Erdély lángjai: történelmi tündérmese a komolyabb fajtából

2019. november 04. 00:09 - Carbonari

Könyvajánló - Bányai D. Ilona: Erdély lángjai

Kicsit történelmi, kicsit romantikus, de mindenképpen két lábbal a földön álló tündérmese Mátyás király idejéből.

A Lazi Kiadó újabb könyvet tett históriát kedvelő olvasói elé, amely kicsit történelmi kalandregény, kicsit történelmi romantikus regény, de ami a lényeg, aki beszerzi magának a művet, nem csalódik benne. A moly.hu-n az ajánló írásakor 95%-on áll, ami nagy szó, felebarátaim, sőt, olyan értékelés is született, idézem: "A női írónők nem nekem valók. Ennek az okait nincs bátorságom részletezni. Bányai Ilona nekem való, szikáran ír az érzésekről, nem csöpögős." (Temefe) A művet Bányai D. Ilona neve fémjelzi, a Boszorkánykör sorozat harmadik része, címe: Erdély lángokban.

Bányai D. Ilona valóban két lábon áll a földön a műveiben ecsetelt történéseket illetően. Mint akit párszor (de egyszer tuti) már megtaposott az élet, és pontosan tudja, minek mennyi az értéke, hogyan érdemes kezelni széptevéseket, hatalmat, mikor kell hallgatni és mikor nem lehet hallgatni, de beszélni sem a bennünket feszítő mondanivalóról - ilyenkor pedig meg kell keresni annak módját, mit lehet mégis tenni. Úgy mondja meg a tutit, hogy közben nem bánt meg senkit, ugyanakkor realizmusa nem csap át érzéketlenségbe. A XV. század női lelke nem sokban különbözik a maitól, csak éppen akkoriban sokkal több fineszre volt szükség, ha egy nő is talpon akart maradni egy döntően férfiaknak kitalált világban.

A történetben három nőé a főszerep, Rózsa, Panka és Anna viszi a prímet, sorsuk alakulása köré van felépítve a cselekmény. Az előző két részben Panka és Anna sorsát követhettük, jelenleg Rózsán a hangsúly. Tokajban vagyunk, a vár ura Szapolyai Imre, és mint kiderült, a mocskos kondás lánya nem is a mocskos kondás lánya, hanem főúri sarj, balkézről való, eltitkolt Szapolyai kisasszony. Jelenleg mind a három nő, Rózsa, Panka és Anna is a tokaji várban él, félig-meddig megszabadulva korábbi gyötrelmeiktől (semmirevaló férjek, falusi nyomor), a személyeiket eddig összefűző kalandok egységbe kovácsolták őket. Erre szükség is van, mert hőseink újabb kihívások elé néznek, amelyekből ép ésszel és bőrrel kiszabadulni csak összefogással és találékonysággal lehet. A mű romantikus vonulata itt megerősödik, mindenki szemet vet valakire, vagy őrá vetik ki hálójukat így vagy úgy. Ármány, szerelem, cselszövés, összeesküvés és lányrablás szegélyezi a főhősök útját, miközben Tokajból Erdélybe tart a cselekmény szála, bőséges táj-, és az akkori mindennapi élet eseményeinek hiteles leírásától hemzsegve.Szapolyai vára, Tokaj, jó 100 évvel később

Erdély forrong - 1466-ban, a történet idejében - mert I. Mátyásnak, a népi emlékezet Mátyás királyának (aki történelmi tények alapján bizony cseppet sem volt igazságos) pénzre van szüksége a kincstár ínsége ellen, amelynek érdekében radikális eszközhöz nyúl: eltörli a régi adókat, vele együtt a régi kedvezményeket (adómentességeket), új adónemeket vet ki, de a régi kedvezményezettek körének megtartása nélkül. A művelet gazdagnak, szegénynek egyaránt fájó, zsebbenyúlós történet, és jól tudjuk, mennyire sérelmes és kényes tud lenni az ilyen rendelkezés. (Még amikor adunk, akkor is. Például annak idején, amikor Mária Teréziának a magyar rendek felajánlották életüket és vérüket, de olyan felhanggal, hogy nana, "zabot" nem adunk, arról szó sincs.) Szóval, a pénz az pénz, senki sem szereti, ha többet kell kiadni bukszájából, mint eddig.

A szerző, Bányai D. Ilona

A tokaji várban Szapolyai Imre is számolgatja, mennyivel több adót kell kifizetnie ezentúl, de Erdély lázadozik, elszakadásra készül, nyíltan hirdeti, hogy nekik Mátyás nem parancsol. A zűrzavaros társadalmi viszonyokban és a mindennapi életet jellemző kaotikus helyzetben nem egyszerű boldogulni, amikor csak egy szikra és egy vezető hiányzik ahhoz, hogy az ország vérbe boruljon, polgárháborúba fulladjon. Szapolyai Imrének világos és érthető vezérelve van a történtekkel kapcsolatban, amit egy fiatal lány (Rózsa) a maga idealizmusával nem biztos, hogy teljes mélységig képes megérteni és beleélni magát. A főúr szerint a család, a nemzetség mindenekfelett való! Megítélése szerint királyok jönnek, királyok mennek, de a család örök. (Szerintem is.)

Nos, minden halad a maga útján, vajon milyen megoldása van a tündérmesének? Hőseink képesek-e megtalálni a szerelmet, kalandjaik során tudnak-e lendíteni az ország sorsán is? A függő vég után lesz-e folytatása még a történetnek?

Szívesen olvastam a történetet, kellő mennyiségű romantika ötvöződött történelmi tényekkel és személyiségekkel. A mindennapok leírása nyomán megjelentek előttem a középkori élet sajátosságai, amelyeket az ember örömmel vesz, hiszen betekintést nyerhet egy régen elmúlt világba. Csiklandós érzés várfalakon sétálni, őrszolgálatokat figyelni, legényeket ugratni, konyhai tevékenységeket követni, fűszerszámok illatát érezni. Az akkori férfiuralomban nőként boldogulni szintén nem volt egyszerű, amit nyíltan érezni lehet, de a szereplők belső párbeszédei megoldást hoznak erre is. A hol csípős, máskor hajlékony riposztok megadják a mű sava-borsát. Kedves kis mese helyett jóval többet ad, olyan, mint egy nemes monda, amely kiemelkedve a történelem habjaiból, tartósan elvarázsolja az olvasót.