A mozikban már látható a magyarul csak Az utolsó pogány király címet viselő holland alkotás, 160 percnyi élő emlékezet. De ki volt valójában Redbad vagy Raedbed vagy Radbod, a fríz uralkodó?

A frízek ma leginkább a mai Hollandia és Németország észak-nyugati területén élnek, és a leletek szerint ezen a területen éltek már 5000 éve is. A római korban megegyeztek a birodalommal, ám néhány éven belül nem tudták az adót fizetni, ezért lemészárolták az adószedőket és jelentős győzelmet arattak a kiküldött római légiók felett. Számos római történetíró írt róluk: a frízeket a germán népek közé sorolták, magas, erős testalkatú, többségében szőke emberek. Sokak szerint keveredtek a skandináv népekkel, ám ennek ellentmond a mai napig is jelentősebb eltérést mutató genetikai állományuk. Jelentőségük nagy volt, egy időben az Északi-tenger egy részét Mare Frisia néven ismerték, és a mai angol nyelv legközelebbi rokona a fríz nyelv. A Római Birodalom bukása után saját királyságuk volt, és hevesen ellenálltak a kereszténységnek. Egyik utolsó nagy uralkodójuk volt Redbad, aki sikerrel szállt szembe az akkori világ legerősebb seregével, a Martell Károly vezette frankokkal.

Redbad 680-tól 719-ig, haláláig uralkodott, a frank történetírók rendszerint hercegként hivatkoznak rá, de ő volt népének ura. Harcolt a hagyományaikért, de eközben a véres és brutális szokásaik ellen is: nem látta értelmét az emberáldozatnak, de ellenállt a kereszténységnek is. Frízföld egyik központja Dorestad volt, ám a területet 690 körül Herstal Pippin, Martell Károly apja elfoglalta, ezzel megnyílt az út a Rajnán a tengerig, főleg, miután 692-ben Utrecht is a kezére került. A frízek visszaszorultak. A vereség után Redbad a legenda szerint visszavonult egy szigetre. A frízek szabad emberek voltak, sem adóval, sem egyébbel nem tartoztak senkinek, királyuk és vezérük elsősorban a harcokban volt vezérük, ám hamarosan megtapasztalták a frank uralmat. A frízek békét ajánlottak Pippinnek: Redbad lányát, Thiadsvindet hozzáadták Pippin fiához, Grimoaldhoz. 714-ben végül Pippin meghalt, Redbad pedig visszatért, elűzte a püspököt, papokat, és felvette a kesztyűt a frankok ellen. A kizsigerelt, tűzzel-vassal megkeresztelkedésre kényszerített frízek csupán egy erős vezetőre vártak: 716-ban seregeik Kölnnél legyőzték Martell Károly seregeit. Redbad nagy formátumú uralkodó volt, akinek nevét a frankok rettegték, ám nem tarthatta fenn sokáig a harcot a világ legerősebb seregével és a legvagyonosabb egyházával szemben, Martell Károly végül uralma alá hajtotta Frízföldet is. Redbad 719-ben halt meg, a következő fríz uralkodó Popo volt, és utódai még egy darabig harcoltak a frank elnyomás ellen, ám a kereszt és a kard uralma alá hajtotta a népet.

Anet Goemans képe Dorestadról

Róla, a legendás nagy királyról forgattak hosszú, 160 perces filmet a hollandok. A film szerintem jól sikerült, bár akadnak hozzáköltött és szándékosan eltorzított dolgok a valósághoz képest bőven: a filmben pl. Redbadet apja halála után száműzik, egy kis tutajra kötözik és a szabad vízre bocsátják, ám Redbad Dánia partjainál köt ki, ahol végül is életben hagyják, és barátságot - majd házasságot - köt a dánokkal. Feleséggel, családdal tér vissza Frízföldre, az ő fia Popo. Valójában nem tudni, hogy tényleg az ő fia volt-e, de lehetséges. A filmben a lánya helyett a húgát adják hozzá Pippin fiához, Martell Károlyhoz, aki a valósághoz képest túlságosan "gonosz" - viszont a valóságban egy ízben meg akarták keresztelni Redbadot, ám amikor feltette a kérdést, hogy a mennyben találkozhat-e a felmenőivel, a püspök nemet mondott, hiszen az apja pogány volt. Pogány, de jó ember - így nem engedte, hogy megkereszteljék, inkább lesz a pokolban a barátaival, mint a mennyben az ellenségeivel. Ez a mozzanat valójában megtörtént. A film viszont egy dolgot tökéletesen bemutat: a vallások hiábavalóságát és hazugságát. Semmi értelmük, csupán némi közösség-érzetet és leginkább hatalmat biztosítanak, semmi mást. Buta, barbár szokások és a tűzzel, vassal, lefejezéssel, kivégzésekkel és rengeteg vérrel terjesztett "szeretet" összecsapása. A vallás mindig is csak egy eszköz volt, amivel bután és féken lehetett tartani az embereket, amivel meg lehetett tartani és növelni a hatalmat. Nem volt ez másképp akkor sem, nem volt másképp azelőtt sem, és nincs másképp most sem. 

A filmen egyébként nem érződik a hossza: drámai jelenetek, drámai zene, állandó szürkés színben játszó, de gyönyörű háttér, amit időről időre megtör az érintetlen zöld. A fríz települések kinézete is megfelelt a valóságnak, noha az életmódjuk a filmben sokkal nomádabb volt, mint a valóságban, ahogy a katonai páncélzatok, fegyverek, és még a megjelenített várak is pár évszázaddal későbbiek. Minden hibája ellenére nem csalódtam a filmben: egy kicsit magasztosabbá tett pogány főhős egy kicsit gonoszabbá tett keresztény úrral szemben, pontosan ezt vártam. És ha a kereszténység harcosait évszázadokon át lehetett színezni, magasztalni, holott ők is csak hataloméhes, véres karddal előre törő emberek voltak, akkor lehet egy kicsit magasztalni a pogány urakat is. 

Kövess minket Facebookon!