Különös kapcsolat két nem hétköznapi fiatal között. De ki is hétköznapi? 

Marianne gazdag családból származik, szülei ügyvédek, a felsőbb körökben forognak, de a lány mégis néha magányos. Művelt, okos lány, aki enyhén szólva nem a világ közepe a suliban. Nincsenek barátai, nem népszerű, ha foglalkoznak is vele, csak ugratják. Connell egészen más háttérből érkezik, problémás családból, apukája nincs. Vagyis nyilván van, de senki nem tudja, ki az apja, kizárólag az anyja. Connell megtudhatná, ha érdekelné, de a legkevésbé sem érdekli. Az édesanyja 17 éves volt, amikor szült, és csak ketten vannak egymásnak azóta is. Connell azonban kitörni látszik a problémás családból: kedves, okos, jólnevelt fiú, a focicsapat sztárja, az iskola középpontja. Semmi közös nincs Marianne-ben és benne. És több közös van, mint hinnék.

Connell édesanyja Marianne-ék házában (is) dolgozik, takarít náluk. Nincs jogsija, Connell csak azért szerezte meg amint lehetett - egy használt járgánnyal együtt -, hogy az anyját furikázhassa. Amikor a fiú az anyjáért megy heti kétszer, különös és megmásíthatatlan kapcsolat szövődik Marianne és közte. Egy kapcsolat, amit mindketten titkolnak. Egyikük sem tudja megmondani, miért, de azt tudják, hogy így kell lennie. Miközben mindenki tud róla... és senkit sem érdekel.

A könyv ennek a két különös, érzékeny, okos fiatalnak a szerelmét és ellentmondásos, mégis a maga tökéletlenségében tökéletes kapcsolatát mutatja meg. Nem csak a hormonoktól és felfokozott érzelmektől fűtött kamaszkori első szerelmet, hanem a komolyabb kapcsolatot is. Connell és Marianne éveken át nem tudnak elszakadni egymástól.

Ritkán találkozom ennyire különösen, de jól felépített regénnyel úgy, hogy közben a témája az első szerelem, annak minden drámájával. Megkockáztatom, hogy még nem is találkoztam ilyennel. Olvasás előtt szembejött az a vélemény, hogy ez a könyv a jövő klasszikusa. És valahogy ezzel a felhanggal olvastam is, hogy na lássuk, tényleg így van? Szerintem igen. Ritka, de ezzel a könyvvel az a helyzet, hogy maradéktalanul egyetértek a méltató kritikákkal. A fejezetei ugrálnak térben, hetekkel, hónapokkal, de néha csak napokkal később játszódnak, mint az előző fejezet. Nem ismerjük meg minden napjukat, minden gondolatukat, egyik helyzetből csöppenünk a másikba, de ezek alatt épp eleget megtudunk róluk is és a környezetükről is. 

Sally Rooney, az ír szerző

Okos, művelt, a világ dolgaiban tájékozott és folyamatosan tájékozódó fiatalok, és mondhatnám, hogy ritka az ilyen, de valójában nem az. A felszín lehet, hogy nem ezt mutatja, amikor hárman-négyen elökörködnek, csak azt vesszük észre, pontosan azért, mert a komolyabb beszélgetések nem a nyilvánosságnak valók. Mi is ilyenek voltunk. Unokahúgaim meg unokaöcséim is ilyenek. A fiatalokat igenis foglalkoztatja a világ, de másképp és más oldalról közelítik meg sokszor, más dolgokat tartanak fontosabbnak. És ez így van jól. 

Jó érzés volt olvasni két ilyen tizen - majd huszon - éves kapcsolatáról, a hülyeségeikről, a gondolataikról, és közben végig érezni köztük azt a valamit, ami csak a hosszabban tartó első szerelem adhat. Egyfajta örök kapcsot, ami megmarad köztük 30 év múlva is, még ha az élet el is sodorta őket egymás mellől. Két normális emberről.

A kötet több díjat nyert már,  a brit Waterstones az év könyvének választotta, elnyerte a Brit Nemzeti Könyvdíjat és a Costa-díjat is, emellett jelölték MAN Booker-díjra és Women's Ficition könyvdíjra is. Magyarországon a 21. Század Kiadó a KULT könyvek sorozatában jeleníti meg. Ez a kötet Sally Rooney második regénye egyébként, az első is várható hamarosan magyar fordításban is. Méltó tagja ennek az impozáns sorozatnak, amiből még nem találkoztunk rossz könyvvel. 

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet kedvezményes áron elérhető a képre kattintva, közvetlenül a kiadó oldaláról. Keressétek a könyvhéten is!

Egy másik szuper KULT könyvről itt olvashattok

Kövessetek minket Facebookon is!