A magyar romantika királynője és a velencei kaland

2018. február 01. 06:21 - Carbonari

Könyvajánló - R. Kelényi Angelika: Az ártatlan II. Bűnös örömök városa

 szem.jpg

A hazai romantikus irodalom rajongói régen vártak valakit magyar részről, akit megkoronázhatnak ebben a jegyben: a romantika nagyasszonya. Joggal tették le a kezébe az almát és a jogart.

Az Álomgyár Kiadótól tavaly október végére jelent meg R. Kelényi Angelika Az ártatlan trilógiájának második része, a Bűnös örömök városa.

Nos, kérem, hajlandó vagyok kimondani, hogy néhány nappal ezelőttig R. Kelényi Angelika szűz voltam. Igen, hölgyeim - mondanám, hogy uraim is, de minek mondjam, amikor az urak kitiltattak erről a fórumról. Nagyon nagyot nevettem az író élő adásban kikerekedett szemeit nézve, amikor a Jolcsi keresztnevemet Józsinak olvasta a képernyőn és megrémült, mert hogy ide, az az oda, férfi nem nyer bebocsátást.

Igen, miután megérkezett a kiadótól a sajtópéldány, kíváncsi lettem R. Kelényi Angelikára. Kutatni kezdtem utána, és kiváló időzítéssel ráakadtam a Facebook oldalára, ahol pár nap múlva a fenti élő adás résztvevője lehettem. Sokan kérdeztek, sokféle dolgot. Mint kiderült, vannak csajos könyvei, aztán a Szulejmán sorozat, és most ez a trilógia. Yess, trilógia, amit saját bevallása szerint utál, na nem az Ártatlan sorozatot, hanem magát a trilógia műfaját, mert az első két részen az ember lánya csak úgy átlendül, de a harmadik részén, hölgyeim, a harmadikon.. vért izzad.

kelenyi.jpg

A szerző, R. Kelényi Angelika

Ahogy mondtam, belekezdtem a trilógia első részébe (amely nélkül amúgy simán érthető a második rész is, de én mondom, ne hagyd ki), és vártam a legtöbb romantikus irodalommal szembeni decens fanyalgásomat, ami csak nem akart megérkezni. Pöttyet csodálkoztam, így túl az ötvenen bő 10 éve kinőve éreztem magam ennek az irodalomnak 90 százalékából (rendben van, négyszemközt aláírom, hogy előítéletem volt, ezt akartad hallani?). Igen, a havi szinten elolvasott cirka 15 könyvbe pihenésképp egy-két nívós romantika is szerepet kap nálam, de egyre nehezebb dolgom van, ha tényleg engem lekötő könyvet keresek a műfajban. Érted, a rózsaszín nyálakra már fiatalon sem voltam vevő, hát még most, és valljuk be: rettenetesen nehéz nívós romantikus könyvet alkotni, az írója pengeélen táncol. Baromi könnyen megy (mehet) át a színvonalas mű cselekménye egyenrózsaszínbe, és az igényes olvasó már le is tette a könyvet. Bocs, ez így van. Erre itt van nekem R. Kelényi Angelika, aki simán viszi - Nora Roberts, Jojo Moyes, Rosamunde Pilcher, Katie Fforde, de akár Fábián Janka, stb. - a műfaj nagy erősségei által felállított színvonalat. (Mit fogok én ezért kapni....)

Azt mondod, hogy ennyi bevezető után ha lennék oly aranyos ráesni a könyvre?
Jóvanna', mondom már.

Az első részben, A grófnő árnyékában megismerkedtem Fabricius Flórával, aki eltűnt testvére, Dorka után kutatva kerül Csejtére, a hírhedt Báthory Erzsébet udvarába. A környéken az a baljós hír járja, hogy vétségükért az úrnő parancsára megkorbácsolt lányok egy idő után eltűnnek és csak a holttestük kerül elő, már ha előkerül, plusz vámpír járja az utcákat. Semmi sem az, aminek látszik, Flóra pedig a nővére utáni kutatás közben kénytelen egyrészt felfejteni a csejtei vár és úrnője titkát, másrészt pedig ellenállni az ellenállhatatlan Lorenzo Marianinak, aki szerint ő túl ártatlan, túl tiszta. Lorenzo is nyomoz, és a szörnyű események után mindkettejüknek menekülni kell Csejtéről.

velence.jpg

A Bűnös örömök városa részben Flóra kénytelen Velencébe utazni. Nem, nem az Agárd melletti Velencére, hanem az olasz csizma Velencéjébe, a vizek és a bűn városába. 1610-ben járunk, a csejtei próbatétel után az amúgy szívdöglesztő és fölényes vigyorú Marianival kel útra - kivel mással, akiről sebtében kiderül, hogy az anyjának csak simán Lóránt. Flórának se családja, se jövedelme, jövője bizonytalan, így sok választása nincs, mint felnőni a feladathoz, és eldobni a naiv szendeség minden jellemzőjét. Muszáj is, hiszen Velencében egy ismert és urak által sűrűn látogatott házban találja magát, ahol nem sokra menne a magyar úri kisasszony módival. Naná, hogy megölnek valakit, naná, hogy Flóra ki nem állhatta az illetőt, de megölni, könyörgöm? A szálak Velence legmagasabb köreibe vezetnek, a legfiatalabb consiglieri pedig szemet vet a szép és egyre pimaszabb magyar lányra. Hja, kérem, a mi Flóránknak azonban csak egy szempár jelent valamit, Marianié. Kettejük társaságában egyre több kötekedés, csipkelődés és évődés hangzik el, Lorenzo pedig egyre szenvedélyesebb lesz Flóra jelenlétében.

Itt még a gonosz is szimpatikus tud lenni, de legalábbis bele lehet pistulni egy cseppet. Hiába tudjuk, hogy juj, de öreg korunkban (ha túléljük) olyan jó lesz visszaemlékezni rá... (én már csak tudom).

Tehát, romantika vegyítve kis történelemmel, fűszerezve életveszéllyel, humorral, nyomozással, szenvedéllyel, mindez Velencében: Rialtó, Palazzo Ducale (Dózse-palota), gondolák, intrikák, a Serenissima fülledt és ármányos mindennapjai lábunk elé öntve. Nem is tudom, mit akarhatsz még. Párizst, mi? 
Légy erős.
A harmadik rész ott játszódik, Párizsban.
Na, csak mondom.
Sajnos, tavasszal muszáj lesz beszerezni a harmadik részt.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

bunos.jpg

 

Köszönjük, Álomgyár Kiadó!

 

Kövess minket Facebookon!

 

Aki megaláz egy büszke nőt, ne tervezzen nagy karriert! Érdekel? Kattints!

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9313604179

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása