Amikor a címen töprengtem, a fenti pár szó versenyben volt
a "kasztrált vadkan epéje és a mozgás egyetemes törvényei"-vel,
valamint "amit a csecsemők megkérdeznek, de a csimpánzok nem-mel felelnek.
Nem is tudom, talán a vaddisznós a legjobb.
A Akkord Kiadó a Talentum Tudományos Könyvtár sorozatban idén megjelentette Leonard Mlodinow munkáját, Az emberi gondolkodás rövid története címmel. Ez a rövid történet egy izmos kötetben nyert formát, nem szeretném, ha valaki például hozzám vágná, 8 napon túli sérülés is lehetne belőle.
A szerző nem kevesebbre vállalkozott, mint közvetíteni az olvasóközönség felé az ember útját az első kőszerszámoktól a kozmosz megismeréséig. Bár, a kozmosszal kicsit túlzott, megítélése szerint az érzékeinkkel, szuper eszközeinkkel is korlátozott a megismerés spektruma, becslése alapján legfeljebb az univerzum 5 (öt) százaléka adta meg magát az emberek tudományának.
A felegyenesedő gondolat, a megismerés vágya ősi, akár azt is kijelenthetem, hogy az emberiséggel közel egyidős tulajdonság. Az ismeretlen vonz, bűvkörében tart, és akár egy koncentrációs táborban is erősebb lehet a foglyokat folyton kísérő éhségnél is. Legalábbis erről számol be Leonard Mlodinow az édesapjával kapcsolatban, amelyből nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy az apa lágerben volt a második világháború során, hanem azt is, hogy a szerencsén túl kíváncsisága segített túlélni azt a kataklizmát, amelyben része volt.
A megismerés óriási hajtóerő. Már nem gondoljuk, hogy istennő irányítja az árapályt, ismerjük a nap működési elvét és a bennünk lakozó apró atomok mibenlétével is tisztában vagyunk. Izgalmas és érdekes a felfedezések útja, bár, nem szabad elfelejteni, hogy ez az izgalmas út baromi unalmassá válhat, ha rossz kezekbe kerül a tudomány. A kötetben a szerző egy történetet oszt meg velünk, amelyben a megismerés nyomán haladva megérthetjük, mit jelent emberi lénynek lenni.
A szerző, Leonard Mlodinow
A változás általában előre visz, ugyanakkor nem is gondolnánk, hogy az egyénnek mennyire nehéz új eszméket elfogadni, a társadalom által elfogadott mértékektől eltérni. A változás általában nyomasztó, megköveteli gondolkodásmódunk megváltoztatását, kizökkent komfortzónánkból, fejre állít nézetrendszereket, és tudjuk jól, milyen az, amikor mindenki egyszerre lép, csak mi vétjük el a ritmust, méghozzá látványosan. Az mindig skandalum! Mint ahogy az a gondolat is, hogy a "szűkölködő, ínségben élő", gyűjtögető, vadászó életmódot folytató emberek maradványainak vizsgálatakor kiderült, hogy egyáltalán nem szűkölködtek, sőt, ugyanakkor a korszerűnek tekinthető földművelést folytató emberek maradványairól meg azt állapították meg, hogy gyakran éheztek. Lehet, hogy az emberiség nagy csapdája a letelepedés és a földművelés?
Az ember létének hajnalától igyekszik megérteni önmagát, választ keresni a mulandóság problematikájára és elejétől fogva izgatja a kozmosz. Ehhez az szükséges, hogy az ember szeresse a kérdéseket, "éljen benne" a költő Rainer Maria Rilke megfogalmazásában. A valós eredmények eléréséhez szakítani kellett a hagyományos magyarázatokkal. Így tett Thalész, aki elsőnek vetette fel, hogy a Holdnak nincs saját fénye, hanem a Nap által ráeső sugarakat veri vissza, de pár törvénye is arról tanúskodik, hogy kilépett a társadalom által elfogadott formákból és új utakat keresett.
Mi lett volna, ha Newton nem szakít az arisztotelészi hagyományokkal - sosem jön létre vagy később jön létre a mai értelemben vett fizika? Ha Mengyelejev nem szeretett volna pasziánszozni, létrejött volna a ma ismert, nevével fémjelzett periódusos rendszer? Sőt, mi lett volna, ha nem ragaszkodott volna makacsul ahhoz a gondolatához, hogy a rendszer keletkezése idején üresen hagyott mezők akkor még nem felfedezett elemek helye lehet?
És Max Planck? Hová jutott volna a világ, ha nem fizikai szakra iratkozik be, méghozzá a tanszékvezető tanácsa ellenére, ha nem követte volna középiskolai tanárának javaslatát, miszerint "keresse a matematika szigorú világa és a természeti törvények sokfélesége közötti harmóniát"?
Az univerzum a következő nagy rejtély, amelyhez az a kvantumfizika nyújt óriási mankót, amit az első törvényei keletkezése idején "csalással határos rettenetes képtelenség"-nek bélyegzett meg a tudós társadalom. Innen szép nyerni, nem?
Létezik változás és létezik változás. A kettő között ég és föld a különbség. Hogy miért? Nos, erről szól a könyv. Hogy hozzájuss a "kasztrált vadkan epéje és a mozgás egyetemes törvényei"-hez, valamint "amit a csecsemők megkérdeznek, de a csimpánzok nem-hez... hát, ahhoz el kell olvasnod a könyvet - amely humoros, hiteles és érdekfeszítő a laikusok számára is. Hajrá!
Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!
Köszönjük, Akkord kiadó!
