Milyen volt a Legendás állatok új része, mi tetszett benne és mi nem? Ettől hangos most a világ, szóval azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom, miről is van szó :)
Figyelem! A szöveg spoilert tartalmaz, ezért csak saját felelősségedre olvasd tovább!
Na, miután nagyjából egy órája nézegetem a villogó kurzort (oké, közben mást is csináltam), talán ideje elkezdeni valahol. :) Kezdjük az elején. Először is, nem voltam benne biztos, hogy moziban fogom megnézni a filmet. Nem mintha nem érdekelt volna vagy nem vártam volna, de az utóbbi időben úgy vettem észre, hogy hangosabbak lettek a filmek a moziban, és borzasztóan zavar. Meg a villódzó fényeket sem szeretem... itthon, kényelmesen, lámpa mellett, a laptop képernyőjén, még csak nem is fullscreenben, csak kicsiben szoktam nézni a filmeket, sorozatokat, videókat, és így tökéletes nekem. A mozi sötét, éles fényekkel, és nagyon erős hangokkal - legutóbb Az első ember alatt zavart nagyon a dolog. Egy Harry Potter (a továbbiakban: HP) világához kapcsolódó mágikus filmben pedig aztán lesz villódzás, hanghatások, egyebek bőven... Végül mégsem bírtam ki, na nem a spoilerek elkerülése miatt - azok a legkevésbé sem érdekelnek, sőt, én szeretem őket, mert csak még jobban felkeltik az érdeklődésem -, és megnéztem. Hogy milyen volt?
Röviden: jó. Nagyon tetszett az, hogy a karakterek árnyaltak, hogy az oldalak bár sokszor teljesen egyértelműek, az okok és a motivációk nem, tetszett, hogy a jó nem makulátlanul jó, és a rossz is hihetetlenül veszélyes, mert nem teljesen rossz. Mert konszolidált - oké, többé kevésbé az. Mert odafigyel, mit beszél, és abban kevés kivetnivalót találni, álljunk bárhol. Mert egy igazi fandomnak szóló film. Mert az, aminek lennie kell. De beszéljünk a főbb szereplőkről.
Eddie Redmayne - akinek mint anno Alan Rickman esetén is, Rowling feltárta a terveit, hogy ehhez mérten tudja alakítani az egyes helyzetekben - tökéletes volt. Ahogy az első részben, itt is tökéletesen hozta a kis különc, de jószívű, kedves, elszánt és bátor figurát, aki bár nagyon félénknek néz ki, nem fél nemet mondani olyan nagyságoknak sem, mint a minisztérium vagy Dumbledore, még ha oly félszegen teszi is. Őt nem lehet tekintéllyel megfélemlíteni, ő egy dolog miatt hajlandó melléd állni: ha úgy látja jónak. Jó volt látni az ifjú Salmandert is, megismerni a tartózkodó odafigyelését, kedvességét.
Az előző filmben megismert főbb szereplők, Jacob, Tina és Queenie itt inkább csak kísérők, bár azért vannak fontos pillanataik. Queenie-t az első filmben kedveltem, itt borzasztóan irritált, talán azért, mert az első film még játékosabb volt, ez viszont már komolyabb, és tudom, mi a tét, ő viszont ugyanolyan infantilis és naiv és idegesítő és manipulálható, mint volt. Nagyon fontos és nagy jelentőséggel bíró momentum számomra, hogy ő a végén Grindelwald mellé állt. Azért, mert hiteles. Az ilyenekből, az ilyen jószívű, de buta és megvezethető, a dolgokat átlátni képtelen emberekből válhatnak a legjobb szárnysegédek, a legjobb töltelékek, a legveszélyesebb ellenfelek, pontosan azért, mert könnyen manipulálhatóak, és megvannak a maguk okai a döntéseiknek.
Leta Lestrange egy sokkal összetettebb karakter, egy olyan aki több figyelmet érdemel. A története, a múltjába való visszatekintések sok dolgot megmagyaráztak a családja jövőjére nézve is. Egy ilyen apa mellett, ilyen szerencsétlen eseményekkel semmin sem csodálkozom... A következő érdekes karakter Nagini, akiről sokat nem tudunk meg, csak azt, hogy Voldemort szeretett kígyója sem csak egy egyszerű kígyó. Nagyon remélem, hogy a következő részekből megtudjuk, hogy vált azzá, aki, és mikor. Grindelwald tettei alatt? Voldemort ténykedése idején? Hogy került Voldemorthoz? Ő azon karakterek egyike, aki simán elvinne a hátán egy saját filmet a történetével, kezdve a különös "képességétől" a már ismert jövőjéig.
Theseus Salmander és a többi minisztériumi ember hozta a szokásos formáját: bürokrácia, bürokrácia, bürokrácia, meg még egy kis tekintélyelvűség, egy kis zsarolás, egy kis üzletelés. Nagyon ismerős volt nekem valahonnan máshonnan, de nem tudtam, honnan - IMDb meg is mondta, hogy a Háború és békéből, ahol Callum Turner Anatolij Kuragint játszotta :) Tették a dolgukat, bár Grimmson végig gyanús volt nekem - nem is ok nélkül.
És a végére hagytam a három legmegosztóbbat... kezdjük Credence-szel. Ezra Miller tökéletesen hozta a múlt nélküli fiút, akinek egyetlen célja, hogy meglelje a szülőanyját. Jude Law pedig a lehető legjobb választás volt a fiatalabb Dumbledore-ra. Tényleg. Elképesztően jól állt neki ez a szerep, jól hozta az összetett, manipulatív figurát, aki mindig is volt, egyetlen apróságot leszámítva: Jude Law kopaszodik, és ha már most így kopaszodik, a HP idejére kb. csak körben maradna haja, a feje búbja tök kopasz lenne :D Ehhez képest ugye az öreg Dumbledore-nak sűrű haja volt. De hát varázslat létezik :) A szakáll viszont nagyon jól állt neki, jobban, mint szakálltalanul, ami (részemről) ritka. :) Johnny Depp... amikor az első filmben megtudtam, hogy ő játssza Grindelwaldot, a sorozat egyik legfontosabb szereplőjét, a NEMÁR villogott a fejemben. Mármint... nem volt sok bajom Deppel, de Jack Sparrow óta, akit egyébként tökéletesen hozott, nem láttam tőle mást, csak Jack Sparrow-t, és kezdtem unni. Nem kicsit. Ebben a filmben már majdnem meggyőzött, hogy tud még azért mást is. Majdnem. Egészen a végéig, a film egyik kulcsjelenetéig, a beszédig. Az eleje még jó is volt, de onnan, hogy "felhúzta" a tűzfalat, láthattam magam előtt egy varázsolgató, hisztérikus, ripacs, hidrogénezett hajú Jack Sparrow-t. NEMÁR! Sosem fogom megérteni, miért őt kellett belepakolni a film egyik legfontosabb szerepébe, amikor egyébként minden más tekintetben olyan jól sikerült a casting... 
És akkor néhány gondolat. Tetszett, hogy ez a film nem úgy épül fel, mint a HP-k, nincs kerete, nincs saját története, ha úgy tetszik, csak folytatja, ahol az előző abbahagyta, és felvezeti a következőt. Ezt úgy kell nézni, mint egy átlagos könyv- vagy filmsorozatot, senki nem kezdi a második résszel, amikor egyetlen nagy történetet mesél el. Másrészt nagyon tetszett, hogy ez a film egyértelműen a fandom számára, a potterheadeknek készült, olyanoknak, akik tudják, ki Lestrange, ki Nagini, mi lesz Dumbledore-ral és Grindelwalddal, mi lesz az egésznek a végkimenetele. Ezt a tényt hibaként felróni a lehető legnagyobb hülyeség a film kapcsán, mert ez az egyik legjobb eleme. Persze látványos is, de egyszerűen ha te nem ismered a HP-t, nem láttad az előző filmet, nem neked szól. Ha mégis megnézed, hát magadra vess. Egy jó könyvsorozat sem magyarázza el állandóan, mi miért van úgy, ki kicsoda, max röviden visszautal.
Tetszett, hogy minden karakter összetett, mindegyiknek egyedi célja van, és a tetteiknek egyedi okai. Tetszett, hogy sokkal inkább reflektál a valóságra, és Grindelwald nem egy Voldemort-szintű gonosz, nála sokkal veszélyesebb. Inkább politikus alkat, aki megvezeti a hülyéket, irányítja a birkákat, és jó pásztorként adja el magát, aki csakis a birkákért küzd. Voldemort viszont őszintébb, ő egy igazi sötét diktátor, sokkal egyértelműbb, nem akar átverni. Grindelwald igen, és jól is csinálja, ez teszi veszélyessé. Hiszen mit mond Grindelwald? Megmutat egy jövőképet, egy olyan jövő képét, ami akkor lesz, ha az emberek kezében van az irányítás. A varázslók többet érnek - át kell venniük a hatalmat. Persze csak azért, hogy megóvják az embereket. Fontos, hogy nem Grindelwald és a hívei támadnak először, nem ők alkalmaznak elsőnek erőszakot, legalábbis nyíltan, hanem a minisztérium. Ez egy olyan jelzés, ami a kétkedőket Grindelwald mellé állítja. Továbbá ő nem gyűlöli a muglikat, és nem akarja kiirtani őket... hiszen mindenkinek megvan a maga helye és szerepe, a mugliknak nem az, hogy irányítsanak, hanem az, hogy szolgáljanak. Mit ne mondjak, kicsit ismerős retorika, ráadásul nem csak a történelemből.
A mai fake news-ok és alternatív tények korában látni egy ilyen jó szónokot, aki ügyel a látszatra, de hihetetlenül szívtelen és kegyetlen, elég csüggesztő. Viszont nagyon tetszett a Dumbledore-ral közös múltja, ez is árnyalja a történetet, és szeretném jobban is megismerni a fiatalabb kiadásaikat, látni, mitől vált ennyire gátlástalanná és szélsőségessé Grindelwald, vagy mitől változott meg Dumbledore. Van köze ennek ahhoz, ami a húgával történt?
És akkor a film vége... Aurelius Dumbledore. Van pár teória. Ha utánanézünk alaposabban, rájöhetünk, hogy nem lehet sem az édestestvérük, sem a féltestvérük Albuséknak, kronológiailag és a szüleik történetét számba véve lehetetlen. De lehet esetleg Aberforth fia - nem hiszem. Felmerült, hogy talán Ariana gyermeke, hiszen azt tudjuk, hogy őt gyerekkorában bántalmazták, de sosem derült ki, mi történt vele pontosan. De akkor csak hat éves volt, szóval kizárt. Azonban van egy másik teória, ami nekem nagyon tetszik, de nem tartom valószínűnek. Ariana ugye obskúrus volt, akárcsak Credence - vagy Aurelius -, de meghalt. Egy teória szerint Ariana obskúrusa kapcsolódott valahogyan Credence-re, és ezért mondta Grindelwald, hogy a bátyja akarja megölni. Viszont nem hiszem, hogy az obskúrusok így működnek, továbbá tudjuk, hogy Salmandernek is van egy a bőröndjében, ami talán Arianáé (őszintén szólva nem emlékszem, hogy ez egyértelműen kiderül-e az első filmből, hogy az az obskúrus kié volt).
Sokkal valószínűbb, hogy Grindelwald hazudik, hogy ezzel manipulálja és felhasználja Dumbledore ellen a hihetetlen erővel rendelkező fiút. Továbbá volt Grimmsonnak egy kulcsmondata, miután megölte a Credence-t utaztató... nem is tudom, mi volt ő, félvér kobold? Ha Leta története igaz, márpedig majdnem 100%-ig biztos vagyok benne, hogy az, akkor miért volt fontos, hogy megöljék őt? Hiszen akkor ki lettek cserélve a hajón, és ő sem tudja, hogy ki a másik. Vagy talán ismerte a másik nő személyazonosságát? Nem hiszem. Ráadásul ő abban a hitben élt, hogy az a csecsemő, aki a karjában volt, egyenlő Leta öccsével, fel sem merült volna főleg ennyi év távlatából a hajószerencsétlenség és a másik nő a másik csecsemővel. Azt hiszem, lesznek még itt meglepetések a következő részekben :)
Összességében nekem nagyon tetszett, imádtam Dumbledore jeleneteit, tetszett, hogy sok csávából a varázslények segítségével másznak ki hőseink - ha már Legendás állatok a film címe, ugye -, ráadásul a lények mind léteznek egy-egy mitológiában, imádtam a Roxfortos jeleneteket, és még McGalagony is feltűnt, aminek örültem is, meg nem is. Nem, mert ez nekem hibának tűnik, ő ekkor még nem tanított a Roxfortban elvileg - de ez egy olyan hiba, amit megbocsátok. Kicsit felültek itt a nosztalgiavonatra, valószínűleg ezért tették bele őt, mint az egyik legjobb, legkedveltebb tanárt. :) Grindelwalddal - vagyis Johnny Deppel - továbbra sem vagyok kibékülve, de még reménykedem. Nem tartom magam potterheadnek, de persze olvastam a könyveket, láttam a filmeket, többször is, a mai napig is sokszor megnézem őket, minden hibájuk ellenére szeretem, és érdekel mindenféle előzménytörténet, teória meg egyéb :) Alig várom a következőt!
Ti láttátok már? Mit gondoltok?
Kövessetek minket Facebookon is!
