A büntetés nem mindig (sőt, a legtöbbször) nem célravezető. Az elítélt azon kívül, hogy a továbbiakban elkerülje a hatóságok figyelmét és hogy megtanulja, mi is az a börtönhierarchia, sok új dolgot nem vés a fejébe. Nincs bűnmegelőző hatása a büntetésnek. Ezt próbálta kiküszöbölni egy Ohio állambeli bíró, Michael Cicconetti.

Michael Cicconetti az Ohio állambeli Painesville városában bíró, ahol híres rendhagyó ítéleteiről. Te mire ítélnél pl. pár unatkozó fiatalt, akik kiszúrták az iskolabusz kerekeit, meghiúsítva ezzel a kisiskolások aznapra tervezett kirándulását? Pénzbüntetés? Néhány nap elzárás? Közösségi munka? Nos, a közösségi munka jó irány, de se megelőző jellege nincs, és még a hoppon maradt kissrácok sem érzik jobban magukat tőle. Cicconetti bíró éppen ezért úgy döntött, hogy a fiataloknak kell rendezniük egy pikniket a kisiskolások számára. Kreatív és okos megoldás, a fiatalok is kaptak egy jó élményt, és a gyerekek sem maradtak le egy kellemes délutánról.

Az 1990-es években egy fiatal nő egy este kivitt az erdőbe 35 kismacskát, és magukra hagyta őket. Az állatokat másnap valaki megtalálta, és szerencsésen túlélték, noha hideg, téli éjszaka volt. Cicconetti pedig arra ítélte a nőt, hogy ő is töltsön egy éjszakát a hidegben, fagyban, sátor vagy bármi menedék nélkül.

"Nem teszünk ilyet. Egyszerűen nem tehetünk ilyet, nem hagyunk ártatlan, védtelen kisállatokat a hidegben. Az ítélettel remélem, sikerült az eszébe vésnem, és a jövőben ő sem, és más sem, aki ilyesmit fontolgat, nem tesz ilyet."

Több olyan ügye is volt, hogy zajos, vagy zenét túl hangosan hallgató szomszédok ügyében kellett ítélkeznie. Kreativitása itt sem hagyta cserben, volt rá példa, hogy arra ítélte a hangoskodókat, hogy egy egész napot az erdő csendjében töltsenek, hátha észreveszik, hogy a csend igenis varázslatos. A hangosan metált hallgató srácokat pedig komolyzene hallgatására ítélte. Persze voltak komolyabb bűnügyek és komolyabb ítéletek is: egy bébiszittert, aki övvel vert meg egy kisfiút, arra ítélt, hogy gyermekbántalmazásról és annak hatásairól olvasson cikkeket és tanulmányokat, majd beszélje meg ezeket a bíróság előtt a bántalmazott gyermek édesanyjával.

Egy alkalommal egy férfit, aki disznónak nevezte a rendőrt, arra ítélte, hogy a város főterén álljon egy tábla és egy 150 kg-os disznó társaságában, és minden elhaladóval közölje, hogy ez nem egy rendőrtiszt. A nőt, aki elmulasztotta kifizetni a taxis fuvardíját, arra ítélte, hogy 30 mérföldet (kb. 48 km-t) gyalogoljon. Egy férfi pedig, aki töltött fegyverrel mászkált a városban, közelebbről megismerkedhetett a holttestekkel, az ítélet szerint ugyanis a helyi hullaház szolgálatában kellett töltenie egy napot, hogy lássa, mi történt volna, ha véletlenül elsül a fegyver, vagy lelő egy embert. De volt olyan ítélete is, miszerint a prostituáltakat kereső férfiaknak csirkeruhában kellett mászkálni a városban, egy táblával a nyakukban, hogy "Painesville nem csirkefarm." (A prostituáltakat (is) chickennek, vagyis csirkének szokás nevezni arrafelé.) 

Sok ítélete volt ötletes, sok pedig kifejezetten hasznos, sajnos ő is sokszor futott bele állatokat bántalmazó vagy elhanyagoló emberekbe, őket pl. minden esetben vagy az állathoz hasonló körülményekre ítélte, vagy arra, hogy egy állatmenhelynek meghatározott összegben vásároljon élelmet, meg amire szükségük van (mintegy az államnak, bíróságnak kifizetett pénzbüntetés helyett).

Michael Cicconetti 1951-ben született, főiskolai évei után a városi bíróságon kezdett dolgozni, majd elvégezve a bírói jogi képzést hamar a fekete talárban találta magát. 1994-re már híressé vált az egész államban a furcsa, de tanulságos ítéleteiről, ezért ő lett az elnöke az American Judges Association-nek vagyis az Amerikai Bírói Kamarának. Michael Cicconetti 2019 februárjában jelentette be, hogy az év folyamán visszavonul. Öt gyermeket nevelt fel, és állítása szerint mindig inkább szülőként gondolkodott, az ítéleteit is így hozta meg, megpróbálta jobb belátásra bírni a bűnösöket.

Ti mit gondoltok a módszeréről?

Kövessetek minket Facebookon!