Két elveszett gyermek
és egy világ, amely tele van mágiával,
halállal, vámpírokkal, őrült tudósokkal...
A Fumax Kiadó elhozta nekünk a Csellengő gyerekek című sorozat második kötetét Mélybe ránt a Lápvilág címen. Ha lemaradtatok a sorozat nyitókötetéről, kattintsatok a címre, érdemes, nagyon klassz történet:
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
Az első részben már betekintést nyerhettünk ebbe a mágikus, sötét világba és megismerhettük az Eleanor West Otthona Csellengő Gyermekek Számára nevű helyet, ahova olyan gyerekek kerülnek, akik különböző portálok segítségével megjártak más világokat. Ők most zavarodottak, elveszettek és nem kapnak segítséget, helyette mindenki bolondnak tartja őket. Kivéve Eleanor Westet, az igazgatónőt, aki járt a fiatalok cipőjében, és nála újra rátalálhatnak a valóságra.
Már láthattuk, hogy milyen, amikor a gonosz beférkőzik a csellengők menedékébe: a sötétség mindenhol halottakat hagyott maga után. Az ikrekről rengeteg mindent megtudtunk az előző részben és arról is, hogy milyen kegyetlen, hideg, brutális a Lápvilág. Jack, az ijesztő furcsaságokat beszélő tudós zseni és Jill a csendes, akiből nap mint nap egy vámpír lakmározott a Lápvilágban. Jill lelke bemocskolódott, menthetetlenül szolgálni akarta véres urát, haza akart térni hozzá és ezért bármeddig hajlandó volt elmenni. De mi történt velük mielőtt tizenhét évesen az otthonba kerültek?
Ebben a kötetben nem a történetet folytatja a szerző, hanem megismerjük a Lápvilág sötét és zord világát és az ikrek múltját. Szüleiket, akiknek a látszat mindennél fontosabb, nem érdekli, hogy mit szeretnének, miként élnének. Ötéves korukig nagyanyjuk szeretettel nevelte őket, aztán elküldték, a lányoknak pedig azt mondták, hogy már nem szerette őket. Hatalmas csalódás volt ez a két lánynak. Innentől az életük rohamosan megváltozott. Apjuk fiút akart, ezért Jillianre rákényszerítettek egy fiús szerepet, míg Jacqueline-nak mindig habos babos ruhákban kellett járna, amit a széltől is óvnia kellett. Mivel mindketten másra vágytak, mint a rájuk erőszakolt szerep, időnként utálták egymást. Ráadásul szüleik mindent megtettek, hogy ne játszanak egymással, ezért egyre csak távolodtak egymástól.
Aztán egy nap, mikor már tizenkét évesek voltak egyikük unatkozott és rávette testvérét, hogy játszanak a padláson. Tiltott terület volt, mert ott lakott Lou mama. Itt találtak rá a ládára, melyben mindenféle jópofa jelmezek, ékszerek, játékot voltak. Ez volt az egyetlen hely, ahol azzá válhattak, akik épp lenni akartak. De aznap a jelmezek nem voltak sehol.
"A jelmezek és díszletek mind eltűntek: egy fa csigalépcső váltotta fel őket, amely csak tekeredett lefelé, lefelé, le a sötétbe."
Szüleik nem engedték, hogy tündérmeséket olvassanak, így teljesen újdonság volt számukra, hogy vajon mi lehet egy ajtó másik oldalán, amelynek ott sem kéne lennie. A két lány végül bemászott a ládába és elindul lefelé, majd az ajtó bezárult mögöttük és már nem volt visszaút.
A lépcső hosszú volt és fájdalmas, de a két gyerek nem adta fel, csak haladt lefelé a sötétség felé, míg elértek egy ajtóhoz, amelybe egy feliratot égettek: "BIZTOS VAGY BENNE?". A lányok beléptek és egy hihetetlen világ tárult eléjük, ahol vörös hold ragyogott felettük.
"Egy mező nyúlt el előttük, akkora, hogy talán a végtelenségig is tarthatott volna. Csak azért nem tartott egészen addig, mert megakasztotta valaminek a széle, valaminek, ami úgy nézett ki, mint egy palaszürke óceán, amely egyre veri magát sziklás, gonosz partjaihoz."
Boldogan rohantak végig a színes virágokkal, cserjékkel teli mezőn és itt kezdődött el az ő történetük, életükben először szabadnak érezték magukat. Aztán észrevették, hogy az ajtó eltűnt. Úgy döntöttek megkeresik, de közben megpihentek. Míg aludtak, a környék minden lakója megnézte őket magának.
Majd rátaláltak az úr házára, ahol dönteniük kellett. Ki marad a ragadozónak tűnő fura idegennel és ki megy el a még furcsábbnak látszó doktorral. Jack rájött, hogy egyetlen esélyük a túlélésre az elválás. Majd kapunk egy-egy fontosabb szeletet a lapályon töltött öt hosszú évükből, hogy lássuk miként lehettek végre önmaguk. Miként vált a vagány fiús csajból elkényeztetett, önző, magányos fruska és, hogy lett a tisztaságmániás "kirakat-gyerekből" kiváló tanuló egy őrült tudós mellett.
"Azzal, ha a gyerekektől megtagadjuk a szabadságot, hogy önmaguk legyenek, és egy hamis mintába kényszerítjük őket, nem engedve, hogy a maguk útját járják, az a baj, hogy aki a mintát kitalálta, sokszor semmit sem tud a modell vágyairól."
Utáltam a lányok szüleit. Az anyuka, aki tökéletes kis hercegnőt akart bármi áron. Az sem érdekelte, hogy közben elérte, a lánya minden apró koszfolttól rettegett. Közben apuka vagány lányt akart, ha már fiút nem kapott. Tökéletes tanmese arról, hogy miként tedd tönkre a gyerekeid életét, hogy fogalmuk se legyen mi az a szeretet, az összetartozás, a törődés, egy dolgot tudnak: engedelmesen élni. Az pedig, ahogy a szülők elküldték a nagyit... az már a legalja. Nem volt túl jó életük, de a Lápvilág sem épp fenékig tejfel, sőt!
De ott volt két gyerek, akik eddig rájuk kényszerített szerepekben voltak- Egyikük a szép, emiatt nem kell, hogy okos legyen, de itt végre tanulhatott Komor doktor oldalán. És ott a másik lány, akinek a fiús szerepet szánták, most pedig ő volt az úr elkényeztetett hercegnője. Csodálkozunk, hogy rákattantak a helyre, ahol végre nem kellett megjátszaniuk magukat állandóan?
"Bizonyos pillanatok mindent megváltoztatnak, és ami így változik meg, az többé nem változik vissza. A pillangóból nem lehet ismét hernyó. A vámpír leánya és az őrült tudós tanonca már nem lesz soha az az ártatlan, érintetlen gyermek, aki lebotorkált egy lépcsőn, és átlépett az ajtón.
Megváltoztak."
Imádtam a Lápvilág leírását. Annyira érdekes és részletes volt, hogy szinte láttam magam előtt a helyet. Láttam, ahogy alszanak a mezőn és a szörnyek minden felől köréjük gyűltek, hogy megcsodálhassák az új jövevényeket. Láttam a szélmalmot, ahol a doktor vizsgálgatta a szörnyeit, ahol életre keltették a holtakat. Érdekes volt végignézni a két fiatal átalakulását, a szenvedélyüket és azt, ahogy Jack megtanult szeretni. A vége szomorú és fájdalmas, de miután olvastam az első részt nem csodálkoztam, hogy ilyen tragikus véget ért a két fiatal története a Lápvilágon.
Az első rész határozottan kedvenccé vált, míg a másodikban a közepén volt pár oldal, amit kicsit untam, de a végére klassz kis kerek egésszé állt össze Jack és Jill kalandja. Kíváncsian várom, hogy miként folytatódik az útjuk a következő részben.
Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak!
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapján a borítóképre kattintva.
Kövess minket a Facebookon is!
