Havasréti József legújabb könyvében, amely a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg, Budapesten járunk, 1973-ban. Pszichozis és mitológia, a nyugati ellenkultúra illúziói, a tudomány messiási küldetése, valamint a kommunizmus hétköznapjai montírozódnak össze a történet mélyrétegeiben.

Szóval: Budapest, 1973.
Dübörög a szocializmus, cél a kommunizmus.
Ebben a korban folyik egy kísérlet, amely őrült elgondolás körül körvonalazódik: mi történik az emberrel, ha tudatmódosító anyagot juttatnak a szervezetébe? Miről van szó? Drog, hipnózis, titkolt kondícionálás.
A kérdés izgalmas és mélyre nyúló gyökerei vannak annak, amiért itt és most ezzel foglalkoznak. A kísérlet konzultánsa a pszichiátria szürke eminenciása, a szovjet Aron Jakovlevics Suler, akiről lényegében senki sem tud semmit.

A magyar résztvevők, Nyírő, Milchstein, Gutmann, Szaszkó és Vera, a holdvilágképű nő, valamennyien színlelnek, különféle álmokat hajszolnak, senki sem őszinte senkihez - ami mondjuk ebben a korban, az általános bizalmatlanságban egyáltalán nem különös. Közülük is kiemelkedik Szaszkó, aki őrült képzelgéseinek engedelmeskedve próbálja befolyásolni az eseményeket. Szaszkónak jó sok szexuális fantáziája van, meg van egy… nos.. hát van egy Szúnyogja. Meg fogsz lepődni, ha rájössz, ki is ő valójában.

A szerző, Havasréti József (fotó: Fegyverneky Sándor, forrás: Artisjus)

Ó, és térjünk csak vissza Sulerre. A szovjet pszichiáter, akinek 40 évvel fiatalabb szeretője van, aki még ismerte Sztálint, aki soha semmit sem publikált, de mégis meglepő jártasságról tesz tanúbizonyságot a kísérlet során. Aki olyan művelt, mint a régi KGB-sek: két tarkólövés között Hegelről vagy Sosztakovicsról értekezett. Ez az ember bő hatvanéves, csodagyerekként végezte el az orvosit, húsz sem volt, amikor diplomázott. Magas pártfogóinak köszönhetően hamar égetően fontos kísérletekbe vonták be, de aztán leáldozott a napja. Színleg még mindig megbecsült tudós,  kissé perifériára szorulva – de vajon tényleg így van vagy a látszat csal? Mindennek ellentételezéseként hatalmas nőbolond, amely tulajdonsága még sokba kerülhet neki.

Tehát tudatmódosító anyag, kísérlet, kreativitás, emlékezés, a tapasztalás határai: indul a folyamat. Problémát talán csak Suler jelent a maga korábbi megalomániás kísérletéből kifolyólag…. problémát, de azt nagyot. Persze, az is kérdés, hogy a Nyírő-féle csoport programja valódi-e, vagy csak álca. Ha megrendezett, akkor ki rendezte meg? Ha nem megrendezett, akkor meg most mi is van? Netán válasz egy másik tábor másik kísérletére? Vagy?

Amire az ember elolvassa a könyvet, a kérdések egyre csak sűrűsödnek. Leteszi, megdörzsöli a szemét, és tűnődni kezd. Mi ez a befejezés? Egyáltalán, van vége a műnek? Meg a kísérletnek? Vagy az örökkévalóságig folytatható ez is, az is? Mit olvastam? Valóban képzelgés ez mind, vagy csak üzemi baleset? Szerelmi bonyodalom vagy isteni bosszú? Kozmikus katasztrófa vagy csupán a véletlenek összjátéka? Nem hiszem, hogy bárki egzakt választ tud erre adni - és ebben leledzik a mű erőssége: bármi lehet. Bármi, amit képes vagy elképzelni. Illetve, elképzelni még csak mered, de vajon akarod is?

A Nem csak egy kaland a szerző Űrérzékeny lelkek (2014) című könyvének kiegészítéseként, de teljesen önálló regényként is olvasható.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Magvető Kiadó!

Én és Kaminski - érdekel? Kattints!

Kövess minket Facebookon!