354 új könyv, 144 stand, rengeteg kiadó, kiállító, dedikálások tömkelege, eső - ez a könyvhét (89. Ünnepi Könyvhét és 17. Gyermekkönyvnapok) idei mérlege. Csütörtökön és pénteken voltunk kint, nézzük kicsit, milyen is volt ez a két nap, mi történt, mit szereztünk? 

A 354 új megjelenés csak a magyar szerzőtől származó könyvekre vonatkozik, mert hivatalosan a könyvhétre csak magyar szerzőtől jelenhet meg könyv. Természetesen jön egy rakat, ennél több külföldi szerzőtől is, de az nem hivatalos könyvheti megjelenés. Ami azért szomorú. Ahogy Bárdos András mondta a hétfői könyvshow-n, miért ne lehetne a könyvhét nem csak a magyar szerzők magyar könyveinek, hanem a magyar fordításnak is és a fordítóknak az ünnepe?

Az esemény megnyitója csütörtök délután volt, szokásos zenés felvonulással, a nyitóbeszédet idén Berg Judit tartotta. De ne szaladjunk ennyire előre. Csütörtök délelőtt annyira esett, hogy attól tartottam, az eső teljesen elmossa a napot és a terveinket. Szerencsére, mire délután 2 környékén odaértünk, már szépen sütött a nap, majd kifejezettem meleg is lett. Persze történtek károk, több stand beázott, sok könyv elázott, köztük egy egyébként nagyon szép kötet a 21. Század Kiadónál, Paul Austertől a Brooklyni balgaságok. Annyira megsajnáltam szegény elázott könyvecskét (amit direkt felülre tettek, hogy az emberek azt lapozgassák-tapogassák), hogy majdnem megvettem, noha a szatyorban lapult már nálam egy másik belőle. Végül inkább a BookBike-on vásároltam be, összeálltunk, és megvettünk 2018 Ft-ért három könyvet, amiből kettő lett az enyém. Ez volt az idei könyvhét első vásárlása részemről. :)

“A könyvünnep üzenete, hogy olvassunk a gyerekeinknek, neveljük őket olvasóvá, hogy érdeklődő, gondolkodó, humánus felnőtté válhassanak”.

Berg Judit

Természetesen nem az utolsó. Az egész napot ott töltöttük, járkáltunk körbe-körbe a tűző napon, beszélgettünk a kiadók munkatársaival, lapozgattunk, nézelődtünk, vásároltunk, néha beültünk középre a szoborhoz egy kicsit. A blog szerkesztői közül ketten voltunk kint (illetve először egy barát, később pedig egyik alkalmi vendégszerkesztőnk, Heuka is velünk tartott, aki hős módjára súlyzózni kezdett a két megtömött táskánkkal :)), a napot egy egészséges McDonald's-os vacsival zártuk, hiszen vannak már új poharak, és nem hagyhatjuk ki őket (bármennyire is nem tetszik egyébként, annyira az alakja sem, a mintája meg aztán végképp nem, de kettőt azért begyűjtöttem már belőle). Levezetésként sétáltunk egy keveset... 24-24 könyvvel a hátunkon-zacskókban... igen, az első nap mérlege részemről: 24 könyv. Egy rakat régebbi, 500 Ft-os könyv, és még nagyobb rakat újdonság. Ráadásul több helyen is úgy jártam, hogy két könyvért mentem oda, végül néggyel jöttem el... de nagyon örülök mindegyiknek, természetesen némelyiknek különösen. Nézzétek csak, itt a kép a 48 db könyvről! És ebben a második napi beszerzések nincsenek benne :)

Az új életműkiadás két első tagjának Paul Austertől, a 21. Század Kiadó jóvoltából, na ezeknek pl. nagyon. Köszönöm nekik ezúton is. Jo Nesbø Macbeth könyvének is a Kossuth Kiadótól, illetve Ormos Mária új könyvének, a Gondolatok az ember történetéről címűnek. (Ez Ormos Mária szintén új életműsorozatának második tagja, az elsőt, a Hitler címűt már olvastam, a héten, legkésőbb jövő héten várható belőle egy ajánló.) Aztán másik kedvenc szerzőm, Colleen Hoover új regényét, az Ugly Love - Csúf szerelem c. könyvet is sikerült beszereznem (meg három másik at a kiadótól, köztük Az amerikai farkast Nate Blakeslee-től, ami Null-Hatosról, a 2006-ban született yellowstone-i farkas életéről szól.

Jaj, hadd meséljem el ide beszúrva, hogy részemről ez volt a negyedik vagy ötödik könyvhét, amire kimentem, de két éve egy "szép" hagyományt kezdtem. Az eső ugyebár általános, ha könyvhét, akkor esik, nem is kérdés. Általában meghalunk a melegben, szétsül a vállunk-karunk-nyakunk, és meghalunk este a táskánk súlya alatt, de minden alkalommal zuhog az eső is, egyszer vagy többször. Most kivételesen részemről a könyvhétre menet áztam el, nem ott a helyszínen (de most is esik, amikor e sorokat írom, szombat délelőtt, ám számomra a könyvhét véget ért, kizárt dolog, hogy én hétvégén kitegyem a lábam a tömegbe, igaz, lesz még hétfőn is, de NEM VESZEK KÖNYVET! Többet. Egy darabig. Oké, valószínűleg pár hétig. Meg hát lesznek nyári szülinapok a barátok között, és nekik pl. még semmit nem vettem, meg akartam várni a könyvhetet, lássam, mit szereznek be, mit szeretnének nagyon, stb... és ha már ajándékba veszek könyvet, 1-2 becsúszhat magamnak is... mindegy, ugorjunk tovább.) Szóval most is eláztam. Viszont 2016-ban, nem sokkal később, hogy kiértünk a könyvhétre, egy madárka a fejemre ürített. Szerencsém volt, a nagy része szilárd volt, és egész jól le tudtam söpörni, és csak egy keveset kellett vízzel meg zsepivel küszködni. 2017-ben a lábszáramra sikerült egy madárkának pottyantania, ruhát nem ért, könyvet nem ért, még szerintem nem is nagyon volt nálam könyv, vagy épp akkor vettem meg az elsőket. szökőkút, víz, zsebkendő segített. Idén folytattam ezt a gyönyörű hagyományt. Most a karomra. Nem nagy adag, és ruhát nem ért, de már kezdek félni a könyvhéttől, komolyan... vajon meddig lesz akkora szerencsém, hogy pont így talál el? Hozzáteszem, egyébként egész évben jóformán nem járok a Vörösmarty közelében - vagyis a közelében de, de ott konkrétan nem nagyon, szóval nem tudom, lehet ez egy helyi madárszokás, így üdvözölnek, amikor meglátnak. Nagyon örülök nekik én is, de mégsem ürítek a fejükre... szóval nem valami kedves madarak élnek arra. Mondjuk a barátok is tök kedvesek, amikor lemaradtam és törölgettem a karomat, majd észrevették, és megkérdezték, mi a helyzet, lazán kiröhögtek, hogy már megint. :) Rengeteg a muslica egyébként mindenhol, így kint is küszködött velük minden könyvszerető, a fehér pólómon jól mutattak a barnás csíkok, amikor véletlenül elkentem egyet-egyet, és nem győztük lesöpörni, lemosni őket a karunkról, arcunkról.

A Park Kiadónál végül három könyvet vettem meg, egyszer élünk alapon: Roger Crowley: Kalmárköztársaság c. kötetét, amely Velence felemelkedéséről és bukásáról szól, Tim Marshall: A földrajz fogságában c. könyvét, ami tisztázza azokat a kifejezéseket, amelyeket nap mint nap hallunk: ukrajnai válság, Panama-csatorna, Iszlám Állam, koreai válság... Könyvében rámutat arra, hogy a napi politikai és egyéb globális folyamatokban mennyire fontos a földrajzi elhelyezkedés. Nagyon kíváncsi leszek erre a könyvre, talán a nyáron lesz is rá időm, hogy belevágjak. Igaz, van egy rakat történelmi-tudományos könyvem az elmúlt évekből, amelyeket szintén csak tologatok magam előtt, de fogalmam sincs, mikor fogom olvasni őket... Egy nagyon régóta kívánságlistás könyvnek az újranyomásával is érkezett a Park a könyvhétre, ez pedig Alfred Lansingtől A Déli-sark foglyai c. könyv, ami a balsorsú Endurance expedíciót mutatja be. Birtokomba került az Athenaeum jóvoltából egy másik kedvelt téma, a hegymászás egy új gyöngyszeme, Edmund Hillary-től, aki elvileg elsőnek mászta meg a Mount Everestet a Pillantás a csúcsról c. kötete. 

Természetesen a Fumax is kint volt, igaz, akkora káosz volt náluk a rengeteg érdeklődő miatt, hogy alig pár percet voltunk ott, de ott is beszereztünk pár vadi új megjelenést, hozzám került pl. A Wadon királyai Nicholas Eames-től, amiről már itt írtunk. Ezen kívül Victoria Schwab új könyve, az Egy kegyetlen dal is a táskámba vándorolt, és erre is nagyon kíváncsi vagyok! A fenébe, hiszen az összes nagyon érdekel... az Animus három szuper újdonsága közül végül az Örvény lett az enyém, de erősen kívánságlistás a másik kettő is. Náluk most csak egy pár 500 Ft-os skandináv krimit vettem. Kicsit tartottam tőle, hogy esetleg nem fogom majd tudni, pontosan mely köteteket vettem meg a könyvfesztiválon áprilisban, mert akkor 10-12 skandináv krimit is vettem, de szerencsére borító-cím alapján rögtön megvolt, és most csak három volt, ami még nem volt meg és érdekelt a fülszöveg alapján :) 

Ezeken kívül egy hiánypótló és értékes, érdekesnek ígérkező könyvet, Pető Andreától az Elmondani az elmondhatatlan című kötetet szereztem be, amely a második világháború Magyarországon tevékenykedő és nőket erőszakoló katonáiról, a nőkről, és az ezekből a "kapcsolatokból" született gyerekekről szól. Hozzátenném, hogy sajnos ez minden háború és minden hadsereg sajátja volt mindig is, nem voltak különben sem a magyarok, sem az angolok, sem semelyik. Az más kérdés, hogy melyik hadseregben hogy álltak hozzá. A szovjeteknél pl. engedélyezték, pontosabban a szakasz vezetőjére volt bízva a dolog, a legtöbb engedélyezte. A németeknél szintén egyéni döntés kérdése volt. Az amerikai seregben elvileg büntették, és sokszor a bajtársaik kapták el és verték meg, aki erőszakoskodott, nem egyszer hadbíróság elé is került az ügy, akár kivégzésig is. Nálunk hivatalosan nem engedélyezték, de valójában inkább csak nem foglalkoztak vele, a bakára bízták. De erről majd később, amikor írok a könyvről...

Csütörtökön volt egyébként a hétvége talán legnagyobb eseménye: Cecelia Ahern Magyarországra látogatott, volt vele egy interjú, és természetesen dedikált is :) Engem sosem vonzott a dedikálás őszintén szólva, ráadásul én még nem olvastam az írónőtől könyvet, bár akad egy-kettő a polcomon, ami csak rám vár (párszáz másik könyvvel együtt), viszont a feljebb már említett vendégszerkesztő kedvencéről van szó, így nem is volt kérdés, hogy megvárjuk őt, amíg találkozik és dedikáltatja három kedvenc könyvét :) Azt tudtátok egyébként, hogy Cecelia Ahern az egykori ír államfő, Bertie Ahern lánya? Én nem tudtam :) (Meg egyébként a sógora az egyik Westlife-tag, Nicky Byrne.) 
Amíg tartott az interjú, elmentünk a szoborhoz (akkor már nálunk volt a feljebb említett 24-24 könyv...) kicsit leülni, illetve gondoltuk, amikor az interjú a végéhez közeleg, beállunk a sorba a dedikálószínpadnál, hogy ne kelljen másfél órát sorban állni. Az ötlet jó volt, de később tudtuk meg, hogy áttették a dedikálás helyszínét az egyik stand melletti asztalhoz, így tök feleslegesen nézegettük ötpercenként, hogy van-e már sor a dedikálószínpad előtt. Végül elviselhető mennyiségű várakozást követően végre fogyott a sor, és csatlakoztunk Heukához, hogy fogjuk a könyveit-táskáit-cuccait és lefotózzuk őt kedvenc írónőjével :) (Ez a hivatalos, profi fotós által készített kép :))

Az első nap aztán lassan véget ért, fél éjfélre haza is estem, és készültem a második napra :) Másodjára csak hét könyvet szereztem, köztük Murakami Harukitól a Miről beszélek, amikor futásról beszélek? c. könyvet, ami kifejezetten impulzus-vásárlás volt, nem terveztem egyáltalán. És végül bár nagyon gondolkodtam, beadtam a derekam, és utolsó beszerzésként a könyvhéten megvettem Leonard Mlodinow új könyvét, Az emberi gondolkodás rövid történetét. Beleolvastam ott helyben, és meggyőzött, hogy igen, tényleg most kell, és nem ér rá kicsit később. Aztán visszaérve az akkorra már törzshelyünkké vált szoborhoz, láttam, hogy szegény könyvecske sérült, a 198. oldalon el van szakadva és begyűrődve a lap egy része. Visszavittem, és az Akkord Kiadó munkatársai gond nélkül kicserélték nekem egy ép példányra. :)

Hát, ez volt számomra a 2018-as könyvhét, teljes nevén a 89. Ünnepi Könyvhét és 17. Gyermekkönyvnapok. 31 könyv, sok kiadó, sok napsütés, sok cipekedés, rengeteg beszélgetés, jó hangulat, turisták kerülgetése. Legközelebb jövő áprilisban a könyvfesztiválon lesz ilyen nagy könyves rendezvény az országban, azt sem hagyjuk ki!

A könyvfesztiválról itt írtunk :)

Kövessetek minket Facebookon is!