Na, ha elolvastad Dan Simmons Ílion-duológiáját,
akkor ne sajnáld az időt attól a másfél ezer oldaltól, és kezdd el elölről.
Hogy mi? Hogy gondolom?
Figyelj, egyszerű, magad elé húzod az első könyvet,
lapozol, szemeiddel tapogatod a sorokat... mit nem értesz?
Egyszer nem elég elolvasni.
Két év után került sorra az Agave Könyvek Kiadónál Dan Simmons Ílion-duológiájának második része, amikorra a magyarra fordított Olümposz című kötet az Ílion után megjelent. Talán túl nagy kihagyás egy ilyen szerteágazó cselekményű műnél, aki teheti, az Ílionnal kezdje az ismerkedést a második rész előtt. Mondanám, hogy önállóan is érthető, de nem mondom. Legalább a az első rész tartalmával legyen tisztában az, aki ráveti magát az Olümposzra.
A 2015-ben megjelent Ílion fülszövege szerint "javában dúl a trójai háború a Marson, az Olympus hegy lábánál. A csúcsról Zeusz és halhatatlan családja figyeli és alakítja az eseményeket. Thomas Hockenberry, a 21. századi professzor, előbb krónikásként, majd egy fontos küldetés végrehajtójaként bosszúszomjas istenek és istennők ármányos magánháborújában találja magát.
A Földön az utolsó túlélő emberek kis csoportja az elveszett múlt és egy pusztító igazság után kutat, míg négy érző robotszerű lény elhagyja a Jupiter vidékét, hogy megtalálja és felszámolja egy katasztrofális sugárzás forrását valahol egy hegy csúcsán, kilométerekkel a terraformált vörös bolygó felszíne felett."
A szerző, Dan Simmons
Az Olümposz című műben minden folytatódik. Akinek felmerül emlékeiben középiskola első osztálya (vagy a kilencedik osztály, kinek hogy), az rögvest irodalomórán érezheti magát vagy 10 percig. Aztán rájön, hogy hoppá, ez a Marson (is) játszódik, igaz, szerepel benne Homérosz minden szereplője, de másképp, máshogyan, bár Akhilleusz itt is megszívja (igen, a hősi halállal jobban járt volna), az istenek pedig "analfabéták, mint egy rakás hároméves". De akkor is, Odüsszeusz, Heléné, Menelaosz, Agamemnon, Kasszandra, Hektór mind-mind ott sorakoznak a lapokon, sajátos táncukat járva a cselekménnyel. Aztán a megfigyelő, Thomas Hockenberry, aki nem csupán csak megfigyelő, hanem sajátos küldetése is van, amivel kiválóan fel és bekavar a műben, és robotok meg poszthumánok unalmas óráinak elütése, különös szórakozása ötvözve a maroknyi emberiség végső pusztulása elleni lépéseivel. Na, és akkor még a két moravecről szót sem ejtettem.
Ez már azért döfike, nem?
„Thomas Hockenberry a Wabash College-ban diplomázott angol szakon, a Yale-en doktorált klasszika-filológiából, és az Indianai Egyetemen oktatott – pontosabban, a klasszika-filológia tanszék vezetője volt, egészen Kr. u. 2006-ban bekövetkezett haláláig, amikor elvitte a rák –, a közelmúltban pedig, mintegy tíz évig a feltámasztása óta eltelt tízéves és nyolc hónapos időszakból, Homérosz műveit tanulmányozó szkholiasztaként dolgozott az olümposzi istenek megbízásából. Munkája során kötelességei közé tartozott napi rendszerességgel szóban jelenteni a trójai háború alakulásáról, valamint a valós események Homérosz Iliászához viszonyított egyezéseiről és eltéréseiről Múzsájának, Meletének – mint kiderült, az istenek analfabéták, mint egy rakás hároméves.”
A cselekmény a földön, a marsi Olümposzon és a gyűrűkön variálódik, hogy a szánandó olvasó csak kapkodja a fejét helyek és idősíkok között. Minden fejezetre jut jó pár meglepetés, fordulat, pörög minden és mindenki. Shakespeare (nem csodálkozni, igenis Shakespeare), Trója, harckocsik, űrizék, mitológiából ismerős karakterek, emberek, feltámasztott holtak (vagy ilyesmik), robotok, szörnyek, titánok, istenek, féreglyukak, szerelem, humor: mit akarsz még?
Nyugalmat, mi?
Na, az ezekben a könyvekben nincs.
Hiánycikk.
Ez van.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezményesen beszerezheted!
Köszönjük, Agave Könyvek!
A főkép forrása: pichiavo.com
Ha érdekelnek a könyvújdonságok, hogy mit olvass és mit ne, kövess bennünket a a Facebookon!
