Még május elején a hosszú hétvégén leselejteztem újabb kb 200-300… hát, legyünk megengedők, nevezzük „könyvnek” őket, egyébként 60-70-80-as évekbeli romantikus és krimiszerű valamik. Köztük volt ez a csoda is pár hasonló társával. Elolvasván a fülszöveget már tudtam, hogy erre nekem szükségem van.

Ez egy régi lektűrsorozat, a 13 forintos könyvek egyik tagja, ami inkább füzet, mint könyv. A füzetek hátulján ez olvasható:

Ez volt a fülszöveg, illetve még egy ígéret az alján: 
"Következő füzetünk 
Nemere István: 
VISSZAJÖVÖK, MIRE FELÉBREDSZ 
ennek ári is 
13 forint"

Szóval miután ezt megláttam, és felolvastam páromnak (nagyon büszke vagyok, hogy egészen a tizenkettedik, vagyis a „színvonalas” jelzőig kibírtam röhögés nélkül!), már tudtam, hogy el is kell olvasnom. A mazochista énem akarta. Felesleges is lett volna az ellenállás. Hát elolvastam.

Tolnai Kálmán rögtön az elején bemutatja Bocsánat doktort, a törvényszéki orvosszakértőt, aki édesanyja széttett lába miatt diplomázhatott le (ugyanis a fia professzorának tette szét). A mesélő Dr. Bocsánat munkatársa, egy börtön parancsnoka, és előttük fekszik a 43 éves Zalakarosi Béláné holtteste, aki öngyilkosságot követett el. Nem ez volt az első próbálkozása, két héttel korábban is megpróbálta már, és ekkor az elbeszélő (szavai alapján a börtönparancsnokság mellett valamiféle pszichológus is lehet) megkérdezte tőle, miért akart öngyilkos lenni. Zalakarosi Béláné nem tudja elmondani, de papírt és ceruzát kér. Napokon keresztül ír. És megismerjük a történetét. 
Szűzen ment férjhez, Zalakarosi Béla lakatossegédhez, aki sokszor álldogált az utcán egy szál cigarettával a műhely előtt, amikor a fiatal lány elsétált előtte. Néhányszor szóba is elegyedtek, ám a lány, akinek a keresztnevét csak egyszer látjuk, Klári, teljesen megdöbben, amikor a fiatal lakatossegéd egy este váratlanul beállít hozzájuk – édesanyja egyedül nevelte őt és öccsét –, hogy megkérje a lány kezét. Az anyja áldását adja a frigyre, noha a lány nem akarta, végül szót fogad. Zalakarosi Béla csendes, dolgos férfi, egy évre rá lányuk születik, Ibolya, pár évre rá másik lányuk, Mancóka is a világra jön. Telnek-múlnak az évek, Zalakarosi Béláné megszokta és megszerette a férjét, aki sosem tudta eposzi magasságokba juttatni őt az ágyban, és bár erre valahol vágyott, főleg a rövid és unalmas együttléteik után, ami pont arra volt elég, hogy feltüzelje, mégis megelégedett azzal, amije volt. A férje sokat dolgozott, hamarosan a saját kis műhelyében, két saját segédjével, és az utcájukban élő gazdag pár, Blumenthál Olivér és felesége, Evelyn rengeteg munkát adott Zalakarosi Bélának, és ajánlotta másoknak is. Ez tette lehetővé, hogy egy kis nyaralót vásároljanak a Lupa-szigeten, amit heteken át hétvégéken tataroztak, szépítgettek. A házavatóra végül meghívták Blumenthálékat is, akikkel így szorosabbra szövődött a viszonyuk. Nagyhangú, kissé erőszakos emberek, akik nyitott házasságban élnek, és őket is rá akarják venni erre. Végül Evelyn börtönviselt, naplopó öccse, Klabuzai Tihamér akaszkodik teljesen rájuk, vagyis az asszonyra, ám Zalakarosi Bélánét taszítja a férfi. 
Addig húzódik az egyoldalú kapcsolatuk, amíg Klabuzai feljelenti Zalakarosi Bélát, és az adóhatóság talál is problémát: több százezres tartozásuk van, amit nem tudnak kifizetni, ezért a nő börtönbe kerül. Közben a férje egészségi állapota egyre rosszabb, a kisebbik lánya, Mancóka egészen elkanászodott (Klabuzai Tihamér akaszkodott rá, mintegy bosszúból, és neki tetszik is az idősebb férfi társasága, vagyis leginkább a pénze.) 
Közben Zalakarosi Béla egészségi állapota romlik, a munkája és a dohányzás megtette hatását, ráadásul bánatában sokat is iszik. A nő végül kegyelemért folyamodik, amit meg is kap, és kijöhet, közben férjhez adják az idősebb lányukat, Ibolyát, aki színésznőnek készül, a fiatalabbik pedig minden jel szerint egy Rákóczi téri prostinak, de vele semmit nem tudnak kezdeni. Nem sokkal később Zalakarosi Béla meghal, Zalakarosi Béláné pedig munkát vállal egy poharazóban. Végre kinyílik a világ előtte, összeszűri a levet a főnökével (akivel végre tényleg jó), egy középkorú, leégett hajóskapitánnyal, aki csak le akarja húzni, de közben udvarol neki a férje egykori segédje, Barna Endre (itt tökre hiányoltam a lehetetlen vezetékneveket, amiket úgy megszoktam már!), aki meg is kéri a kezét. Közben megtudja Ibolya volt férjétől (ezek szerint elváltak), hogy nagyon aggódik, mert egy barátja részt vett egy szexpartin, ahol egy olyan játékot játszottak, hogy a lányok meztelenül a nagy kerek konferenciaasztalra hajolnak, a férfiak meg hátulról… nos, mennek szépen körbe-körbe rajtuk, az a lány győz, aki a legtöbbször eltalálja, hogy éppen ki van mögötte (be van kötve a szemük), és az a férfi, aki a legtovább bírja… szóval egy ilyen partin ott volt Mancóka is, akit Klabuzai Tihamér „adott be” jó pénzért a közösbe. Az asszony bosszút esküszik, Barna Endre pedig tudja, hogy Tihaméron keresztül vezet az út a nő szívéhez. Így egy napon Barna Endre összeverekszik Klabuzai Tihamérral, Zalakarosi Béláné pedig odalép, és leszúrja a férfit. 12 évet kapott a legsúlyosabb bűncselekményért: emberölésért (szerintem egyébként nem az a legsúlyosabb bűncselekmény). Mindezt leírta, majd öngyilkosságot követett el.

Na. Ez volt ez az igényes és szórakoztató és nem is tudom milyen történet. Faékegyszerűségű, ráadásul az elején kifejezetten felbosszantott, hogy Tolnai Kálmán olyan szavakat, gondolatokat adott a nő szájába, ami meg sem fordulna egy nő, egy anya fejében, kizárólag egy beteg elméében… ugyanis amikor 13 éves volt a legidősebb lány, sírva ment haza, hogy egy férfi megfogdosta, és azt mondta, hogy „Úgy megdugnálak!”, épphogy sikerült elmenekülni. Erre az „anya” első gondolata az volt, hogy "nők, ki érti őket… most azért sírnak, mert valaki meg akarja őket dugni, később meg azért fognak, mert senki sem akarja…" Tök valószínű, hogy nekem is ez lenne a legelső gondolatom, ha a lányom ezzel jönne haza… 
A címnek egyébként szerintem semmi köze a sztorihoz. De mindegy. Nem mondom, hogy egynek jó volt, mert nem volt az. A felsorolt tizenhárom jellemzőből szerintem egyik sem igaz rá. Egyik sem. De hát én nem vagyok ezek szerint IGÉNYES OLVASÓ. Nem ér 13 forintot. Most sem.

Érdekelnek a 40-es évek lokáljai, drogtanyái, bűnözők és földönkívüliek egy noir-történetbe gyúrva? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!