Egy izgalmas, feszültségekkel és rejtélyekkel teli skandináv krimi
egy kegyetlen sorozatgyilkossal és ütős lezárással.

1999 karácsonyának egyik estéjén egy nyugdíjas férfi Norvégia legszebb vidékén autózott hazafelé Oslóba lányától. Korom sötét volt, alig lehetett valamit látni, ám egyszer csak valami hirtelen megjelent az úton. Két lábbal taposta kétségbeesetten a féket és éppen sikerült megállnia, alig kapott levegőt, főleg, amikor meglátta, hogy mi volt az út közepén:

Eltelt tizennégy év, amikor egy tízéves kisfiú és apja a Svartjønnon horgásztak valami rettenetes dolog történt. Valami a horogra akadt...vagy inkább valaki. Az apa rákiabált a fiára, hogy ne nézzen oda, de már késő volt.

Aztán megismerjük Karoline Berget, aki retteg attól, hogy elhagyja otthonát. Ám legyőzi félelmét, mert lánya, Vivian egy tehetséges táncos és épp élete legnagyobb lehetősége előtt áll: az oslói Operában balettozhat A hattyúk tavában. Ezt egyetlen anya sem hagyná ki.

Majd a történet következő szereplője következik: Holger Munch. Már harminc éve gyilkossági nyomozó, aki szabadságot vett ki, hogy lányát, Miriamot ápolhassa, akit baleset ért. Ő volt egy beteg gyilkos utolsó áldozata, akire vadásztak, de eszes kolleganőjének, Miának hála, elkapták mielőtt tragédia történt volna. 

És itt kerül a képbe Mia Krüger. A lány épp egy hat hónapos vitorlástúrára készül barátjával. El akar menekülni a világ elől. Nem volt könnyű élete. Tíz évvel ezelőtt ikertestvére, Sigrid herointúladagolásban meghalt, egy évvel később szüleik is meghaltak. Munch gyilkossági csoportjában dolgozott, de minden nyomasztotta és egy éve élete elkezdett az alkohol és a tabletták körül forogni. Már négy hónapja tiszta és úgy érezte itt az ideje, hogy kikapcsoljon. Tiszta lapra van szüksége. A vitorlázás tökéletesnek tűnik.

Ezalatt Munch szabadságát megszakítja egy telefon a kapitányságról. A tóban találtak egy fiatal, balettruhás halott lányt, Vivian Berget. Az egész ügy különös. A lány csütörtökön tűnt el és szombaton bukkantak rá a tóban fenn a hegyekben, ráadásul tetőtől talpig színpadra kész volt: feltűzött haj, balettruha tütüvel, fehér harisnya, spicc-cipő. A tó majdnem egy órányi járásra van az úttól meredek terepen. A lány cipője töredezett, sérült volt, ami arra utal, hogy a saját lábán ment. De biztosan nem önszántából, ugyanis szíven szúrták egy tűvel, amiben fagyálló volt.

Számos furcsaságot találtak a tóparton, először egy állványon található fényképezőgépet, melyből kivették a memóriakártyát, ráadásul a gép lencséjébe belekarcolták a négyes számot, valamint találtak egy kitépett lapot az Oroszlánszívű testvérek című mesekönyvből, 43-as bakancsnyomokat és egy lopott autót (oké, az utóbbi kettő nem is olyan furcsa egy gyilkossági helyszínen). 

A különös ügy keresztbe tett Mia vakációs terveinek, így belevetik magukat a nyomozásba, de ekkor még nem is sejtik milyen rémes dolgok várnak még rájuk.

A történet kissé durva, sőt inkább betegnek nevezném. Egy kegyetlen sorozatgyilkos brutális, fájdalmas módon végez áldozataival kortól, nemtől függetlenül. A nyomozópáros érdekes elegyet alkot, szerint jól alkotta meg a két karaktert a szerző. Olvasás közben kicsit nyomozónak érzi magát az ember. Kapjuk az infókat folyamatosan, de fogalmunk sincs, mi miért van és mit jelent. Végig fenn tudja tartani a szerző a feszültséget ebben a borús és izgalmas történetben.

Ám a sok kis elem a végére összeáll egy kerek egésszé és kapunk egy nagyon érdekes lezárást. Menet közben pedig nagyon tetszett, ahogy a páros kibogozza a szálakat és összerakja a puzzle-t. A borító pedig? Huh, telitalálat, amiről nem mesélhetek, mert spoiler lenne, szóval olvassátok el és megértitek miért. :D  

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Athenaeum Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?