Kasztrendszer színek szerint?

2019. június 19. 07:41 - Tibitron79

Könyvajánló - Jasper Fforde: Monokróm

Élnél olyan világban, ahol mindenki más és más színeket lát? És olyanban, amiben ez alapján kőkemény kasztrendszert építenek ki?

Bevallom, nem szeretem a disztópikus regényeket, nem is olvastam túl sokat. A belőlük készült filmek sem győztek meg. Az az alapkoncepció, hogy egy lehetetlenül kifacsart jövőben pár tapasztalatlan fiatal megváltja a világot, nekem nem működik. Éppen ezért, amikor megláttam ezt a regényt, aminek a fülszövege azt sejtette hogy valamiféle disztópiaparódia lesz, elkezdett érdekelni.

Valamikor a távoli jövőben az emberek az általuk látott színek alapján vannak osztályozva. Vannak előkelőbb színeket látók, és vannak a kevésbé fontos színeket észlelők. Az előbbiek gőgösen lenézik az utóbbiakat, ugráltatják, alázzák őket. Főhősünk, Eddie Russett ki akar törni ebből az abszurd hierarchiából, és ennek a legegyszerűbb módját, a házasságot válassza. Természetesen felbukkan egy szürke veréb/angyal, aki felborítja a számításait.

A mű nagyon angol. A humora pont ezért nehezen fogyasztható, hacsak nem edződtünk Csengetett Mylordon vagy Monty Pythonon. Én ezt szeretem, tehát ezért nem is féltem tőle. Azonban mégis csalódtam kissé, mert ez nem az a fajta ironikus, cinikus humor, amit megszoktam, mint angol humor. A disztópiák szerintem már eleve egyfajta kifacsart, groteszk művek voltak, alapból egy lehetetlen, elnagyolt világgal operáltak, hogy az író jobban tudja érzékeltetni kritikáját jelen korunkkal szemben. Na most ennek az alapból kissé eltúlzott, sokszor parodisztikus stílusnak megcsinálni a paródiáját, az olyan, mintha a Benny Hill show-t akarnák kifigurázni. Egyszerűen nem fog működni, nem lesz vicces, csak erőltetett. És a Monokróm humora is ilyen lett szerintem. A történet vontatott, mondhatjuk, hogy túlírt, sajnos a szereplők sem túl komplexek.

Ettől függetlenül van pár vitathatatlanul jó ötlet a regényben, és pár poén, ami azért működik. De ez nem az az elgondolkodtató, közben hasunkat fogjuk a röhögéstől könyv, mint pl. a Galaxis útikalauz stopposoknak. Persze vannak benne csavarok, főképp a végén, meg pár drámainak szánt jelenet, a romantika sincs túltolva, mégis van benne aranyosság, szerethetőség. Vannak rejtélyek meg rejtélyes utalások a régi világra, amiből ez a mostani "kifacsarodott". Tehát sok sok jó alapanyag, jó ötlet, de valahogy nem megfelelően adagolva, elegyítve.

Azoknak ajánlom akiknek bejön az angol humor erőltetettebb verziója, akik szeretik a disztópiákat, és főképp rajonganak a színekért.

Köszönöm a lehetőséget a Metropolis Mediának! A könyv borítójára kattintva elérhető kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.