A mű egy életközepi válság távterápiás bemutatója, annak minden kisebb és nagyobb összetevőjével. Választ kapunk arra a kevésbé körvonalazható kérdésre, mi fed egyáltalán a fenti fogalom, és miért lehetséges, hogy a szakember is "elakad" egy problémahalmaz kibontása során. Ez utóbbi talán érdekesebb is volt számomra, mint maga a terápia szükségességét megalapozó ügy. 

A HVG Könyvek A terapeuta esetei sorozatában új kötetet jelentetett meg Szél Dávid tollából, Útközben - Egy életközepi válság Skype-terápiája címmel. A mű komoly problémát boncolgat, ahogy a címe is ígéri, egyfajta megrekedést a viszonylagosan megállapodott ember életében, aki lehet, hogy nem is szegény, nem is nélkülözik, hivatásában elismerik, családja stabil, ő mégis elveszetten bolyong valami csak ő általa látott ködben és nem találja a kiutat.

A könyv annyival több, hogy nem csak az életközepi válságot megszenvedő kliens (páciens, vagy hívjuk az illetőt úgy, ahogy szeretnénk) problémahalmazával, megoldási hiányosságaival, felismerési hézagaival szembesíti az olvasót, hanem a terapeutát is leszállítja a laikus ember előtt akaratlanul is megjelenő piedesztálról, és halandót csinál belőle. Aki látta korábban a(z) HBO Terápia című sorozatát, már nem újdonság számára, hogy az iskoláit, tanfolyamait, szakvizsgáit letett szakember is ember, hibázik, tehetetlenkedik, megreked(het) a folyamatban, ugyanúgy, ahogy páciense. Nem tudatosan saját problémái befolyásolhatják megítélését, néha hiába törekszik arra, hogy ne a saját életén keresztül szűrje le az általa kezelt személy hibáit. Erre való a supervisor személye, akinek a terapeuta ugyanúgy "gyón", ahogy neki beszámolnak kliensei saját életüket keserítő dolgaikról. Emellett  a szerző megismertet a terápiával kapcsolatos fogalmakkal.

És ha még tudná az ember, mi bántja, mennyire egyszerű lenne minden, de a szakembernek kell kibontania és kibontatnia pácienseivel életük megrekedéseit sok-sok órai munkával. Ahogy a mű főhőse, Miklós is hatvannál több ülés során, két évi időszak után tudta egyenesbe hozni gondolatait érzéseivel és cselekedeteivel. Mi az életközepi válság? "Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém" - írja Dante Isteni színjátékában. Bingó! Igen, erről van szó. Élénken emlékszem saját esetemre harmincas éveim végén. Mindenem megvolt, karrier, család, egzisztencia, és feltettem magamnak a kérdést: akkor most én amíg világ a világ, mindig ezt fogom csinálni? Ennyi? És mit tegyek, ha unom ezt az egészet? Ekkor kezdtem megérteni bő ötvenes életkorú főnökömet, aki folyamatosan házimozirendszeréről áradozott, külön kiemelve a mélynyomó tónusának fontosságát, meg ezernyi apróság jelentőségét: aha, ő is pótcselekszik, keresi önmagát, vontam le (kissé kajánul) következtetésemet. Nem volt annyi eszem, hogy elmenjek pszichológushoz a problémámmal, hanem szépen, csendben szétnéztem, hogy mit is tehetek - önmagamért. És amikor dűlőre jutottam, csináltam, ami eszembe jutott. Nem biztos, hogy százezer százalékig minden megküzdési stratégiámra büszke vagyok, hogy mindig jó döntéseket hoztam, de döntöttem. Mindennek ellenére akkor is jó visszagondolni a folyamatra, amely a jelenlegi életemet eredményezte - és ami jelentős és maszatolásmentes önismereti feltárás nélkül elképzelhetetlen lett volna (legalább magunknak ne hazudjunk).De az is eszembe jut, mennyi ideig tipródtam. Mert ugye, van társadalmi elvárás, a szomszédok elvárása, a munkahely elvárása, a család elvárása, a férj elvárása, a gyerek elvárása, a szüleim elvárása (kihagytam valakit?), és riadtan forgatva a fejem, kerestem saját elvárásom helyét ebben a halmazban - már, ha képes lettem volna záros határidőn belül megfogalmazni, hogy egyáltalán mit is akarok, és amit akarok, azt fel merem-e vállalni a fent említett alanyokkal szemben. Azt hiszed, olyan egyszerű ez? Már annak közlése is jelentős elhatározást igényel, ha egy családban az ember azt elővezeti, hogy én akkor is, egyedül is el szeretnék menni arra a rendezvényre, amire mindannyian hivatalosak vagyunk, de ti (férj, gyerek) nem akartok jönni. Csak a közlése, és hol van még a végrehajtás? Hiszen addig mindent együtt csináltak, és ha az egyik nem akarta, akkor a másik sem reszkírozta a békességet különutasságával. Mi köze ennek az életközepi válsághoz? Csak annyi, hogy az egyén mer-e új utakra lépni, olyan utakra, amelyek egyáltalán nem találkoznak környezete támogatásával. Mert ezt a válságot csak úgy lehet túlélni, hogy a valóság megfogalmazása után körvonalazzuk az előrelépéshez szükséges premisszáinkat, azokhoz hozzárendeljük a megvalósításhoz szükséges lelki-anyagi-bármilyen szükségleteket, és ezeken túl a döntéshez tartozó konfliktushelyzeteket is felvállaljuk. Pont. Nem is olyan egyszerű ez, mi? A szakember segítsége képes jelentősen lerövidíteni a vajúdás időszakát, tisztába hozni önmagunkat vágyainkkal és lehetőségeinkkel, figyelmeztetni  vagy rámutattatni saját magunkkal való elakadásainkra, megrekedéseinkre - erre remek példa ez a kötet. Aki szeretne tisztában lenni valamennyire, mi is folyhat egy-egy ilyen ülés alatt, az bátran szerezze be Szél Dávid Útközben című kiadványát.

Szél Dávid remek szakember, aki fel meri vállalni bizonytalankodásait egy-egy esettel kapcsolatban. Nemcsak a szakembert látjuk a folyamatban részt venni, hanem az embert is, aki arra bíztat bennünket, hogy "nem szabad önmagunktól megijedni". November 29-én lesz egy esemény a HVG Extra Pszichológia Szalon szervezésében, Győztes stratégia címmel, ahol Szél Dávid az egyik meghívott előadó. A rendezvény leírása röviden a keretes részben található.

Köszönöm a lehetőséget a HVG Könyvek csapatának! A kötet kedvezményes áron elérhető a borítóra kattintva.

Bölcsek, balgák, bolondok - Egy pszichiáter útja

Hogyan vehet részt egy nagyszülő az unokái életében?

Kövess minket Facebookon!