Az is ritkaság, hogy egy író egymás után kétszer kapja meg a Hugó-díjat, s hogy ezt olyan művekért ítéljék oda neki, amelyek egymás folytatásai, még ritkábban. Jemisinnek ez sikerült. (Kattints a hivatkozásra, ha érdekel.)

Emlékeztek még Az ötödik Évszakra, a trilógia első részére? Ahol Essun (Szienit, Damaya) életét, orogenitását követhetjük nyomon? A világ, ahol az Évszakok egy-egy földtani-környezeti nagy katasztrófát, és az ebből következő válságot takarja; és a képzett orogénok (roggák) kvázi rabszolgák?

Az első részben beköszöntött a történetírás óta számon tartott ötödik évszak, és az orogénok tudják: ez most nem fog elmúlni pár év vagy évtized alatt, itt és most évezredekkel vagy akár százezer évekkel kell operálni. A tényleges kiváltó ok az első részben homályban marad, amíg Szienit (Essun), Alabástrom fiatalkori emlékei és a jelen történései között vándorlunk. Az első rész végén Essun, akinek kisfiát férje, Jija agyonveri annak felfedezett orogenitása miatt, egy közösségben, ahol kifejezetten magukhoz vonzzák a roggákat (orogénokat), otthonra lel. Érdekes módon ott talál rá a haldokló Alabástromra is, aki a trilógia második részében üggyel-bajjal az utolsó csiszolásokat ejti meg Essun orogén technikáján. Kérdés, hogy az első részben hat gyűrűsként elvált főhősünk 9-10 gyűrűre fejlődött tudása mire lesz elég.

Végre feltűnik a színen Essun kislánya, Nassun, akinek nyomon követhetjük sorsát egészen onnan, hogy Jija, az apja elpusztítja öccsét, Uche-t, egészen addig, amíg egy különleges helyre érkezve a lány is beteljesíteni látszik orogén sorsát.

Közben kőfalók színesítik a képet, és döbbentik rá arra az olvasót, hogy sokkal nagyobb szerepük van az események egymásra épülésében, mint eleinte gondolnánk. És az obeliszkkapuk! Essun gyötrelmes leckék árán rájön, hogyan képes összekapcsolni őket, de vajon miért van erre szükség? Mire használhatók ezek a kapuk? Mi köze mindehhez annak, hogy Alabástrom szerint Földapa valamikor elveszítette a... de mit is? és ha egyszer sikerülhet azt a Valamit újra befogni, akkor nem lesz többé a mában ismert gyakoriságú Évszak?
A szerző, N. K. Jemisin

Miközben Essunnak a világ sorsát kell (kéne) sürgősen elrendeznie, mellesleg a lánya iránt érzett aggódása is állandóan ott motoszkál a fejében, megtámadják a közösséget, amely befogadta Essunt. A világot csak akkor tudja megmenteni, ha a közösséget is életben tartja. Azt pedig csak irgalmatlansággal, következetességgel, rugalmassággal, összefogással és a hagyományok teljes felrúgásával lehetséges kivitelezni.

Ott hagy bennünket el az író történetével, ahol egyértelműen kiderül, hogy Nassun kiváló orogén, őrzője pedig szembeszegül a belé ültetett parancsokkal, Essun legyőzi a közössége elleni támadást és tudomást szerez a lánya életben maradásáról, valamint a kőfalók különleges státuszáról az egész folyamatban. Az obeliszkeket képesek uralni, és jöhet annak a Valaminek a befogása, ami a Földet stabilizálhatja… de mi az, és ki fogja befogni? Essun? Vagy a lánya? Hogyan? Mi lesz a kőfalók terveivel? Mi lesz a világgal? Ki marad életben a zord körülmények között (hamueső hull a földre, pusztulnak állatok, növények), mire sikerül befogni azt a Valamit (ha sikerül, és ha tényleg „csak” ennyi a baj), ezzel tényleg véget érnek az Évszakok? Lehet, hogy valóban sokkal régebbről is vannak történelmi adatok, mint azt az ortodox történetírás elismerni hajlandó? Mire elég a szeretet, és hová vezet az ezzel való manipuláció? Az emberek foglyai maradnak-e előítéleteiknek, vagy képesek lesznek ezen felülemelkedve a jövőre koncentrálni?

Na.
És itt hagyja abba az író az egészet.
És jövő ilyenkorra jön ki magyarul a folytatás.
Megőrülök.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezményesen szerezheted be!

Köszönjük, Agave Könyvek!


...és a robot elrepül velük.... de hová is? Ébredő istenek, földönkívüliek, meg amit akarsz. Érdekel? Kattints!

Kövess minket Facebookon!