Esti Ujság 1944. október 20-i számából
Nem kell mondanom, hogy ez a parancs nem érte el célját, ugye?
Többek között a körzetbe vezényelt páncélosok miatt sem.
A kötet írója, Számvéber Norbert, irigylésre méltó tájékozottsággal
vette számba 1944. október 29-től 1945. február 13-ig a budapesti csatában
részt vett páncélosokat.
Néha percre lebontva a hadszíntér eseményeit.
A korabeli képek az Arcanum adatbázisából származnak, engedélyükkel közzétéve
A Jaffa Kiadó olyan kötet kibővített formáját adta közre a Hadiakadémia sorozatában, amely 2011-ben jelent meg először, s azóta abszolút elfogyott a boltok polcairól. Szerzője Számvéber Norbert, aki az új kiadásban újabb levéltári és egyéb forrásokból származó kutatásaival egészítette ki amúgy sem kis terjedelmű munkáját, amelynek címe: Páncélosok a budapesti csatában.
A mű alapos részletességgel tárgyalja 1944. október 29-től 1945. február 13-ig a páncélos hadviselést a budapesti hadművelet első felében és a főváros ostromában. Jelen posztban a kötet első fele kerül rövid bemutatásra, a második rész egy másik időpontban kerül nyilvánosságra.
Tolnai Világlapja 1944
Elöljáróban tisztázzuk, mi tartozik a tárgyalt időszakban "páncélos" fogalmi körbe: ez a szó gyakorlatilag a páncélozott harcjármű rövidebb, széles körben használt változatát fedi le. Ebbe a kategóriába tartozott a második világháború idején minden harckocsi, rohamlöveg (rohamágyú vagy rohamtarack), önjáró tarack és az önjáró gyalogsági löveg, vadászpáncélos, páncélvadász, lövészpáncélos, páncélozott szállító jármű, felderítő páncélgépkocsi, légvédelmi páncélos, vagyis minden olyan páncéllal védett, önerőből mozgó jármű, amelyre állandó jelleggel valamilyen űrméretű lőfegyvert szereltek. Ezen belül az egyes harcjárműfajtákat leginkább tömegük, páncélvastagságuk, feladatuk és fegyverzetük alapján sorolták be (pl. könnyűharckocsik, közepes harckocsik, nehézharckocsik). És mielőtt hanyatt esnél, hogy milyen tájékozott vagyok a témában, gyorsan leírom, hogy a szerzőtől kérdeztem meg. Töredelmesen elé tártam laikus voltomat, hogy ugyan nyugállományú őrnagy vagyok fegyverrendészetről, de speciel sosem kellett állampolgároknak bejegyeznem tankot például (még ha igény lett is volna rá).
Számvéber Norbert, hadtörténész, 2018-tól HM HIM Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár igazgatója, alezredes (a recenzió második részében részletes önéletrajz közlésére kerül sor)
1944. augusztusának végétől Magyarország a keleti hadszíntér részét képezte, a szovjet 53. és a román 1. hadsereg október 8-án átkelt a Tiszán és Újkécske-Csongrád vonalában hídfőket alakítottak ki. A történészek konszenzusra jutottak abban, hogy Budapest birtoklásáért lefolyt csata 1944. október 29-től számítható. Megindult a versenyfutás a fővárosért: páncélos összecsapások Budapest délkeleti előterében. Noha a Vörös Hadseregnek elsődleges csapásiránya Berlin volt, azért Budapestet/Bécset sem hagyhatta háta mögött, arról nem beszélve, hogy ezek elfoglalása amolyan szabad hátsó bejáratot biztosíthatott a germán főváros felé. 
Sztálin a vezérkar meghallgatása után 1944. október 28-án utasította a Második Ukrán Front parancsnokát, Malinovszkij marsallt, hogy "haladéktalanul indítson támadást Budapest gyors, menetből való elfoglalása céljából, és november 3-ig vegye birtokba a magyar fővárost." Malinovszkij pontosan tudta, hogy elképzelhetetlen naponta több tucat kilométerrel közelebb nyomulni Budapest felé. Ellenvetéseit, miszerint a támadás üteme lassú, elhúzódó lesz, jelentős veszteségekkel, Sztálin politikai okokból elvetette.
Tolnai Világlapja 1944. augusztus 9.
Innen indul a mű, amely pontos adatokkal, nevekkel, statisztikákkal tárgyalja néha percről percre a magyar fővárosért vívott ütközeteket. 1944. november 6-ra nyilvánvalóvá vált, hogy Sztálin parancsát nem lehet végrehajtani, így páncélosütközetekre került sor Budapesttől keletre. Kisköre, Újszász, Abony, Üllő, Zagyvarékas, Szigetcsép, Ráckeve, Dömsöd, Csepel-sziget, hogy csak ezt a fél tucatnyinál valamivel több helységnevet kapjam ki a rengeteg harcászati, hadműveleti szinten érintettekből, ahol összevonták a csapatokat, védekeztek vagy támadtak, vagy szovjet betörés volt várható. Novemberre a szovjet haderő eléri a "Margit" állást, megjelennek az első szovjet páncélosok Budapest határában, hogy karácsonyra teljesen körbe is zárják a magyar fővárost.
A szerző ismerteti az egyes alakulatok élőerejét, fegyverzetét és azt, hogy milyen harcértékű erőket kellett az egyes parancsnokoknak vezetni a harcban. Mennyiben segítette elő a domborzat az adott harci cselekményt, hogyan küzdötték le a katonák az adott helyzetben előálló nehézségeket, milyen időjárási tényezőkkel kellett szembe nézni (ez is nagyon fontos ám!). Fő iránya a könyvnek a páncélosokkal kapcsolatos tudás bemutatása, tehát légi csapásokkal, egyéb fegyvernemmel nem foglalkozik, azt ne is keresse senki a kötetben.
A kötetet a Jaffa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
