Négy nő, akiket félelem és kötelességérzet határoz meg kapcsolataikban, akiknek túl kell lendülniük problémáikon, megoldásokat kell találniuk rájuk, némelyiküknek pedig túlélni a hogyan lehettem ilyen vak szindrómát és nem mellesleg, valamennyiüknek megfizetni a tapasztalatok árát. 

A Kossuth Kiadó évek óta rendületlen kitartással adja ki Joanne Trollope könyveit, amelyek érdemtelenül nem eléggé ismertek a magyar könyvpiacon: meggyőződésem, hogy méltó módon veszik fel a versenyt Kate Quinnel, Rosemunde Pilcherrel, de akár Kate Mortonnal is. Olyan igényes női lélekkel, családokban húzódó erővonalakkal foglalkozó regény, amely joggal tart számot értő közönségére. Jelenleg Barátnők címmel jelent meg új műve a hazai könyvpiacon.

A regény főszereplői nők, kompetens, diplomás asszonyok, akik egyetemista koruk óta ismerik egymást kívül-belül. Melissa, Staceey, Gaby és Bethie összekovácsolódtak, olyannyira, mintha testvérek lettek volna. Támogatták egymást záróvizsgákon, részt vettek egymás magánéleti problémáinak megoldásában és simán tudomásul vették, amikor Bethie közölte velük, hogy leszbikus. Sikeresek lettek az életben, Bethie egyetemi tanár lett, Melissa saját, jól menő céget alapított, Gaby pedig jobban keresett a férjénél, és Stacey sem maradt le mögöttük, amikor... amikor Stacey Grantot egy szerdai napon elbocsátották jól fizető állásából.

A probléma innen terjed szerteszét, mert kiderül, hogy... valami kiderül egyik barátnőjével és saját remélt új munkavállalási lehetőségével kapcsolatban, amit Stacey nagyon rosszul tolerál, sőt, isten igazából nem is tudja, hogyan reagáljon rá: sértődjön vagy ütközzön meg, borítsa rá az asztalt vagy egyszerűen tudomást se vegyen róla, mert nem ér annyit? (Mondjuk, én nagyot nyeltem, amikor kiderült, mi is az a titok, hogy most tényleg? Ezért ez a nagy felhajtás?)

Ott tartunk tehát, hogy Staceyt elbocsátották, ugyanaznap, amikor a férjét viszont előléptették; Melissának rá kell döbbennie arra, hogy gyermekeinket csak kölcsönkaptuk az életben és el kell engednie; Bethie egy szép napon arra megy haza, hogy az otthona már nem is az az otthon, ahová évekig kedvvel és örömmel nyitott be és még azt is félve vallja be, hogy saját szerelmét sem ismerte ki teljes egészében az eltelt évek alatt: Gaby pedig... hát ő a titok akaratlan birtokosa, elkövetője, akinek ezentúl is megvan a maga baja ugyanúgy, ahogy a többieknek.

Mi történt, hogy jutottak el ehhez a próbatételhez? Apró-cseprő dolgokból, elhallgatásokból értek el idáig, olyasmiken keresztül, amiket még csak nem is kíméletből hallgat el egyik a másik elől, hanem egyszerűen eszébe sem jut, vagy nem is tud arról, hogy szólnia kellene róla, amikor pedig rádöbben arra, hogy mi történt és mondania kéne valamit, már így is, úgy is késő. Aztán egyszer csak azt mondja neki a másik, hogy szégyelld magad, és a véletlenek összjátéka elhallgatássá válik, tétje lesz.

Ahogy szépen, sorban haladunk a barátnők élete és a titok fogadtatása körül, ahogy írtam fenn, kiderül, hogy mindenkinek megvan a maga baja, és talán nem is a titokra és annak körülményeire kell igazán koncentrálniuk, hanem arra, hogy saját életük romhalmazán hogyan legyenek úrrá - ez pedig csak kitartással, összefogással lehetséges. Mind a négy asszonynak szembe kell néznie azzal, hogy az életben az új dolgok, a változások gyakran nem értük vagy ellenük történik meg, hanem csak úgy, megtörténik. A változások ellen hisztériázni pont ugyanolyan felesleges, mint az ellen, hogy esik az eső vagy fúj a szél, inkább fel kell öltözni vagy elő kell kapni az esernyőt. 

Vajon elég erősek és tökösek-e ahhoz hősnőink, hogy felfogják és haladjanak a változásokkal együtt, és minden viszontagság ellenére fenntartsák mind barátságukat, mind szűkebb családjukban a harmóniát? Eszükbe fog-e jutni, hogy bajból akár előnyt is lehet kovácsolni?

Remek érzés volt elmerülni a történetben, szinte tobzódtam benne! Jó volt elfeledkezni arról, hogy rémes megfázásom miatt alig aludtam valamicskét az éjjel, mint ahogy arról is, hogy minimális részletekben kapok levegőt az orromon keresztül. Őszintén? Eddig még nem tudtam, hogy nálam ez is lehet a jó könyv ismérve, de hát istenem, változik a világ és benne változunk mi magunk is, nem?

Muszáj lesz újra elolvasnom pár év múlva!

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Kossuth Kiadó!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és mit ne? Akkor kövess minket a Facebookon is!

Milyen egy mozaikcsalád élete? Érdekel? Kattints!