Mindig vannak események az ember életében, amelyek megtörténtét nincs módjában se megváltoztatni, se megelőzni, se jóvátenni. Egyszerűen csak bólintani kell,
hogy így van ez most már és menni tovább az úton.
Szüleink élete mindig is hasonlatos egy puzzle-hoz,
csak rakjuk, rakjuk a kis darabkákat és következtetünk,
hogy ekkor ez lehetett, akkor az lehetett,
és ha ekkor így, akkor meg úgy.
Ezt teszi a könyv hőse is: az anyja életét,
cselekedeteit és azok mozgatórugóit próbálja összerakni,
súlyosbítva a II. világháború eseményeivel.
A 21. Század Kiadó érdekes kiadvánnyal örvendeztette meg a második világháborús történetek és családi titkok, rejtélyek iránt rajongókat Michael Ondaatje A háború fényei című regényével.
A könyv hőse olyan, mint... mint mi magunk voltunk gyermekként. Készen kapunk egy anyát, akit természetesnek veszünk, hogy ott van állandóan velünk, öltöztet, etet, törli az orrunkat, ő az ősbizalom forrása. Semmit nem tudunk róla, gyerek vagy fiatal lány koráról csak elvétve pár szót hallunk, és személyes sértésnek vesszük, ha például rájövünk, hogy rajtunk kívül is van élete és az elszólítja tőlünk. Napláne, ha tartósan. Az árulások árulása.
A könyv főhőse, Nathaniel 14 éves, amikor ez megtörténik vele és 2 évvel idősebb testvérével, Rachellel. Az apjuk Távol-Keletre utazik egy szuper állásba, az anyjuk pedig pár hónap múlva követi a férjét.Ők az egyik házban lakóra lettek bízva, akit csak Molylepkének neveztek el maguk között a gyerekek. Elvileg bentlakásos iskolába lettek elhelyezve és csak hétvégén vagy szünidőkor vigyázott volna rájuk ez a különös férfi, de a két gyerek a legnagyobb egyetértésben elszökött iskoláikból. Molylepke ekkor lopta be magát a szívükbe, mert bement mind a két iskolába és elérte, hogy onnantól kezdve újra bejáró tanulók lehessenek. Ezzel együtt szabadabbakká, sőt felszabadultakká is válnak.
Philip Michael Ondaatje Srí Lanka-i származású kanadai író, költő, Man Booker-díjas szerző. Az angol beteg című regényéről ismert, melyből kilenc Oscar-díjjal jutalmazott film készült.
Az élet folyik a maga rendjén, de a házban egyre-másra különös figurák tűnnek fel, akikről a gyerekeknek az a benyomása, hogy bűnözők. Félreértés ne essen, Nathaniel, miután megismeri, meg is szereti őket, de 14-15 évesen is felfigyel arra, hogy legalábbis furcsák ezek az alakok. Mert ott van Fürge, aki sajátosan értelmezi a szabad-nem szabad cselekményeket, külön útvonalai vannak, amelyeken mikor mit csempész be az adó- és egyéb hivatalok tudta nélkül, vagy Olivia, aki tudósféle, és még pár ember, akik így vagy úgy, de megfordulnak a házban.
A fiú nő, a felnőttkor küszöbén toporogva eléri a testi szerelem. Barátnőjének nem mesél a családjáról, mert most mit is mesélhetne, apjaként Fürgét mutatja be, és igyekszik leplezni keserűségét, hogy a szülei csak így, egyszerűen eltűntek az életéből.
Aztán apránként mindig történik valami. Egy nap felfedezik a gyerekek anyjuk útiládáját, amit előttük pakolt be, hogy azzal utazik a férje után. Egy bálban Nathaniel úgy érzi, az előtte elsuhanó arcban az anyja tekintete néz vissza rá egy pillanatra. Hol lehet az anya? És mi van az apjukkal? Miért és kik törnek Nathaniel életére?
Legközelebb 28 évesen látjuk Nathanielt, amint apró mozaikokból igyekszik összerakni azt az embert, aki az anyja volt valaha, és próbál értelmet adni azoknak a sorsoknak, embereknek, akik az anyja elutazása után rá és Rachelre vigyáztak. Lehet, hogy nem is bűnözők voltak? Lehet, hogy csak nehezen vették az akadályokat, mint minden olyan ember, akiknek a háborúban mindent szabad volt, utána meg semmit?
Nathaniel pedig felnőttként rakja és rakja a mozaikokat. Elértett félmondatok, sejtelmes fények, ellesett szempillantások és összenézések emelkednek ki a múlt homályából, minél tovább nyomoz az ügyben. Addig jelentéktelen események, egy árny az anyja koporsójánál, egy emlékfoszlány, egy félbe hajtott levélpapír, egy skicc, mind-mind értelmet nyerni látszik a fiatal férfi számára. Amikor összegzi kutatásai eredményeit, kénytelen belátni, hogy mindig vannak események, amelyek megtörténtét nincs módjában se megváltoztatni, se megelőzni, se jóvátenni. Egyszerűen csak bólintani kell, hogy így van ez most már és menni tovább az úton.
Tanulság? Senki sem ismerheti meg maradéktalanul saját felmenőit. Mindig lesznek mozgatórugók, helyszínek, érzelmek és miértek, amelyek örök titkok maradnak.
És ez így van jól.
A kötetet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
A képre kattintva a kötet kedvezményes áron elérhető a kiadó honlapján!
Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és miért? Kövess minket a Facebookon is!
