Mi kell bő másfél óra szórakozáshoz? Mindenki által kedvelhető főszereplők, egy átgondolt történet, és persze rejtély. A legújabb Pokémon alapú film mindezt megadja nekünk, megbolondítva még egy halom aranyos lénnyel is.

Hazánkban május 9-én került a mozikba a sokak által nagyon várt Pokémon - Pikachu, a detektív félig animációs, félig élőszereplős kalandfilm. A pokémonok története immár több mint 20 évre tekint vissza, hiszen az első videójáték 1996-ban jelent meg. Azóta számos platformra, különböző játékok készültek és aki ezek valamelyikével játszott már, vagy legalább pár perc erejéig belenézett a jelenleg a 22. évadánál tartó animációs sorozatba, már nagyjából elég ismerettel rendelkezik, hogy a pokék világával kapcsolatos utalások nagy részét megértse. Az előzetes sokat nem árul el a történetről, inkább csak igazi kedvcsinálóként működik:

Tim gyermekkorában arról álmodott, hogy pokémon edző lesz, azonban az élet - és az apja munkája - közbeszólt. Nem elég, hogy edző nem lett, de az első percekben sikerül egy Cubone-t is magára haragítania. Még ki sem heveri ezt a kalandját, máris egy rossz hírrel kell megbirkóznia: telefonhívást kap, miszerint apja autóbalesetben elhunyt. Nincs mit tennie, beutazik a városba, apja egykori kollégájához, ahol megkapja a lakás kulcsát. Ott azonban vár rá valaki: egy sárga, pirospozsgás kis pokémon, aki emlékezetkieséssel küzd, és egyedül a sapkája jelent bármi nyomot a múltjához. Egy sikeresen túlélt pokémon támadással és néhány kávéval később rájönnek, hogy Tim apja valószínűleg még életben van, és a keresésére indulnak.

A film nagy része a több ismert nagyvárosból összeollózott Ryme Cityben játszódik, ahol a pokémonokat az emberekkel egyenrangú társként kezelik: a legtöbb embernek van egy társa és már nincsenek pokémon harcok - legalábbis hivatalosan. A nyomok ugyanis egy harci arénába vezetnek, ahol ismét láthatjuk a rejtélyes “R” nevű készítmény hatását és sok ismerős poké tűnik fel. Szegény Pikachu annyira szenved az amnéziától, hogy azt is elfelejtette, hogyan kell harcolni - márpedig egy jólfejlett Charizard ellen a “Pika-pika” reszketés nem elegendő, itt már csak egy csoda segíthet.

A Tim apja után nyomozó párosunkhoz csatlakozik az újságíró Lucy, illetve Psyduckja, akik hamar rájöhetnek, hogy semmi szükségük ellenségekre, amíg a barátjuknak tekintett Pikachu a közelben van: a kis sárgaság ugyanis menekülés közben egy "Fájjon már a fejed." mondatot is megereszt a kacsa irányába. A menekülés azonban nem sikerül tökéletesen, Pikachu megsérül és kezelésre szorul. A segítség nem várt helyről érkezik, majd igazából innen indul be a történet és kiderül, hogy nem minden és mindenki az aminek/akinek látszik.

Bár a film 12-es karikával fut, tapasztaltabb fejjel több helyen is felfigyelhetünk rejtett jelentésre. Észrevétlenül kapunk leckét a barátságról, szembesülhetünk az emberi önzőség határtalanságával és hatódhatunk meg a 2-4-soklábú társak önfeláldozásán. Külön pluszpont az alkotóknak az előzetesben is szereplő jelenetért, amikor a szundizó Snorlax körül Machamp eltereli a forgalmat és az emberek ezt zokszó nélkül elfogadják.

A képi világ 2D-ben is lenyűgöző látványt nyújtott, nem lehetett észrevenni, hol végződik a tényleges környezet és hol kezdődik a CGI. Itt-ott látszott, hogy azt a pár másodpercet érdemes lenne térhatással megnézni, de a pokémonokat olyan játékszerűen, mégis “élethűen” készítették el, hogy a cukiságmérő még két dimenzióban is több ponton kiakadhat :) Személy szerint egy Charmandert bármikor elfogadnék, olyan aranyosan totyogtak emberi társaik mellett.

A szinkron engem általában nem szokott zavarni, azonban most már körülbelül a játékidő felénél felötlött bennem, hogy ezt a filmet eredeti nyelven is meg kell nézni. Ezt csak megerősítette az utolsó pár perc, amikor az is kiderült, miért pont Ryan Reynolds kölcsönözte hangját kedvenc Pikachunknak.

Minden további rábeszélés vagy reklám helyett egy képpel zárom az ajánlót - hát lehet ennek a nézésnek ellenállni?

Tetszett, amit olvastál?