A Holdhoz köthető szimbolika a különböző kultúrákban igen összetett, és sokszor ellentmondásos. Eleink a Holdnak nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint a Napnak, és ez a hozzá köthető mítoszokból is látszik.
Tudományos értelemben a Hold egy légkör és víz nélküli, különféle kőzetekből álló égitest, amelynek nincs saját fénye. A Naprendszer ötödik legnagyobb holdjának számít a maga 3476 km-es átmérőjével, bolygónktól 384 ezer km-es távolságra van átlagosan, és a forgási periódusa megegyezik a keringési periódusával (kb. 27,3 nap), vagyis a Földről szemlélve a Hold mindig ugyanazt az oldalát mutatja felénk hozzávetőlegesen. Valójában a Holdnak nagyjából az 59%-a látható a fázisainak valamelyikében, tehát a 41%-a kb. az, ami mindig rejtve marad. A Holdnak egy három fázisból álló ciklusa van, ami kb. 29,5 nap alatt zajlik le - ennyi ideig tart, amíg kísérőnk az újholdtól a teliholdig növekszik, majd eltűnik szemünk elől. A számtalan hiedelem mellett valóban kézzel fogható fizikai hatása is van: a Hold gravitációja enyhén, de befolyásolja a Föld mozgását is, valójában nem a Hold kering a Föld körül, hanem együtt keringenek, egymást "ráncigálva" egy közös (a tömegbeli különbség miatt) a Földön lévő pont körül. A Hold okozza az árapály-jelenségeket is, és számos fiziológiai hatásról beszámoltak már, sokan pl. nem alszanak jól teliholdkor. A magam részéről én nagyon kedvelem a teliholdat, este, már ágyban fekve az ágy mellőli kis ablakon általában pont bevilágít a még növő, vagy már a telihold. Nagyon szép éjszakai jelenség az ún. "hamuszürke fény", amikor az újhold körülöleli a Földről visszaverődő halvány fény miatt látható "régi holdat".
A Hold történelmi szimbolikája nagyon sokszínű és nagyon ellentmondásos. Úgy tűnik, hogy a történelem előtti időkben a Holdnak sokkal nagyobb jelentősége volt, mint a Napnak, és az első naptárak is a világ minden táján a Hold periódusai alapján alakultak ki, és rengeteg régi építmény a Hold útját hívatott követni. Természetesen akadtak aztán szép számmal másféle naptárak is, ha érdekel, az időszámításról itt olvashatsz bővebben. A mi szemszögünkből nézve a Nap és a Hold két világító égitest, az egyik a nappal, a másik az éjszaka ura. Az éjszaka mindig különösebb, félelmetesebb, elgondolkodtatóbb, mint a nappal, ráadásul a Holdnak nagyon jól látható fázisai vannak, amelyek viszonylag gyorsan váltakoznak, szemben a Nap egy éves, az égbolton kevésbé látványos periódusaival. Természetesen a Nap miatt vannak évszakok egyáltalán, de ezt az akkori ember nem tudta. Furcsa véletlen, hogy bár hatalmas távolságok választják el a két égitestet, a Földről nézve mégis nagyjából ugyanakkora méretűnek látszanak. Így tökéletesen érthető, miért lett a kultúrákban általában nagyobb jelentősége a Holdnak, mint a Napnak. 
Azték-maja-inka holdnaptár, hasonlót használt mindhárom nép
Az ókori egyiptomi hitvilágban a holdisten Honszu volt, akit háromféle módon ábrázoltak: gyermekarccal, sólyomfejjel és múmiaként, a Hold három fázisának megfelelően. Honszu aztán hamar azonosult Thot istenséggel, a művészetek és tudományok istenével. Thot megjelenése is azt szimbolizálja, hogy a Nap és a Hold egyforma fontossággal bírnak: amíg Ré, a napisten az alvilágot járja, addig Thotnak kell elfoglalnia a helyét az égbolton. Ő tanította meg az emberiséget a művészetekre, a tudományra, és ő volt a naptárért is a felelős. A görögöknél ugyanez volt eleinte a szerepe Hermésznek. Később Thot lesz a görög, iszlám és európai okkultizmus "hermészi" hagyományainak inspirálója is, Hermész Triszmegisztosz alakjában. Az egyiptomi hitrendszer eléggé kaotikus, egy levált ága szerint pl. a Hold különféle fázisai azt jelképezik, hogy Széth feldarabolta Oziriszt, 28 darabra vágta, Ízisz pedig darabonként ismét összerakta. Ezt a folyamatot jelöli az újholdtól az újholdig tartó 28 (valójában 27,3) nap.
Kínai holdistennő
Hamar megfigyelték a Holdciklus és a menstruációs ciklus hasonlóságait, így a Hold lett a termékenység és a női szerep jelképe, a Nap pedig a férfié. A női Hold jósága leginkább az ősi kínai hitvilágban érhető tetten, Csang-e vagy Heng-e holdistennő képében, aki a kínai néphit egyik legnépszerűbb alakja. A kínaiaknál a Holdünnep, amelyet az őszi napéjegyenlőséget követő első telihold idején tartanak, a három legnagyobb ünnep egyike. 
Sok kultúrában azonban a Holdat férfival azonosították, maga Thot is férfialakban jelent meg, Tsukiyomi, a japán holdistenség is férfi, a mezopotámiai Szin pedig egy szakállas öregember volt. A hindu hitvilágban úgy tartják, hogy az elhunytak lelke a Holdra kerül, itt tehát a Hold a halál birodalma. A fázisai megfeleltethetőek az életciklusnak is: megszületés, növekedés, öregedés, halál. Dél-Amerika több régiójában is a Holdat a füvek anyjának tartották. A mezopotámiai hitvilágban voltak olyan nézetek, melyek szerint nem a Nap, hanem a Hold biztosítja a növények növekedéséhez kellő energiát. Ez az élet-halál paradoxon később számos mitológiában megjelent, a Holdat sokfelé Hármas Istennőként ábrázolták, ebből alakultak ki a párkák, vagy a három boszorkány, és minden bizonnyal erre vezethető vissza a hármas szám különleges ereje, ami számtalan mesében, regében, történetben megjelenik. A görög mitológiában Artemisz ezüstíja a növekvő Hold, Szeléné a telihold, Hekaté pedig a régi Hold istennője, a hármas női istenség itt is tetten érhető. Egyes ábrázolásokban Hekaté utolsó pillanatait ősöreg öregasszonyként jelenítették meg, minden hónap végén italáldozatokat ajánlottak fel neki. A maják jaguáristennője, Ixchel is a Holddal azonosítható, az ő alakja megfelel Yoalticitlnek, az azték holdistennőnek, aki a termékenység és a születés istennője volt. 
Ixchel, a maja holdistennő
A Hold három fázisa a világ minden mitológiájában felbukkan valami módon, egy maori mítoszban pl. a (férfi) Hold elrabolja Rona isten feleségét. Rona feldühödött, és harcra hívta a Holdat, ettől fogva örök égi csatározásra vannak ítélve. Amikor a Hold fogy, belefárad a harcba, növekedés közben pedig kipiheni magát, hogy aztán újholdkor az egész kezdődhessen elölről.
A pszichológiában és az asztrológiában is a Hold jelképezi a tudatalattit, hiszen tompa fénye ellentétben áll a tudatos elme erős ragyogásával, és egyéb, mitológiához nem köthető mítoszokban is igen fontos szerepe van a Holdnak, pl. teliholdkor változnak át a vérfarkasok is, de ott a holdkórosság is, amiért szintén a Hold erejét hibáztatták.
Az égbolt mítoszai sorozat következő, harmadik részében a Naptól számított első bolygót, a Merkúrt vesszük górcső alá, tartsatok velünk!
A sorozat első részét, éltető csillagunk, a Nap meséit ide kattintva elérhetitek.
Kövessetek minket Facebookon is, hogy ne maradjatok le az új könyvekről és egyéb érdekességekről sem!
