Ijesztő jövő egy agymosott fogyasztózombikkal teli világban

2019. június 13. 00:05 - GReni

Könyvajánló - Tünde Farrand: Farkasország

El tudsz képzelni egy világot, ahol a szűk elit luxusban él, míg mindenki másnak dolgoznia, keresnie és költenie kell, hogy egyáltalán lakhatási jogot kapjon? Bár ez sokban nem különbözik napjainktól, azonban a történet ott lesz durva, amikor valaki már nem költ eleget, ezáltal haszontalanná válik a társadalom számára. Mindegy, hogy beteg vagy idős, irány a Méltóságház, majd kilenc hónap után az eutanázia. Nesze neked szép nyugdíjas idők... 

dog-647528_960_720.jpg

Tünde Farrand Magyaroszágon született, Debrecenben nőtt fel, majd több országot is megnézett, mielőtt letelepedett az Egyesült Királyságban 2005-ben. Nyelvészként-nyelvtanárként dolgozik és Sheffieldben él férjével. Első regénye is a szigetországban jelent meg először, majd a múlt hónapban Portugáliában, most pedig a Gabo Kiadó jóvoltából Miks-Rédai Viktória fordításában megérkezett hazánkba is Farkasország címmel. Ebben a kötetben egy ijesztő jövőt vázol fel a szerző. Egy a fogyasztói társadalomra épülő, azt keményen kihasználó, kegyetlen és politikailag bizonytalan világba kalauzolja el az olvasókat.tundefarrand_nokredit.jpg

A történet 2050-ben játszódik Londonban. Mindenkinek a füle mögött nyomkövető van, az időseket Méltóságházba költöztették (ha tetszett, ha nem), vagyonukat elkobozták, a szép házak maradtak, a régiek helyére újak épültek a Csúcsfogyasztók számára. Sokan elmenekültek és elbujdokoltak, ők azok, akik nem értettek egyet az új rendszerrel.

A szociális háló már nem bírta el az öregek, a betegek, a munkanélküliek ellátását, gazdasági és lakhatási válság alakult ki, az állam csődbe ment. Az elit mohó volt, a szakadék pedig szegény és gazdag között csak nőttön nőtt. Aztán a rendszerváltással mindenki munkát és lakást kapott, amiért cserébe csak el kellett költeni a megkeresett pénzt, fogyasztani kellett. Persze ehhez a magánvagyont felszámolták, mondván valamiből meg kell teremteni a "szép új társadalom" alapjait.

Van három fogyasztói réteg, akiknek keményen meg kell dolgoznia a lakhatási jogért, a túlélésért és van egy szűk, elit réteg, akik luxuskörülmények között élnek.

A Tulajdonosoknak felelősségteljes munkájuk van, új városokat kell építeniük, felügyelniük a vidéket és meg kell védeniük az embereket a farkasoktól. Mindezekért cserébe kiváltságaik is vannak, például csak nekik lehet autójuk, a többiek az egysínűt használják. Bőségben élnek, mindenük megvan egy elzárt, idegen, ellenséges világban a vörös kerítésen túl.

Alice testvéréhez tart, Sofiához ebbe az ijesztő világba. Húsz éve nem beszéltek egymással, de most segítségre van szüksége. Az egysínűben ülve emlékszik vissza gyermekkora fájó emlékeire. Például, amikor Sofia szörnyű árulást követett el a családjuk ellen. A nagyanyjuk nem akart Méltóságosházba költözni, ezért náluk bújt el, de a tizenkét éves Sofia feladta őt:

"– Én jelentettem fel a hatóságoknak. Ami azt illeti, nem is értem, mi tartott nekik ilyen sokáig. Már két hónapja tettem. – Felpillantott. – Most mit néztek így rám? Kijátszotta a rendszert. Ilyesmiért bárkit feljelentenék."

A nagyi sajnos jól sejtette, hogy a rendszerrel baj van. Az addig tökéletes egészségnek örvendő asszony két hét múlva váratlanul meghalt és mire a családot értesítették már el is hamvasztották. Nem kicsit gyanús a szitu.

Folyamatosan ugrálunk az időben, hogy megismerjük Alice múltját, rajta keresztül ezt az új világrendet. A nő nehéz időszakot él át. A csúcsfogyasztók határán mozogtak a családalapítás küszöbén, amikor váratlanul öt hónappal ezelőtt sikeres építész férjének, Philipnek nyoma veszett minden megtakarításukkal együtt. Férjét halottnak nyilvánították, ő pedig megkapta a kilakoltatási végzést. A nőt nem hagyja nyugodni a dolog, tudni akarja mi történt. Philip ugyanazon a napon tűnt el, amikor az általa tervezett luxus-bevásárlóközpont felrobbant több tucat halottat és sebesültet hagyva maga után. Vajon van összefüggés?

"Ha egy ember nyomkövetője kikapcsol, akkor csak három, egyaránt reménytelen eset lehetséges. [...] A Méltóságházak lakóiból eltávolítják, alig látható nyomot hagyva a bal fülük mögött. Ugyanez történik azokkal a szerencsétlenekkel is, akik nem érik el a Méltóságházhoz szükséges szintet, akiket arra kényszerítenek, hogy kivonuljanak a társadalomból, és a Zónába lökik őket, hogy ott várják be a nyomorult véget, amelyet vagy az éhezés hoz el számukra, vagy más hasonló elesettek támadása. A harmadik lehetőség az, hogy már halottak. Ha az élő test energiája nem táplálja tovább, a nyomkövető kikapcsol."

Alice szét van esve. Nem tud teljesíteni a munkahelyén, a munkája, vele a lakhatási joga, az egész élete veszélybe került. Van ugyan választása, de én ezt nem nevezném annak: Méltóságház, majd kilenc hónap múlva eutanázia vagy irány a Zóna. Oda küldik a bűnözőket is, brutális, betonfallal leválasztott nyomornegyed London keleti peremén, ami felér a lassú halállal.

Nagyon nem szeretnék ebben a világban élni. Kizsákmányolás, az öregek és a fogyatékosok démonizálása, emberrablások, pletykák keringenek szervkereskedelemről is, ha pedig már nem vagy hasznos a fogyasztói társadalomnak, egész egyszerűen mehetsz a süllyesztőbe, mint egy elhasznált zokni. Egy olyan világ, ahol azt állítják segítenek, ha problémád van, közben pedig, ha gyengének tűnsz letaszítanak a szakadékba, hogy úgy érezd nincs más választásod, mint a visszavonulás vagy azonnali eutanázia. Félelmetes és visszataszító. Ja és akkor ott vannak a nonprofitok, azok akik nem járulnak hozzá a fogyasztói társadalom működéséhez, nem tudnak hasznot termelni. Kiakadtam azon a jeleneten, amikor egy gyerek nekiesik az osztálytársának, mert olyan undorítóak, hogy eltartanak egy nonprofitot, mert a lány húga siket. És ez mind csak a jéghegy csúcsa...

"Ha a külvilág folyamatosan különböző izgalmakat kínál egyetlen gombnyomásra, a mellettünk ülő ember mindig unalmasnak fog tűnni."

A történet, az alapfelvetés nagyon tetszett. Alice nyomozása durva dolgokra vet fényt. Félreértés ne essék, aljas, kegyetlen, undorító, stresszes világot álmodott meg a szerző, de azt jól összerakta. Az emberek eltávolodtak egymástól, szerintem még a luxusban élők sem lehetnek boldogok ilyen környezetben. Azt is szeretem, amikor az időben ugrálva nekünk kell kicsipegetnünk és egy-egy fejezetből a fontos információkat, hogy aztán összeálljon a kép. Alice egész életében elfogadta ezt a rendszert, a propaganda nála is működött, de ahogy egyre mélyebbre ás, apránként rátalál az igazságra és nem tetszik neki, amit lát ebben az agymosott fogyasztózombikkal teli világban. Főleg, amikor férjéről kerülnek elő durva titkok.

"- Van szeretet, ami építő és bölcs, Alice - folytatja, és leül a székére. - És van, ami egyszerűen csak ostoba."

Az ijesztő ebben a regényben, hogy nem is áll olyan távol napjainktól. Hányan élik úgy az életüket, hogy hajszolnak valamit, de sosem érnek el semmit? Hányan érzik úgy, hogy jobb lesz az életük egy új telefontól, tévétől, autótól, miközben a családjukra, a barátaikra már semmi idejük sem marad az állandó pénzhajszolástól? Aztán a legtöbb embernél eljön a pillanat, amikor rájönnek, hogy utóbbi sokkal többet ér. De valakinek már késő...

Nem hibátlan a könyv, voltak lassabb, itt-ott unalmas részek, de ettől függetlenül is jó kis könyv lett. A legdurvábbak, amikor Sofia beavatja Alice-t a Tulajdonosok "tökéletes" életébe, szórakozásaikba. Ott azért nyílt a bicska a zsebemben. A hibákat betudtam annak, hogy első regény, és amúgy sem voltak olyan vészesek.  Ráadásul olyan véget írt, ami után szívesen olvastam volna még. Egy folytatásnak tudnék örülni. Remélem hallok még a szerzőről később. :) A kötetet meg is vásárolhatjátok a kiadó standjánál a 90. Ünnepi Könyvhéten, amely most a szokástól eltérően a Duna-korzón lesz június 13-17 között.

tf_farkasorszag_web.jpgKöszönöm a lehetőséget a Gabo Kiadónak!

A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, a kiadótól.

Kövess minket Facebookon!

Négy fantasztikus, hajmeresztő történet Joe Hill tollából

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3414869912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.