd és dacszövetséget kötöttek, hogy muszáj belefolynia neki is saját sorsa megismerésébe, nehezítve azzal, hogy sokkal jobban kötődik Nathalie-hoz, mint saját feleségéhez. Mindent, minden fontosat Nathalie tud meg először, aki erre egyrészt büszke, másrészt vissza is él vele cseppet, harmadrészt egyáltalán nem engedi ki a kezéből testvére kapcsolataiban ezt az elsőséget - nem, senkinek sem, se David feleségének, se másnak.

Ezzel el is érkeztünk a következő neuralgikus ponthoz, ahol kénytelen-kelletlen a családtagjaik asszisztálnak az örökbefogadottak érzelmi csatáihoz, viselik el azokat a körülményeket, amelyekkel nekik oly nehéz megküzdeni. Habozva ingadoznak az érzelmi elhanyagoltság és a mikor avatkozzak be penge vékony ösvényén, egyet előre, kettőt hátra lépve. Hol szakad el a cérnájuk és tesznek jóvátehetetlennek tűnő lépést, vagy állítják válaszút elé életük párját?

Megtalálják-e biológiai szüleiket? Kinek lesz nehezebb feldolgozni a történteket, Nathalie-nak vagy David-nek? Hogyan fogadják a keresést a családtagok, az örökbefogadó szülők, férjek, feleségek? Ki az igazi testvér, a vérszerinti, vagy az örökbefogadott? Le lehet-e válni rossz berögződéseikből?
Ha megkapták, amit kívántak, elégedettek lesznek-e az eredménnyel? Vagy csak fölöslegesen kavartak fel életeket, sorsokat, és bár ne tudnák mindazt, amit sikerült összevakarnuk? Lesz-e erejük a katarzisból megerősödve kikerülniük?

A családjuk pedig, amelyben élnek, hörög, küzd, velük vagy nélkülük, de mindenkor: értük. Mire lesz elég ez a küzdelem?

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Kossuth Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?
Akkor kövess minket a Facebookon is!

Milyen egy mozaikcsalád élete? Érdekel? Kattints!