Amikor betiltották a karácsonyt...

2017. december 25. 07:42 - Arthur Arthurus

"...mindaz a haszontalan foglalatosság, mellyel az emberek régóta ünnepelték Krisztus születését, egyszer s mindenkorra megszűnt létezni és nincs többé, mintha soha nem is létezett volna...
...ekképpen nyomják el a fejetlenség vidám urait a rossz kormányzás westminsteri őrült urai..."

1645 késő őszén járunk a ködös Angliában, amikor a véres polgárháború még javában dúl, és épp csak túl vagyunk a naseby-i csatán, mely során a vasbordájúak, Oliver Cromwell és Sir Thomas Fairfax serege hatalmas csapást mér a király, I. Károly seregére. A fenti idézet a királypárti John Taylor egy szatirikus pamfletjéből származik, mely a Karácsony panasza címet viseli. De miért akarták a parlamentaristák betiltani a karácsonyt?

Nem a hitbuzgó protestáns puritánok voltak az elsők, akik be akarták tiltani ezt a téli ünnepet. A karácsony eredetileg a téli napforduló ünnepe, amely minden ősi népnél az év egyik legnagyobb ünnepének számított - azért is, mert télre esik, amikor több idő volt ilyenekre, és talán azért is van a legnagyobb ünnep a világ szinte minden táján a tél közepén, mert ebben a hideg, borús (már ahol, ugye, de a hagyományos civilizáció élettere jórészt hasonló éghajlaton volt), sötét időszakban az embereknek pszichikai értelemben is szüksége van valami jóra. A keresztény egyház próbálta betiltani ezt az ősi ünnepet, ám az olyan erős gyökeret vert, hogy a tűzzel-vassal terjesztett hitnek be kellett hódolnia: beszüntetni nem sikerült, hát átalakították a saját ünnepükké, és megtették Jézus születésének (holott minden bizonnyal a legfrissebb számítások szerint Jézus tavasszal született). 

Részlet John Taylor egyik pamfletjéből

Ezt az Anglia földjén élő népek is ünnepelték már évszázadok óta, amikor jött Cromwell és a vasbordájúak serege. A puritánoknak két érvük volt az ünnep ellen: egyrészt aggasztotta őket az, hogy az emberek ilyenkor duhajkodnak, másrészt pedig ezt az ünnepet addigra a katolikus hittel azonosították. Az 1600-as évek elején a protestánsok még megtűrték a karácsonyt, ám amikor 1637-ben a skót presbiteriánusok fellázadtak I. Károly ellen, ez is megváltozott. A skót egyház már korábban, 1565 körül eltörölte a karácsonyt, bár I. Jakab az uralma alatt álló területeken 1617-ben visszaállította az ünnepet. Ám miután 1640-ben legyőzték a fiát, ismét betiltották. Ettől kezdve az angol puritánok karácsonyellenessége is erősödött.

Miután kitört a polgárháború, a helyzet egyre rosszabb lett. Szélsőséges protestánsok már nem is ünnepelték a karácsonyt, és John Taylor 1643 elején kiadott egy rövid szatirikus mesét, amely a Dézsamese címet kapta, és az üzenete az volt a nép számára, hogy a hívő parlamentaristák veszélyt jelenthetnek az ünnepekre. Beigazolódott a gyanúja: 1643 szeptemberében a parlament kötött a skótokkal egy katonai egyezményt, melynek záradéka alapján a vallási radikálisok magukhoz ragadták a kezdeményezést, és támadást intéztek a hagyományos egyházi naptár ellen. Az akció olyan sikeres volt, hogy már abban az évben karácsonykor a protestáns londoni és egyéb nagyvárosi boltosok szokásos menetrendben nyitva tartották üzleteiket, és sok lelkész elreteszelte a templomának kapuját. A képviselők is üléseztek aznap, így nyilvánították ki véleményüket a régi ünnepről. Persze ez akkor még csak egyfajta figyelemfelkeltés volt. A csendes és kevésbé csendes tiltakozás addig fajult, hogy az 1645 januárjában kiadott Útmutatás Isten Dicsőségéhez c. kormányzati kiadvány még csak meg sem említette a karácsonyi ünnepeket. Ezzel a parlamentaristák eltörölték az év legnagyobb ünnepét.

Oliver Cromwell

A karácsony törlése azonban maga után vonta a nép haragját. A londoni tanonclegények már 1643-ban tömegesen tiltakoztak és tüntettek a kereskedők ellen, akik kinyitották üzleteiket, és a polgárháború által kettészelt, királypárti és parlamentáris elvű nép egyként állt ki karácsony ünnepéért. A helyzet egyre jobban kiéleződött, a hithű puritán protestánsok nem engedtek, John Taylor pedig sorra adta ki pamfletjeit a karácsonyi ünnepekért. 1647-re odáig fajult a helyzet, hogy már nyár közepén az országgyűlés rendeleti úton betiltotta a karácsonyt, megünneplését pedig bűncselekménynek nyilvánította. Decemberben zavargások törtek ki több városban, Ipswich-ben állítólag meggyilkoltak egy Christmas nevű embert is. A zavargások egyre nagyobb mértéket öltöttek, és elvezettek az 1648-as felkelésig, amely már a polgárháború második szakaszának kezdete volt. Az ország több pontján komoly felkelés zajlott a király mellett, és ezeket Cromwell és Fairfax csak nagy nehézségek árán tudták kezelni. A második szakasz azonban a parlamentaristák győzelmével zárult, és miután 1649-ben kivégezték I. Károly királyt, a karácsony melletti demonstrációk is megritkultak. Persze a nép nagy része titokban továbbra is ünnepelte, és John Taylor még ekkor is írt az Ókarácsony ünnepéről, amelyet titokban a devoni farmerek is megtartottak. 

Érdekesség, hogy ezután hosszú évekig a templomokban egyáltalán nem ünnepelték a karácsonyt, ám a sors fintora, hogy az ősi téli napforduló, a Yuletide ünnepét nem sikerült eltörölniük, hisz ekkorra került a böjti időszak, és számos területen megünnepelték a napfordulót, de a keresztény karácsonyt sikerrel betiltották. 
1653-ban Cromwell teljhatalmat kapott, és Lord Protectorrá nyilváníttatta magát, ezután a karácsony megünneplése továbbra is tilos volt. Csak a monarchia 1660-as visszaállítása után nyerte vissza régi helyét Ókarácsony ünnepe, de ezt John Taylor, aki élete végéig ékesszólóan kiállt a karácsonyi ünnepek mellett, már nem érhette meg. 

Készült Mark Stoyle, a Southamptoni Egyetem történelemprofesszorának írása nyomán. Szakterülete a Tudor-kori és a Stuart-kori történelem, illetve az angol polgári forradalom történelme.

 Érdekel Cromwell egyik felmenőjének különös története? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr913474431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kvadrillio 2017.12.28. 11:49:01

miértis nincsenek hsz-ek itt ??? mer...marhára unalmas ez a sok mantra már, a karácsonyt mindenképpen vallási, jézusi, isteni ünneppé agitálásáról...melyik kisgyermek gondol jézusra, hitre, amikor az ajándékát lesi a karácsonyfa alatt ??? na...., ezért nem érdekel senkit sem ez a b log sem ! :)))))...ez van !

a sok vallási dumától már kiütést kapnak a magyar emberkék...:O)))))

Ad Dio 2017.12.28. 11:49:15

"A keresztény egyház próbálta betiltani ezt az ősi ünnepet, ám az olyan erős gyökeret vert, hogy a tűzzel-vassal terjesztett hitnek be kellett hódolnia: beszüntetni nem sikerült, hát átalakították a saját ünnepükké, és megtették Jézus születésének (holott minden bizonnyal a legfrissebb számítások szerint Jézus tavasszal született)."

Jézus születését valamikor a negyedik század elejétől/közepétől ünneplik december 25.-én. Hol volt ekkoriban "tűzzel-vassal terjesztett" keresztény hit?

Arthur Arthurus 2017.12.28. 11:52:13

@kvadrillio: Ha kicsit is követed a blogot, láthattad már, hogy egyikünk sem vallásos, én pedig kifejezetten vallás- és egyházellenes vagyok, ami egyébként a posztból is látszik, ha elolvastad :) Ráadásul akadt már rá többször példa, hogy egy vallásos nekem szegezte, hogy én, mint ateista, hogy merészelem ünnepelni a karácsonyt... a válaszom erre az, hogy ő hogy merészeli, hiszen nem az "ő egyháza találta ki" :) Ettől még ez, ami a posztban szerepel, megtörtént esemény volt, és itt sem a vallás volt a lényeg, hanem a politika és a hatalom, ami mindig is a vallás legjobb barátja volt.

Arthur Arthurus 2017.12.28. 11:56:15

@Ad Dio: Nézz utána a különféle harcos rendeknek, akik végigfosztogattak sok területet, illetve később a harcos conquistadoroknak, mind Isten nevében rabolt, ölt, fosztogatott, erőszakolt. A 4. század közepétől csak az addigra már keresztény területeken ünnepelték ekkor Jézus születését, és azt is azért, mert pl. a Yuletide ünnepét nem tudták betiltatni. Az északi területeken pedig ekkortájt folyt a keresztényesítés, néha békés, néha kevésbé békés módszerekkel. Hozzánk sem békével került be a kereszténység.

Ad Dio 2018.01.01. 13:00:13

@Arthur Arthurus:

Hogy kérem?

"A 4. század közepétől csak az addigra már keresztény területeken ünnepelték ekkor Jézus születését, és azt is azért, mert pl. a Yuletide ünnepét nem tudták betiltatni."

A Yuletide mint ünnep első említése a 12. századból való. "Kissé" tudománytalan ebből arra következtetni, hogy a rituálé a 4. században már létezett volna. A római birodalom történészei minden bizonnyal megemlékeztek volna a maguk szaturnália ünnepükkel párhuzamosan tartott rituálékról.

Maradjunk annyiban, hogy finoman szólva valószínűtlen az, hogy lett volna egy ilyen ünnep a 4. században. Sokkal valószínűbb, hogy ők vették át a keresztény karácsonyt (a déli germány törzsek közvetítésében), ami keresztény karácsony egyébként a szaturnália, illetve a sol invictus ünnepre lett időben ráépítve.

"Az északi területeken pedig ekkortájt folyt a keresztényesítés, néha békés, néha kevésbé békés módszerekkel."

Igazán kiváncsi volnék, mit értesz "északi területek" alatt. Amennyiben Skandináviát (ahol a yuletide ma is él, és ahonnan az idézett említés származik), akkor ott bizony a 4. században még keresztény nem nagyon járt, mivel a 11.-12. században érkezik el hozzájuk az új vallás.

Néhány déli germán törzs (a mai Németország területén) valóban megkeresztelkedett már a 3.-4. században, de többnyire önként, (a római birodalom területén kívül nem is nagyon tudom, hogy ki és hogyan alkalmazott volna kényszert rajtuk). Ráadásképpen a törzsek jelentős része nem is a birodalom hivatalos latin rítusát vette át, hanem az ősi vallásukkal minden bizonnyal jobban passzoló arianizmust.

Szóval még egyszer: ki és hol üldözött bárkit a 4. században?

"Nézz utána a különféle harcos rendeknek, akik végigfosztogattak sok területet,"

A negyedik században? Úgy is mint?

A conquistadorok - információim szerint - a 16. századtól fejtették ki áldásosnak nem nevezhető tevékenységüket és bizony még az ideológiailag elfogultabb történészek sem szokták őket a keresztény egyházhoz sorolni. Ugyanis ők zömében elszegényedett hidalgok és szimpla zsoldosok voltak, akik egy államhatalom és a maguk nevében követték el a gaztetteiket. Csak aprócska adalékként: a jezsuita redukciókat is ők számolták fel, leölve és elrabolva az ott élő megkeresztelkedett bennszülötteket és papokat.

Keresztény gyűlölni csak pontosan, szépen ha már muszáj...

Arthur Arthurus 2018.01.01. 13:21:33

@Ad Dio: Tévedés, maga a név említése, mint Yule vagy Yuletide, ez tehető nem a 12., hanem a 13. század környékére, és számos változata van, ez a név a legismertebb mára. Konkrétan a téli napforduló ünnepkörét jelöli (ami sokfelé egy 12 napos ünnep, germán területeken pedig a november végétől januárig terjedő ünnepkört jelentette). A gótoknál már a negyedik századtól "fruma (vagy froma) jiuleis" volt a hónap neve, ez utóbbi alakult később az angolszászoknál geola vagy geuli, aztán yule (dánoknál jul, stb) formára. Az ünnep a régi időkbe nyúlik, a megnevezés változott a nyelvekkel.

A skandináv területeken valóban akkor vették át a vallást, ám hittérítők már a 4-5. századtól kezdve járták azt a vidéket (is), általában kevesebb, mint több sikerrel. Sokan közülük sosem tértek vissza, mert tökéletesek voltak a napisten elrablóinak szolgáló égő áldozatként.

A negyedik században még nem szervezetként harcolt a keresztény egyház, arról nem is beszélve, hogy ezekről a századokról meglehetősen kevés pontos információ maradt fent. Az egyik legáldatlanabb tevékenységet később a Teuton Lovagrend folytatta, bár a templomosok is megérték a pénzüket. A kereszténység tett jót is a világnak, ez kétségtelen. Viszont akárcsak az alkoholnál: a jó hatása eltörpül a rengeteg rossz mellett. Nem gyűlölöm a kereszténységet, nem vagyok gyűlölködő, ahogy egyik vallást sem. Csupán azt mondom, hogy működjenek úgy, ahogy bármilyen más szervezet: fizessenek adót, a saját híveik tartsák fent, ne mindenki, ne védjék a bűnös szolgáikat, és így tovább. II. János Pál bocsánatot kért a sok rosszért, amit a keresztény egyház tett. Tegyen így egyrészt minden egyház, másrészt törekedjenek arra, hogy a jövőben ne legyen miért bocsánatot kérni. Ne vágyják annyira a hatalmat (és a pénzt), mint a legtöbb főméltóságuk teszi. Foglalkozzanak azzal, amire (elvileg) kitalálták őket: az emberekkel. Tegyenek jót a világban, és ne elvakult fanatistákat gyártsanak, akik fegyvert is fognak értük (igaz ez az összes vallásra, a fundamentalista keresztényektől kezdve a Koránt teljesen kiforgató és egész mást magyarázó muszlim szervezetekig).

2018-at írjuk, és a Magyar Országgyűlés elnöke kijelenthette azt, hogy csak a vallásos embernek van identitása, az ateista pedig előbb-utóbb gyilkossá válik, Egyiptomban pedig betiltották az ateizmust, börtönbüntetés terhe mellett. Az egyházak jelenleg gyűlölködést keltenek, és nem megnyugvást adnak. Talán sosem adtak.
süti beállítások módosítása