Nem attól vagy következetes szülő, ha belemerevedsz az elveidbe.
Nem felnevelni kell, hanem megélni minden korszaknak szeretetét, nehézségét, örömét, bánatát.
Ha pedig több gyerek sündörög körülötted, akik ráadásul mind tőled kapták az életet, lelkiismeret furdalásod legfeljebb azért legyen, hogy a nagy igazságosságosdi játékodban nem egyformán rontottad el őket.
Pont.
Ez a Herner Dorka laza egy csajszi lehet, én mondom nektek. Legalábbis a Jaffa Kiadó gondozásában 2017-ben megjelent Gyerekes gondolatok című műve alapján ez a benyomás alakult ki bennem róla. Nem cicózik, kinyilatkoztat és lazán retteg néha, hogy kinyilatkoztatás közben el ne csessze ezt az egész gyerekesdit, meg az összes vele járó cécót. Azt sugallja a családosoknak, hogy ne cidrizzetek, lehet ezt a szülősdit jól is csinálni, csak ne feszüljetek bele saját fontosságotokba. Ne legyetek merevek. Ne engedjétek eluralkodni magatokon a pánikot, azt a gondolatot, hogy az anyám/anyósom/sógornőm/szomszédasszonyom, de még az a rohadt macska is jobban csinál mindent saját kölykével kapcsolatban, mint én. Ha ennyi megvan, az már tuti fél siker a témában.
"Hiszem, hogy az a jó neki, ha néha fala is vagyok, mert azzal védem és megtartom, és közben lassan és fokozatosan engedem és megengedem és átengedem és kiengedem és elengedem."
"A gyerekes lét mint a márványtömb: gyönyörűen izgalmas, értékes, változatos, finom tapintású - és nehéz" - írja egy helyütt az író. Aztán ki is fejti, mire gondol. Minden szülő szinte áldottnak érzi magát, ha egy héten csak egyszer jut eszébe, hogy éppen beledöglik a mindennapokba, ha csak egyszer egy héten lesz lelkifurdalása attól, hogy nem elég jó anya/apa/szülő, ha csak egyszer egy héten gondol arra, hogy melyik megfelelési kényszerét kéne arrébb hessegetni, mint fölösleges koloncot. Ugyanis, folytatja tovább Herner Dorka, "erősen kétlem, hogy van keményebb meló, mint 0-24 órában gyerekkel lenni, és közben jól lenni".
Bingó!
Herner Dorka pszichológus és coach, öt gyermeket nevel, vagy, amint ő fogalmaz: terelget. Tévés szerkesztőként és újságíróként eddig többnyire mások mondatait formálta, első könyvében ezt most saját gondolataival teszi: tizenhárom évnyi gyerekes tapasztalatait fölözi le szakmai szűrőjén.
Nőktől én rengeteg támogatást, szeretést, figyelmet kapok. Dorkától különösen, hosszú évek óta megy köztünk a modern fonózás. Most felétek fordul, szavakat szövöget, mondatokkal molyol, bevilágít barlangokba, elemeire bontja és újra összerakja mindazt, amit eddig családról, szülőségről, gyerekekről tudtunk. Gyertek, engedjétek magatokhoz egy ötgyermekes, élettel teli, kreatív nő tapasztalatait – olvasás közben valami átformálódhat, könnyebbé válhat. A szövegben erő van, szívet rázó őszinteség és sok-sok humor, ami segít jobb élménnyé tenni a hajózást az anyaság időnként háborgó tengerén. – Palya Bea
Akkor csináljuk jól, ha gyerekeink nevelése együtt tanulás is velük, kölcsönös tapasztalatátadás szülők és gyerekek között. Tudjátok, mi a rossz a különböző médiumok nevelési tanácsaiban? Hogy általánosak. Hogy egyszerre vonatkozhatnak mindenkire és senkire sem. Rád és rám meg aztán egyéni igényeinkre lefordítás nélkül meg végképp nem. Mert mindenki más és más. Minden szülő, minden anya, minden apa, minden kislány és minden kisfiú más és más. Sőt, ugyanaz az anya egy napon belül is más: teszem azt, megjött a havivérzése, megfájdult a foga, vagy csak nem aludta ki magát 3 éve, és az ebben a pillanatban tetőzik: se türelme, se kreativitása megoldani a családja gondjait. De ott a gyermek is, az egyébként angyali, türelmes három évesünk (jó, nem, de tegyük fel, hogy amúgy angyali és türelmes), akitől éppen akkor veszi vissza a nem normális szomszéd Pityuka mindkettejük kedvenc dömperét, és az amúgy angyali, türelmes három évesünk éppen a szemét nyomja ki a nem normális szomszéd Pityukának, de igen vehemensen ám, látszik rajta, hogy komolyan gondolja: vagy a dömper, vagy Pityuka látószerve. Te pedig, miközben fél szemed a másik (négy) gyerekeden, üvöltesz, hogy engeded el, és csak azért nem kensz le Pityukának és mellesleg kedves gyermekednek is egy-egy óriási fülest, mert egyszerűen utálnád magad érte, de igen közel jársz hozzá...
Így megy ez emberek, ilyenkor az a legjobb, ha túlélésre játszol és ne árts üzemmódba pakolod magad. Ha már a családodtól nem tudod elszeparálni magad legalább fél napra, hogy feltöltekezhess... mert ha te elfogysz belülről, akkor elfogyott minden. Minden. Nem engedheted meg magadnak, hogy elfogyj. Na, erre kell igazán választ keresni minden szülőnek. Nem a karácsonyi ajándékokra (jó, arra is), nem a minden gyerekemre jusson 15 perc naponta mantrára, hanem arra, hogy a gyereked legnagyobb valószínűséggel akkor lesz boldog, ha te is az vagy. Mert "bármit is csináljon a gyerekem, az biztosan rólam is elárul valamit".
Szóval családhoz a humor és a kreativitás elengedhetetlen. Meg Herner Dorka egypercesei a gyereknevelésről. A kötet polcon marad. Na, nem magamnak. Lesz nekem egyszer menyem és unokám is. Hozzájuk, de inkább nekik.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezményesen szerezheted be!
Köszönjük, Jaffa Kiadó!
Íme a Jaffa Kiadótól egy másik önsegítő kötet: "olyan szép kisbaba, tessék már örülni!" Érdekel? Kattints!
Tetszik, amit olvastál?
Akkor kövess minket a Facebookon is!
