"...mindaz a haszontalan foglalatosság, mellyel az emberek régóta ünnepelték Krisztus születését, egyszer s mindenkorra megszűnt létezni és nincs többé, mintha soha nem is létezett volna...
...ekképpen nyomják el a fejetlenség vidám urait a rossz kormányzás westminsteri őrült urai..."

1645 késő őszén járunk a ködös Angliában, amikor a véres polgárháború még javában dúl, és épp csak túl vagyunk a naseby-i csatán, mely során a vasbordájúak, Oliver Cromwell és Sir Thomas Fairfax serege hatalmas csapást mér a király, I. Károly seregére. A fenti idézet a királypárti John Taylor egy szatirikus pamfletjéből származik, mely a Karácsony panasza címet viseli. De miért akarták a parlamentaristák betiltani a karácsonyt?

Nem a hitbuzgó protestáns puritánok voltak az elsők, akik be akarták tiltani ezt a téli ünnepet. A karácsony eredetileg a téli napforduló ünnepe, amely minden ősi népnél az év egyik legnagyobb ünnepének számított - azért is, mert télre esik, amikor több idő volt ilyenekre, és talán azért is van a legnagyobb ünnep a világ szinte minden táján a tél közepén, mert ebben a hideg, borús (már ahol, ugye, de a hagyományos civilizáció élettere jórészt hasonló éghajlaton volt), sötét időszakban az embereknek pszichikai értelemben is szüksége van valami jóra. A keresztény egyház próbálta betiltani ezt az ősi ünnepet, ám az olyan erős gyökeret vert, hogy a tűzzel-vassal terjesztett hitnek be kellett hódolnia: beszüntetni nem sikerült, hát átalakították a saját ünnepükké, és megtették Jézus születésének (holott minden bizonnyal a legfrissebb számítások szerint Jézus tavasszal született). 

Részlet John Taylor egyik pamfletjéből

Ezt az Anglia földjén élő népek is ünnepelték már évszázadok óta, amikor jött Cromwell és a vasbordájúak serege. A puritánoknak két érvük volt az ünnep ellen: egyrészt aggasztotta őket az, hogy az emberek ilyenkor duhajkodnak, másrészt pedig ezt az ünnepet addigra a katolikus hittel azonosították. Az 1600-as évek elején a protestánsok még megtűrték a karácsonyt, ám amikor 1637-ben a skót presbiteriánusok fellázadtak I. Károly ellen, ez is megváltozott. A skót egyház már korábban, 1565 körül eltörölte a karácsonyt, bár I. Jakab az uralma alatt álló területeken 1617-ben visszaállította az ünnepet. Ám miután 1640-ben legyőzték a fiát, ismét betiltották. Ettől kezdve az angol puritánok karácsonyellenessége is erősödött.

Miután kitört a polgárháború, a helyzet egyre rosszabb lett. Szélsőséges protestánsok már nem is ünnepelték a karácsonyt, és John Taylor 1643 elején kiadott egy rövid szatirikus mesét, amely a Dézsamese címet kapta, és az üzenete az volt a nép számára, hogy a hívő parlamentaristák veszélyt jelenthetnek az ünnepekre. Beigazolódott a gyanúja: 1643 szeptemberében a parlament kötött a skótokkal egy katonai egyezményt, melynek záradéka alapján a vallási radikálisok magukhoz ragadták a kezdeményezést, és támadást intéztek a hagyományos egyházi naptár ellen. Az akció olyan sikeres volt, hogy már abban az évben karácsonykor a protestáns londoni és egyéb nagyvárosi boltosok szokásos menetrendben nyitva tartották üzleteiket, és sok lelkész elreteszelte a templomának kapuját. A képviselők is üléseztek aznap, így nyilvánították ki véleményüket a régi ünnepről. Persze ez akkor még csak egyfajta figyelemfelkeltés volt. A csendes és kevésbé csendes tiltakozás addig fajult, hogy az 1645 januárjában kiadott Útmutatás Isten Dicsőségéhez c. kormányzati kiadvány még csak meg sem említette a karácsonyi ünnepeket. Ezzel a parlamentaristák eltörölték az év legnagyobb ünnepét.

Oliver Cromwell

A karácsony törlése azonban maga után vonta a nép haragját. A londoni tanonclegények már 1643-ban tömegesen tiltakoztak és tüntettek a kereskedők ellen, akik kinyitották üzleteiket, és a polgárháború által kettészelt, királypárti és parlamentáris elvű nép egyként állt ki karácsony ünnepéért. A helyzet egyre jobban kiéleződött, a hithű puritán protestánsok nem engedtek, John Taylor pedig sorra adta ki pamfletjeit a karácsonyi ünnepekért. 1647-re odáig fajult a helyzet, hogy már nyár közepén az országgyűlés rendeleti úton betiltotta a karácsonyt, megünneplését pedig bűncselekménynek nyilvánította. Decemberben zavargások törtek ki több városban, Ipswich-ben állítólag meggyilkoltak egy Christmas nevű embert is. A zavargások egyre nagyobb mértéket öltöttek, és elvezettek az 1648-as felkelésig, amely már a polgárháború második szakaszának kezdete volt. Az ország több pontján komoly felkelés zajlott a király mellett, és ezeket Cromwell és Fairfax csak nagy nehézségek árán tudták kezelni. A második szakasz azonban a parlamentaristák győzelmével zárult, és miután 1649-ben kivégezték I. Károly királyt, a karácsony melletti demonstrációk is megritkultak. Persze a nép nagy része titokban továbbra is ünnepelte, és John Taylor még ekkor is írt az Ókarácsony ünnepéről, amelyet titokban a devoni farmerek is megtartottak. 

Érdekesség, hogy ezután hosszú évekig a templomokban egyáltalán nem ünnepelték a karácsonyt, ám a sors fintora, hogy az ősi téli napforduló, a Yuletide ünnepét nem sikerült eltörölniük, hisz ekkorra került a böjti időszak, és számos területen megünnepelték a napfordulót, de a keresztény karácsonyt sikerrel betiltották. 
1653-ban Cromwell teljhatalmat kapott, és Lord Protectorrá nyilváníttatta magát, ezután a karácsony megünneplése továbbra is tilos volt. Csak a monarchia 1660-as visszaállítása után nyerte vissza régi helyét Ókarácsony ünnepe, de ezt John Taylor, aki élete végéig ékesszólóan kiállt a karácsonyi ünnepek mellett, már nem érhette meg. 

Készült Mark Stoyle, a Southamptoni Egyetem történelemprofesszorának írása nyomán. Szakterülete a Tudor-kori és a Stuart-kori történelem, illetve az angol polgári forradalom történelme.

 Érdekel Cromwell egyik felmenőjének különös története? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!