Porlik, mint a szikla

2017. december 24. 07:40 - Carbonari

Könyvajánló - Bauer Barbara: Porlik, mint a szikla

apor.jpgEgy regény, ami fáj, ami örömre késztet, ami hitet csöpögtet, és ami olyan útra vezet, amelyen járni nehéz, de érdemes - ez mind igaz a Jaffa kiadó gondozásában megjelent Bauer Barbara munkájára, amely Porlik, mint a szikla címmel jelent meg néhány hete. Az áthallás nem véletlen a székely himnuszra.

„Nem tudom, hogy a halottakat, vagy az élőket zaklassam fel múltam bolygatásával. Apám, az egyetlen, akiben megtalálhattam volna a szövetségesemet, idő előtt távozott. Előtte azonban még arra kért, legyek bölcs, és csak akkor nyissam ki a számat, ha legalább háromszor végiggondoltam, mit is mondanék. És ha ez idő alatt még mindig késztetést érzek a szólásra, ám tegyem, aztán számoljak a következményekkel.
Hát persze, nem véletlenül mondta ezt. Kinek van ideje háromszor végiggondolni a mondanivalóját? És hol? Talán a halottas ágyán. Apám pedig pontosan tudta, hogy ő majd igen messze jár majd öröklét mezején, amikor én összefekszem a Kaszással. Hiszen ez az élet rendje, nem?”

Amanda, az unoka a mában él egy budapesti lakópark mellett, és pékséget nyit, ahol örömmel és megelégedéssel teszi dolgát. Vannak barátnői, ő pedig derűs lélekkel várja őket ugyanúgy, ahogy  minden egyes vevőjét is. Dagasztás közben vagy a friss kenyér illatában azonban érdekes dolgok esnek meg vele: olyan eseményeket lát, érez meg saját múltjából, amelyek súlyos családi titkot takarnak.
apori.jpg
A családot a nagyapa a huszadik század nagy világégése után Székelyföldről menekítette Budapestre, mégpedig félrevert harangok közepette, mert ő azt mondta: én nem leszek román. Így, kijelentőmódban. De nem csupán a történelmi kényszerűség hozza el őket ezeréves szülőföldjükről, hanem a súlyos családi titok is, amelynek nyilvánosságra hozását a többi családtag előtt a nagyapa döntése idő előtt sírba visz.

Ilon, Amanda nagymamája részese a titoknak, hordozza is halálos ágyáig, amikor végre megnyílik az unokájának. Maroknyi székely, porlik, mint a szikla, idézi Ilon a székely himnusz sorait. Székely vagy, inti unokáját, és ha már nem is kell határokat őrizned, a hagyományainkat vinned kell tovább. És hogy az unokája megértse, miért kell visszamennie, szétnézni a nagymama szülőfalujában, hogy miért kell, muszáj továbbélnie a hagyományoknak, mesélni kezd. Igen, mesélni. De nem mindent.

Mit talál Amanda Székelyföldön, az úton, amire előbb csak Ilon mama kérésére vállalkozik, majd pedig már a lelke veszi át a lendületet a múltidéző túrán? Mit talál és mihez kezd vele?

Mi történt 1916-ban? Hány tragédiát őriz, vagy temet maga alá az élet és az életben lévők? Képes-e híd támadni generációk között? A jelenben és a jelennek élő Amanda megérti-e nagymamája történeteit, megérinti-e a Kárpátok havasa és a múlt?
És ha igen, mit kezd majd vele?

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

aporik.jpg

 

Köszönjük, Jaffa Kiadó!

Sisi palotahölgye, a leggazdagabb árva. Érdekel? Kattints!

 

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr7513474765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása