A Télapó halott. És ha ő meghalt, akkor a karácsonynak is annyi. Vagy mégsem?
„Mennyei Atyánk. Josh Barker vagyok, a Worchester Street 671. alatt lakom, Pine Cove-ban, Kaliforniában, irányítószám: 93754. Ma este láttam Télapót, ami klassz, és köszönöm is, de aztán egyből megölték egy ásóval, szóval attól félek, hogy idén nem lesz karácsony, pedig jó voltam, amit látsz is majd, ha megnézed Télapó listáját, szóval ha nem nagy gond, életre keltenéd Télapót és rendbe hoznád a karácsonyt?”
Micsoda szerencse, hogy épp a helyszínen tartózkodik Raziel, a Biff evangéliumából is ismert angyal, hogy teljesítse a rábízott karácsonyi küldetést. Képességeihez mérten hozzá is kezd az ünnepi csoda végrehajtásához, de hát nem véletlenül tartják Razielt a Mennyek leghülyébb angyalának.
Ami ebben az évben boldog karácsony helyett az álmos kaliforniai kisvárosra vár, azt Raziel biztosan nem fogja a legjobban sikerült csodái között számon tartani.
"Na jó, a karácsonyi amnesztia csodálatos találmány, de mégsem dimenzióváltás. Az idő és a tér törvényei továbbra is érvényesek, még ha tényleg kerülted is a barátokat. De meg se próbálj a világegyetem tágulásával védekezni, hogy te be akartál ugrani, de a házuk egyre messzebb és messzebb került. Ezt nem veszik be."
Christopher Moore a tőle megszokott stílusban ismét a kaliforniai Pine Cove városába invitál minket. Ebben a kisvárosban sosem unatkozik az ember, van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Télapónak beöltözött (és ásóval véletlenül meggyilkolt) helyi gyűlölt vállalkozó, a volt felesége, aki közvetlenül a haláleset után összejön egy pasival, aki denevért tart, a helyi rendőr, akinek a mellénye nagy ugyan, de általában nincs a helyzet magaslatán, a felesége, aki skizofrén és egyéb mentális problémákkal küzd, de a gyógyszerre elfogyott a pénze, a kis kocsma csaposa, és persze Raziel, egy eszeveszetten idióta angyal, Mennyei Atyánk legfélresikerültebb teremtménye. Raziel, amikor értesül arról, hogy a Télapó meghalt, kieszel egy tervet a karácsony megmentésére. Pine Cove lakóinak nagy bánatára, és a mi örömünkre. Kitaláltátok, mi lesz belőle: agyatlan káosz.
maplevogel alkotása a tumblr-ről
"A mennyben kevés íz ismert, eónok óta édeskés fehér tortát szolgálnak a mennyei seregeknek, így Raziel rászokott, hogy a sárgolyón mindent megízlel, hogy legyen összehasonlítási alapja. Egyszer, az i. e. harmadik században jó fél vödör teveürüléket elfogyasztott, mire Zoé arkangyal barátja kivette a kezéből, és közölte vele, hogy hiába van pikáns bukéja, ez undorító."
Nem titok, én szeretem a karácsonyt és a karácsonyi időszakot. 23-a van, délután, a fát éppen most díszítettem fel, készen van egy rakat sütemény, várja a 26-án érkező családot, az ünnepi ebédre a húsok előszedve, holnap lesznek besózva, pácolva, ami kell. Épp most gondolkodom, hogy 25-én délután valószínűleg lesz egy kis időm, akkor csinálok egy narancskrémes bonbont is, most keresgéltem narancskrémhez receptet. Nem, sosem csináltam még formában töltött bonbont, meg narancskrémet sem, de már tudom, min fogok változtatni a talált recepten. :) Közben az utolsó simításokat végzem a házilag készült ajándékokon. A vásárlást pedig legkésőbb december 10-12-re elintézem, mert tudom, hogy a legtöbb embert nagyon meglepi, hogy decemberben karácsony is van, ezért az utolsó pillanatban próbál mindent beszerezni.
Na ezt csak azért írtam le, hogy látható legyen: szeretem ezt az időszakot, mindennel együtt. Igen, sokat sütünk meg főzünk, hiszen a szűk család is 20 fő, és még barátok is vannak, de általában nem lesz ámokfutás belőle, mert jóelőre el tudunk készülni mindennel. Most már pl. minden sütemény kész, amit terveztünk. Most sül egy, amit nem terveztünk, de anyum szereti, idő van rá, miért ne: egy házi panettone. Illetve ha szeleteljük a süteményeket, a széleiből készül még kókuszgolyó (kivételesen toboz formában, chocapic pehellyel díszítve). Szóval minden hozadékával, a díszítésekkel, és főként, a hideggel, hóval együtt imádom ezt az időszakot. Még ha a hó el is olvadt tegnap, akkor is...
Christopher Moore
"Ha azt hiszed, él egyetlen értelmes ember is, nem tudsz semmit az emberekről. A kulcs, és ez nagyon fontos az esetünkben, hogy találj valakit, akinek az őrültsége passzol a tiédhez"
Ez a könyv pedig ennek az egésznek állít görbe tükröt: a készülődésnek, az ajándékozásnak. Mégis tudtam szeretni, annyira elvetemült, annyira beteg, annyira kifordult, hogy csak szórakozni lehet rajta és lazítani egy picit. Nem, ne keressünk benne értelmet, mert az nincs. Mégis jó. Eddig egyetlen könyvet olvastam Moore-tól, a Bolond címűt, ami szintén nagyon tetszett, de azért óvatosan állok ehhez az alakhoz még mindig. Néha sok tud lenni. De most még a temetőben szexelő párocska és közben a holtak beszélgetése sem volt az: kikapcsolt és szórakoztatott. Abszurd, agyament, tökéletesen szürreális, és talán ebben rejlik a titka.
Jó érzés volt olvasni a karácsonyi készülődés közepette. Humortalan, megbotránkozni szerető, keserű embereknek nem ajánlott olvasmány. Mindenki más nyugodtan kézbe veheti!
"A szerző figyelmeztetése
Ha ezt a könyvet ajándékba veszik a nagymamának vagy a
gyereknek, jobb, ha tudják, hogy van benne káromkodás, valamint
fincsi jelenetek kannibalizmussal és középkorú emberek
szexelésével. Engem ne hibáztassanak. Én szóltam."
Köszönöm a lehetőséget az Agave Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, a kiadótól.
Itt a macska, aki tényleg megmentette a karácsonyt!
Kövess minket Facebookon!
