A Magvető Kiadó tavaly ősszel jelentette meg Dragomán György
Rendszerújra című könyvét, amely az értő közönségben
nagyszerű fogadtatásra talált.
Igényes kötet igényes tartalommal: novellák, amelyek műfajukat tekintve a szépirodalommal keresztezett sci-fik, netán fantasyk, esetleg pedig csak a hagyományos nyomasztások, amelyeket Dragomántól már megszokhattunk. Amolyan felkötöm magam, felvágom az ereimet és a többi. Az a része számomra már rohadtul unalmas, recenzorként "ezer éve" javaslom írásaimban a szerzőnek, hogy könyörgöm, elég, de úgy látszik, hogy ezekről csak úgy leszokni nagyon nehéz. Pedig akar, látom, az Oroszlánkórus a legjobb bizonyíték rá. (Zárójelben álljon itt, hogy mások is leírják a moly.hu-s értékelésekben ugyanezt, még ha valószínűleg nem azért, amiért én, de ez jelzésértékű.) Meg is tudom érteni, ha én éltem volna életem meghatározó éveit Ceaușescu diktatúrájában, nekem is nehéz lenne leállni a témáról, plusz, napjainkban hazánk értelmiségének egy része azt érzi, megint diktatúra van magyar földön, tehát értem.
Csak nem érdekel.
Bocsánat érte. Nagy mértékben csömörlöttem meg a politikától, amely hét éve nekem is (és annak a társadalmi csoportnak, amelybe tartozom) óriási hátrányt és igazságtalanságot hozott, csak akkor engem a társadalom kvázi leköpött, hogy úgy kell nekem, akkor nem volt semmi baj a jogállammal, most meg, hogy másokat szalámiznak le, engem nem érdekel a jogállam vélt vagy valós állapota. Novellákban sem.
Így aztán a mű első részében tobzódtam, a sci-fi-szkeccsekben, fantasyba oltott elképzelésekben, amelyek meg is jelentek itt-ott a szerző Facebookra írt szösszeneteiben, a második részt pedig unottan átlapoztam, hogy jó, jó, értem, csak hagyjál békén velük. Oldjátok meg nélkülem.
A szerző, Dragomán György
Nagyon szeretném, ha Dragomán György teljességében rátalálna megújult énjére és le tudná vetni magáról a rákövesedett, de már repedező, önkényuralom elleni páncélt. Mert mindazt, amelyről könyveiben írt eddig (A fehér király, Máglya, A pusztítás könyve), most már mind tudjuk. A Máglya vagy A fehér király akár kötelező olvasmánynak is elmegy középiskolákban (szegény Dragomán, ha eddig nem utálták, na, innentől majd fogják), de elég. Üdítő újdonság volt tőle az Oroszlánkórus (imádtam! megvettem még hangos könyvben is, örök sérelmem, hogy csak egyes novellákat olvastak fel benne, nem az egészet), és most remekmű a Rendszerújra első fele. Jó, oké, a második is ott van, csak már szeretnék újra valami olyat is olvasni tőle, amitől nem akarom olvasás után frissiben felvágni az ereimet. Mert tehetséges, mert páratlan fantáziájú, mert ha ő ír, mond, alkot valamit, arra oda kell figyelni. A többi meg az én egyéni szociális problémám (tudom én). Ne sokkolj, förmednék rá legszívesebben, nincs rá szükségem. Nem hagyom, hogy ezt tedd velem.
És hogy miről szól a történet? Nyomasztó világban nyomasztó történésekről. Totalitárius diktatúrákról, ahogy az egyén néha döntési helyzetbe sem tud kerülni, hogy szembeszálljon vagy betagozódjon, mert ez akár szerencse kérdése is lehet. Sötét, disztópikus háttérben elnyomott emberek, akik élnek, ahogy tudnak, és ha lehet, szembeszállnak. Úgy, ahogy lehet. Kihasználva rendszerhibát, megjáratva közöttünk angyalokat, fogságba ejtve időutazókat, bodorádámi körzetekben végletekig élezett elnyomás ellen tenni valamit. Bármit. Ahogy lehet. Betagozódni vagy kitörni. Újra meg újra. Szabadulni. Hiszen ez a kötet alcíme is: Szabadulástörténetek.
Javaslom-e olvasásra? Persze. Kösd fel a gatyád és olvasd. Ne akarj gyorsan átlibbenni a 2-4 lapos történeteken. Néha nézz fel az egyes villamoson a Duna felett, csodáld meg a Hajógyári-szigetet vagy a Rákóczi híd kandelábereit, esetleg vonaton tekints ki a bogánccsal pettyezett vidékre és sóhajts ki magadból a feszültséget, hogy te úristen. Aztán merengj el rajta, hogy most akkor mi is van éppen a mai magyar közéletben, Mert ne reménykedj, Dragomán György arról írt. Arról is. Igaza van-e? Ha érdekel, járj utána. De tényleg járj utána, ne csak haverok, pártszimpatizánsok Facebook bejegyzéseire alapozd véleményed. Próbálj elfogulatlanul szemlélődni. Próbálj sorok közé látni. Kis vezetéselméleti alapozás sem hasztalan és a józan paraszt ész, na az elengedhetetlen. A többit az őrszobán. (Kivertem nálad a biztosítékot? Tényleg nem akartam.)
Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A könyv borítójára kattintva elérhető kedvezményes áron!
Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és miért? Kövess minket Facebookon!
