Egy társadalom, amely önmaga megújításába bukik bele.
Hepiend, de milyen áron?
Az Agave Könyvek Kiadó még a Könyvfesztivál előtt kirukkolt Erika Johansen Tear királynője trilógia harmadik részével, a Tear végzetével. Az olvasók vegyes érzelmekkel fogadták, van, aki szerint úgy kellett összevakarnia az állát a földről, annyira tetszett neki, míg mások fanyalogva vették tudomásul a harmadik rész cselekményét és - főleg! - a történet lezárását.
Mert van ugyan hepiend, de milyen áron?
A trilógia első két része elegendő izgalmat kínált ahhoz, hogy rajongói legyenek, akik epedve várták a befejező rész megjelenését. Vajon miért érzik magukat csalódottnak a Tear végzete kötet kézbevételekor? Van, aki úgy gondolja, hogy az első 300 oldal halálosan felesleges volt, igaz, hogy a múlt szálait elvarratlanul hagyni nem lehet, de nem így, nem ennyi oldalon keresztül.
Tear zafírjai központi szerepet kapnak a könyvben (minden könyvben), így nincs mit csodálkozni azon, hogy folytatódik a csoda. A második rész elviselhetetlenül nagy feszültséggel ért véget, az ember azt várná, hogy ez folytatódjon. Ehelyett mellékszálak lezárásának okán mintha elfeledkezett volna a szerző az igazi konfliktusról. Nem mondom, voltak jó jelenetek, emlékezetes felvillanások, de nem ezt vártuk. Értem én, hogy az író szuverén egyéniség, nem kell megfelelnie senkinek, oké, de amikor ennyi ember egyhangúan nyíg, hogy WTF, akkor esetleg el kell gondolkodni azon, hogy a szerző itten (sic) kissé mellényúlt. Vagy nem? Ezt csak az olvasó tudja eldönteni, mindenki saját maga, ízlése és probléma-megoldásai sajátos fényében.
A szerző, Erika Johansen
A főhős, Kelsea, karakterfejlődésének lezárása érdekes módon történt meg. Aki olvasta már a trilógia harmadik részét, kicsit elgondolkodva nézelődik a környezetében, hogy most tényleg? Pont ezt bírtad kitalálni, Erika Johansen? Hogy tabula rasat csinálsz egy huszárvágással? Hogy a Kísértetnek ilyen sorsot szánsz? Az mindenesetre remek húzás volt tőled, hogy egy társadalom saját megújításába bukik bele.
Summa summárum: értem, hogy sokan csalódottak, talán még maga a szerző is hasonló reakciókat várt, mert azt írta a könyv végén, mintegy előre mentegetőzésként:
"Tudom jól, hogy Tear világa nem egyszerű. Mivel nem vagyok híve a többség követésének, így eltökéltem, hogy ezt a királyságot a való élet tükörképének fogom megfesteni, ahol az ember nem takarosan becsomagolva kapja meg a választ a kérdéseire, hanem ki kell érdemelnie, méghozzá tapasztalat és bosszankodás, nemritkán könnyek árán (és higgyétek el, nem csak Kelsea hullajtott könnyeket). Bizonyos kérdések válasz nélkül maradnak. Minden olvasómnak - akik kitartottak a történet végéig, megértették, sőt néha talán élvezték is, hogy Tear egy lassan kibontakozó világ, zavaros és néha zavarba ejtő múlttal - köszönöm, hogy hittek az elképzelésemben. Remélem, úgy érzitek, a türelmetek végül elnyerte a méltó jutalmát."
Hát... nem tudom.
Szeretnél többet tudni a könyvről? Szeretnéd te magad eldönteni, hogy tetszik-e ez a megosztó cselekmény a trilógia lezárásaként? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!
Köszönjük, Agave Könyvek!
Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és mit ne? Kövess bennünket a Facebookon, hogy ne maradj le a beszerzendő könyveid listáján egyről sem!
A Kreml és a CIA ügynökének lenni egyszerre . érdekel? Kattints!
