Cél az Új Föld meghódítása

2019. november 20. 06:39 - Carbonari

Könyvajánló - Urbánszki László: Újvérűek

Kék szemű béka, három szemű harcsa, lila szöcske,
harapós birka, aki utálja a ragadozókat és megtámadja,
mellesleg pedig mutánsok, újvérű emberek.
Ez a szép új világ várja a hódítókat, akik csak a kirajzás
időpontját várják, de vajon fel vannak-e készülve az újvérűek
kíméletlenségére és elszánt ellenállására?

A Metropolis Média folytatja Urbánszki László A vége után sorozatát, Újvérűek címmel. Az előző rész ott ér véget, hogy a technokratáknak eladják a foglyul ejtett szürkéket, illetve Várkonyék is visszaszereznek egy tőlük elorozott marhacsordát. Képet kapunk az atomháború után föld alá költözött és azóta napvilágot nem látott régi emberek mindennapjairól, kasztosodásáról, diktatórikus berendezkedéséről, valamint a föld felszínén élők átalakulásáról, legyen szó növény vagy állatvilágról, illetve az emberi faj egyes tulajdonságainak megváltozásáról, alkalmazkodásáról, amit az új környezeti feltételek kívánnak.

A helyszínek javarészt Budapest, Dabas és Pest megye, Szolnok, Szeged városok helyén kialakult nagy centrumokban találhatók, ahol mai emberek (újvérűek) élik kialakult szokásaik kegyetlen valóságát. A Technokraták utcáin (Budapest) például jól látható jelzések segítik a tájékozódást, amelyek az idegenre kötelező érvényűek. A főutakat, főtereket sárga rombuszok jelzik, amelyekről vendégeknek, kereskedőknek, átutazóknak, egy szóval nem helyi lakosoknak letérni tilos. Így vigyáznak értékeikre, tárgyaikra abban a világban, ahol olcsó az emberélet és mindenki felelősséggel tartozik azért, ami az övé. Aki idegen mégis elkószálna innen, ha 50-100 méteren belül kapják el, büntetést kap, azon a távolságon túl pedig bárki végezhet az illetővel. Fölösleges kérdezősködés nem létező kategória, arra pedig - tudom, ismétlem! - mindenki vigyáz, amije van, mert ha nem őrzi, akkor elveszik tőle, és senki sem fogja sajnálni vagy kárpótolni érte.

A régi emberek a föld alatt diktatórikus berendezkedésben, egyre fogyatkozó élelmiszertartalékokból élnek egyre rosszabbul, és ahogy ilyenkor szokott lenni, mindenki abból ad enni a nagy tömegnek, amiből tud, erkölcs, humánum nem kap szerepet a kérdésben. Érdekes látni, milyen személyiségtorzulásokat okoz a hatalom, vagy a hatalom kiszolgálása, de azt is érdemes nyomon követni, mi történik, ha minden kérdés eldöntésébe mindenki beleszólhat. Így baltázták el maguktól a lehetőséget a szürkék a végső támadás során. Passzivitásuk, önzésük, a döntés elodázása saját végüket siettette, csak ide-odatologatható bábuk lettek a sakktáblán, tovább gyengítve amúgy sem erős helyzetüket. Bár... ha egy tehetetlenség tanult, generációkon átörökített, nincs min csodálkozni.Igazi kedvencem persze továbbra is a Dabasi félnomádok csapata, ahol az élet kegyetlen (hol nem?), a megoldások reálisok, nincs fölösleges étel-emberanyag-érzelempazarlás, a célok tiszták és közérthetőek, a valóság pedig valóság és nem maszatolás. Kerecse fia Várkony (újvérű) Újdabason él, felderítő, az első részben már teljesített, bizonyított, továbbra is ennek az ügyes, éles eszű, alig felnőtt fiatalnak tevékenykedése van a mű középpontjában, természetesen kismedvéjével, Bocsival együtt - aki amúgy rozsomák és kinevezett, állományba vett tizedes. Mondjuk, a jólétben alaposan kikerekedik: fejadag jár neki, amit ő becsületesen be is kebelez. Naponta többször. Így a második rész elején kissé lomhán ered Várkony nyomába, az új kalandok fogják lefaragni róla a felhalmozott hájat.

Márpedig kalandok, azok lesznek. A régi embereket egyetlen dolog tartja lendületben: meg lett ígérve nekik, hogy ők lesznek a föld új urai, amely nem is elképzelhetetlen a náluk lévő technológiával, csak a kirajzás időpontjára várnak, ami bekövetkezni látszik. De vajon felkészültek a környezeti változásokra, az új ragadozók megjelenésére, mutánsokra, és legfőképpen Kerecse fia Várkony népének vad elszántságára, hogy ők bizony nem hagyják magukat se rabláncra fűzni, se megsemmisülni?

Ha eltekintünk a humoros részektől, amelyekben Urbánszkitól megszokott mennyiségben van részünk (hálistennek), a szerző nagyon fontos kérdéseket boncolgat, amelyek akár társadalmi vitára is bocsáthatók lennének. Először is: valóban, vajon miért lehetséges mindenkinek beleugatnia fontos közéleti kérdésekbe, függetlenül attól, hogy ért hozzá, vagy sem? De oké, ne erről vitázzunk, hiszen ez a demokrácia nevű ostoba képződmény alapjait rengeti meg, aminél egyelőre jobbat nem tud az emberiség magának kitalálni. Rendben, haladjunk tovább. Miért nem lehet felelősséget vállalni szavainkért. tetteinkért? Miért moshat ki egy jó beszélőke (és jogszabályi felhatalmazás) bárkit elkövetett cselekménye alól? Valami most vagy fekete vagy fehér, és lehet szürke is, de ha pofátlanul, nota bene, másnak kárt okozva az, akkor annak következményei vannak. Vagy mást mondok. Miért olyan népszerű mostanában hülyének lenni? Nem látta, nem hallotta, ha látta, hallotta is, nem is úgy volt, ha úgy volt is, és akinek kárára szolgál ez a maszatolás, egyszerűen törvényesen tehetetlen az őt ért méltánytalanság miatt. Nos, Urbánszki nem így gondolja. Az ő kitalált társadalmában az ilyesmiért, ha kiderül, keményen odacsapnak, és ha nagy az okozott kár vagy vélhetően nagy lehetett volna, még istenes, ha életben marad az illető. Szimpatikus, átláthatóbb társadalmi berendezkedés a nagy egészet tekintve. Akkor is, ha nagyon kegyetlen. Az egyén élete nem mindig számít a nagy egész szempontjából. Jól van ez így? Nem történhetnek itt is hibák? Dehogynem. De mégsincs úgy arcon köpve sokak igazsága, mint napjaink szokásaival vagy jogszolgáltatásával. Urbánszki hisz az írott szó erejében, nem érdekli, mi a trendi, rendületlenül szórja igéit a témában, és nagyon fontos tanításokra igyekszik ráirányítani a figyelmet.A szerző, Urbánszki László és eddig megjelent könyvei - no meg az ikonikus eszköz, ami minden író-olvasó találkozón jelen van vele

A ma embere borzongva olvassa ezeket a fantasy-ket, bele sem gondolva, hogy akár holnap már meg is történhet vele mindez. Ki tud ma már tüzet gyújtani extrém körülmények között is? Ki tud megnyúzni egy állatot, de tovább megyek: megszerezni, levágni? Évtizedek óta a korszerűnek mondott nyugatnak hűtőpultban terem a grillcsirke. Férfijaink egy része elsírná magát, ha el kéne vágni egy torkot, amelyik éppen az ő torkát készül átharapni, legyen az ember vagy állat. Inkább meghal? Egy szál dróton függünk, gyerekeim, amit úgy hívnak, hogy áramvezeték, és azt hisszük, ez mindig így marad. Adja isten, hogy igen: de ha nem? Ezért tanultam meg úgy-ahogy megélni akkor is, ha netán központilag eltűnnek a boltok, szolgáltatások, és magamnak kell megszereznem az élelmet, gondoskodnom melegről, vízről, ruházatról. Távol kerültünk a természet törvényeitől, döntéseink halogatása a jog szempontjait figyelembe véve egyre gyengébbé teszi társadalmunk egészét és egyedeit. A joggal való visszaélés teszi például azt, hogy balesetkor nem nyúlunk segítségnyújtási szándékkal a nekünk idegen rászorulóra, mert és ha beperel, hogy jószándékunk neki kárt okozott, és tejelhetünk neki egész életében? Érzitek a visszásságot?

Nos, Urbánszki Lászlónál a fekete fekete, a fehér fehér, és ha mégis szürke, annak mások által is át és belátható, nyomós oka van. Mert ha nem, akkor azért fizetni kell, élettel, marhával, munkával, amivel lehet. Elénk hoz egy olyan világot, ahol nincs áram, nincs internet, az élet nehéz és kegyetlen. Társadalmi szolidaritás létezik, de csak sajátjaik számára, azt sem elvtelenül és főleg nem olyan egyének számára, akik hátráltatva okvetlenkedők, szemtelenül ügyeskedők vagy rosszindulattól csöpögők. Aki nem dolgozik, bár tudna és volna is mit, az ott a közösség által összegürcölt kenyérből nem eszik. Ezeket a nehéz témákat ugratásokkal, leleményességek leírásával, tájak elénk vetítésével és rengeteg helyzetkomikum kihasználásával oldja (de még hogy!). Ahol torkokat harapnak át, ott valósan létező kegyetlenségeket vetít az olvasó elé, nem ő tehet róla, hogy elpuhult világban élünk, ahol a legtöbb ember kénytelenül menne inkább a halálba, mint eredményesen védekezzen - ezért ezek leírása sért(het)i a tapasztalatlan orrot, szemet, egyént. Készüljünk, sugallja a szerző, ne legyünk ostobák, akkor is készüljünk fel, ha amúgy semmi jele annak, hogy holnaptól már nem lesz a jól ismert világ.

A kötetben benne van egy jól fejlett harmadik rész ígérete is, amit remélem, lehetősége adódik a szerzőnek megírni és megjelentetni. Különösen a szürkék eladásával kapcsolatos helyzet tartalmaz rengeteg kiaknáznivalót - és nem mellesleg örök tanulságot a ma elpuhult emberének. Igen. Tisztelet a kivételnek.