A Marvel meghozta idei harmadik szuperhősfilmjét, amely a Hangya, azaz Scott Lang távollétét igazolja a Bosszúállók: Végtelen háborúban résztvevők közül. A történet azonban túlmutat az előzetesen.

Bár szoktam figyelni a Marvel-es megjelenéseket, be kell vallanom, nekem 2018 a harmadik Bosszúállók film éve - annyira, hogy februárban meglepődtem a Fekete Párduc érkezésén, majd később A Hangya és a Darázs idei mozikba kerülése is váratlanul ért. Főleg, mivel érdekes, figyelemfelkeltő plakátot kapott a film. Talán pont egy másik premieren voltam, mikor az egyik posztertartóban csak nagy fehérséget láttam, és mint szokatlan dolgot, jobban szemügyre akartam venni. Kellő közelségből már láttam, hogy az “ízeltlábúak” érkezését promózza, és fel is írtam, hogy júliusban jelenésem van a moziban, hiányzó Bosszúállót nézni.

Aztán a bemutató időpontjával (és így a mikor is nézzem meg? kérdéssel) kapcsolatban már felmerültek problémák. Előzetesen Magyarországra július 26-a volt megadva, de egyes mozikban már 19-étől meg lehetett tekinteni. Sajnáltam, hogy nem tudom egy napra szervezni a Mamma mia! Sose hagyjuk abba (erről írt ajánlómat a címre kattintva olvashatjátok) megtekintésével, de ahogy mondani szokás, ami késik, nem múlik és még a premier előtti héten beültem erre is. Az előzetes alapján várható volt, hogy mozgalmas filmet kapunk - ebben nem is kellett csalódni, azonban a 118 perc bőven többet tartogat, mint a kedvcsináló.

Azt a nem egészen két perces betekintő is sejteti, hogy Scott, a Hangya ezúttal már társat is kap összemenetele során Hope, a Darázs személyében. Mint kiderül, Hope és az apja, Dr. Pym dolgoznak valamin, amihez már csak egy alkatrész hiányzik. Hogy mi ez a valami? Ezt nem szeretném elárulni, mert nincs akkora spoiler felirat, ami mögé elrejthetnénk, hiszen egy második történetszálhoz vezet, amely a játékidőből is elég sokat magáénak tudhat.

Ott tartottam, hogy hiányzik az alkatrész. Szerencsére Hope tudja, hogyan juthat hozzá (természetesen nem túl legális körülmények között), és a beszerzés során kerül sor az előzetesben is látható bunyóra.  Ekkor jelenik meg Szellem is, aki elvileg a film egyik főgonosza lenne - a másik az illegális alkatrészforrás. Szellemet azonban nem nevezném gonosznak, inkább csak ellenfélként mutatnám be. Szándékai ellentétesek a főhősökével, azonban teljesen érthetőek, elvégre az életösztön diktálja őket.

Scott helyzete sem könnyű, hiszen még mindig az Amerika Kapitány: Polgárháborúban látott reptérrombolás során kiszabott házi őrizetét tölti. Otthon létét gyakran és látványosan ellenőrzik a hatóságok, a legapróbb gyanú esetén már vonulnak is a házához. Számomra nagyon szimpatikus, ahogy kreatívan próbálja megközelíteni a helyzetet és saját “szabadulószobát” épít a lányának, illetve hogy volt felesége is milyen vehemensen követeli, hagyják már békén egykori férjét. A “hangyatechnológia” azonban segítségére van, így Hope oldalán ismét harcba szállhat, hogy segítsen Pym terveinek megvalósításában.

A hatóságok, az alvilág és Szellem elől is menekülniük kell, nem sokszor tudják a bőröndnyi épületet eredeti méretében használatba venni. Ez a méretváltozás azonban elég gondolatébresztőre sikerült. Példának okáért amikor leparkolnak és beteszik az éppen használt gépjárművet a gyűjteménybe - mennyire menő lenne, ha a városban nem kellene percekig parkolóhelyet vadászni, csak megállunk, gyorsan zsugorítunk egyet és a zsebünkben visszük magunkkal az autónkat. Ha pedig indulnunk kell, gyorsan visszaállítjuk normál méretre és már ülhetünk is bele. Ez szerintem számos nagyvárosban üdvözlendő megoldás lenne, hiszen épületenként egy megálló-/parkolóhely kiszolgálna minden igényt és a gépkocsilopás gyakorlatilag megszűnne.

Mielőtt elfelejtem, mindenképp szeretném megemlíteni Pym volt munkatársát, Dr. Bill Fostert és Scott cégtársát, Luist is. Előbbi elég kevés szerepet kap, de múltjának és korábbi tetteinek erős kihatása van a film cselekményére. Utóbbi pedig a főszereplők mellett viszi a show-t is. Néha (arányaiban) soknak is tűnhet a szerepeltetése, azonban szerintem kevesebb lenne a film, ha ő kimarad. Nyilván kellett hozzá a színész is, de a karakter is egy felnőtt testbe szorult gyermeklélekként van megírva - talán ő a legboldogabb a bandában, mikor megkapja a “matchbox” gyűjteményt és saját volán mögött szállhat be a San Francisco utcáin folyó üldözésbe.

A Marvel-hagyományokhoz híven most is kapunk két stáblistás jelenetet. Az elsőt csak azoknak ajánlom megtekintésre, akik már látták a Bosszúállók: Végtelen háborút, vagy szeretik a spoiler-eket. A másodikat a nagyon türelmeseknek találta ki a Marvel (és ezért kicsit haragszom is rájuk), hiszen egy, a játékidőben megjelenő jelenettel majdnem megegyező, azon csak minimálisan változtatva újra bemutatott fél percet kapunk az 5-10 perces (nem mértem stopperrel :) ) várakozás után.

Még valaki kimaradt, de a Michelle Pfeiffer által életre keltett karakter történetének felfedezését mindenkinek magának kell megtennie :)

Tetszett, amit olvastál?