Amikor egy roppant gazdag fiatalember szexi, hatalommániás és kőbunkó, a magamfajta szőrösszívű, ötven plusz éves asszony, akit rang, vagyon és hírnév már nem érdekel, csak legyint. Pedig Mira Sabo Magánkiadásban megjelentetett műve, a Fehér Gallér sorozat első darabja, az Előjog ilyen, és mégis első betűtől az utolsóig végigolvastam, magamban ciccegve, hogy igen tenyérbemászó figura ez a Tamássy Áron, erősvést tudnék vele tanítási célzattal foglalkozni, miközben vagy négy markos legény veri bele a fejébe, hogy figyelj, cucukám, a gyengébbeket nem bántjuk (mit csináljak, ha a pasi az a fajta, aki a könyv szerint jelenleg csak ebből és csak így ért), nem manipulálálással szerzünk életre szóló kapcsolatot, ja, és kisfiam, a pénz nem megküzdési stratégia.
Amikor megkezdődik a cselekmény, egy sokkal idősebb férfi személyében találkozunk Tamássy Áronnal, mint amilyen korú jelen műben a férfi. Felesége, gyereke van, asszonya éppen ikrekkel állapotos, amikor kitervelt támadás éri őket egy magánszigeten - nyilvánvaló az árulás ténye. A férfin egyértelműen látszik, hogy nem az a fajta, aki hagyja magát vagy a családját, apjától azt az örökséget kapta, hogy a családot utolsó lehelletig védeni kell. Mit képzel ez, monológizál cselekvés közben Áron, "ez az én szigetem, ő meg idejön lövöldözni, és azt képzelte, nem oldom meg? Megvehetném az egész koszos országát! Többször is meghaltam már, mégis itt vagyok. Nekem még terveim vannak, céljaim, kötelességem és feladatom. Most például az, hogy megtanítsam neked, hogy egy olyan entitással, mint én, nem kifizetődő ilyen szituációba keveredni. Ha megsérülök, a családom leszámolásba kezd, és vérontás lesz az országodban. Kell ez neked? ... Mi lesz velük, ha én meghalok? Megölik őket. Terhesen talán nem fogják megerőszakolni a páratlan szépségű feleségemet, ezért majd megölik a még meg sem született fiaimmal együtt. A lányomat meg eladják gyermekrabszolgának vagy szexmunkásnak Thaiföldre. Ez nem történhet meg!"
Nem tudni, hogy a fentiek megtörténhetnek-e vagy sem, mert időben visszaugrunk sok-sok évet, ahol a szerző Birtoklás sorozatának magvai, problémái el lettek vetve. Áron apja az Egyesült Államokból települ haza, sok-sok pénzzel és hatalomvággyal, hogy uralja és felügyelje a rendszerváltáskori Magyarország gazdasági ütőerét, és bármit kihasználjon családja befolyása és gazdagodása céljából. Két fia után születik egy fogyatékos kislánya, Anna, akiről hamarosan megtudja, hogy fattyú, legjobb barátja és üzlettársa rondított bele a család békéjébe. Néma bosszút esküszik amit hidegen és évek múlva tálal a résztvevők számára. Talán egyetlen dologgal nem számol csak: kisebbik fia, Áron nagyon kötődik ehhez a kislányhoz, a gyermekkel kapcsolatos dolgok elintézési módja pedig egyfajta skizofréniába hajszolja Áront.
Amikor találkozik az olvasó Tamássy Áronnal, éppen pökhendi, nagyképű kőbunkó és nőtlen ifjú ember. Egy lánybúcsúztatón megfűzi a teljesen ismeretlen menyasszonyt, hogy négyezer euróért kényeztesse a szájával. Az ember lánya már itt felhúzza a szemöldökét, hogy vegyen téged szájba Kun Béla meg a komplett nőtanács, de úgy néz ki, hogy van az a pénz, ami egy menyasszonyt is meggyőz arról, hogy jól jön az a mennyegző költségeihez tűpénznek, a száj meg csak száj, ki lehet azt öblíteni. És miután számos hölgy gondolkodik így, Tamássy Áron becsülettel el van szállva magától és pénzétől - egészen addig, amíg kényelmes kis kávézójába be nem telepedik egy-egy kávéra és kis laptopozásra Radnay Szófia, a magabiztos, csuda csinos, önálló, hivatásában magas színvonalon teljesítő asszonyka, aki rettenetes módon hasonlít Áron Anna nevű, fogyatékos húgára. A kocka el van vetve: Áronnak bármi áron kell a lány, aki egészen pontosan nem is lány, hanem feleség, más asszonya.
Megkezdődik a játszma a nő meghódítására, amit még ennyi pénz felett diszponálva sem olyan egyszerű kivitelezni. Áron terve, hogy bekeríti, lehetetlenné teszi a nőt, amíg egyetlen járható útja marad csak, Áronra hagyatkozni élete döntéseit illetően. Sikerül-e neki?
Dióhéjban ennyi a cselekmény negyede cirka, a többi miatt el kell olvasnod a regényt. Sok helyzetkomikum színesíti a művet, amely főleg Radnay Szófia addigi átlagos életének mindennapjai és Tamássy Áron kőgazdag életvitelének különbözőségeiből adódnak, sokat nevettem rajtuk. Mert most mondd meg, milyen az már, hogy a Tamássy név családfőjének - aki viszi az üzletet és felel mindenért, akinek minden kérdésben vétó joga van és a családot alkotó személyek vagy a családot eltartó vagyon érdekében szó szerint gyilkolni is képes, aki jelenleg a Zsolt nevű, idősebb Tamássy testvér - szóval neki a rokonság hölgyeitől pukedli és kézcsók jár? Hogy a Tamássy családban centivel a kézben ellenőrzik a teríték helyes felrakásának módját? Nem csoda, hogy Szófia berzenkedik a főúri etikett sajátosságai miatt, ugyanakkor megismerve a Tamássy család attitűdjét mindennemű ellentmondással kapcsolatban, egyértelmű, hogy következményeket von maga után a lázadás látszata is. Helyenként fájó következményeket, s ezt tessék szíveskedni szó szerint érteni.
Ugyanis egy felső tízezerhez tartozó asszonynak egy csomó dolgot fejben kell tartania: tudni, a sok evőeszközből melyik hová való egy terítéken, hogy a magafajta nem lóbálja a karját, egyenesen ül (mindig) és sosem fotózhatja le a sajtó térden felül kivillanó combbal sem, nemhogy csipkés bugyi széllel. Soha. Semmilyen körülmények között sem. Szófiának – közgazdasági diplomája ellenére – protokoll szempontból még sokat kell tanulnia. És bármennyire is nem tetszik neki, a család fejének pukedlizni és kezet csókolni kell (ami pusztán a jéghegy csúcsa). Muszáj. Előírás. S akkor még nem is említettem mindent: az ilyen asszony nem beszél vissza a férjének, lehetőleg négyszemközt sem, nagy nyilvánosság előtt meg pláne nem szájal, a családfővel (Zsolttal) meg végképp nem. Nem lázad, nem dacol, nem ellenkezik, nincs véleménye, a család férfijainak mondanivalójával ellentétes kinyilvánítandója meg egyáltalán nem létezhet. Most képzelj el egy világszép és legalább annyira önfejű, vadóc huszonévest, aki hozzászokott az önállósághoz és tulajdonképpen a férfi nyújtotta fene nagy gazdagság nem is hiányzik neki, remekül megvolt addig is nélküle. Áron pedig, nincs mese, sajátos módon értelmezi az általános jót és a neki jót. 
A szerző, Mira Sabo
Sok erotikus jelenet erősíti a romantikus művet, amely helyenként erőszakos és durva szexet is jelent: nem árt, ha nem szende szűz az olvasó. Tamássy Áron kettős énje is súlyosan bekavar mind a szexbe, mind a mindennapokba. Kivásárolt magának egy nőt annak saját életéből, aki jól mutat drága cuccai között. Aki megérinti a lelkét. Akit a maga módszerei szerint hódoltat be. Nagyon óvatosan kell csinálnia, önmaga elől is védenie szükséges, hogy megőrizhesse őt annak, akivé tenni akarja: élete asszonyává. Ahogy haladunk a nő bekerítésével, úgy erősödik meg Áronban a meggyőződés: „bassza meg, szerelmes vagyok!” A gazdag, multibunkó férfi, akinek addig legfeljebb csak egy Maserati quattroporte lehetett káprázatos, a nőket pedig úgy használta, mint más a papírzsebkendőt, szerelmes lett. A nagy kérdés, hogyha meg is szerzi a nőt, hogyan fogja megtartani? Olyan függő véggel és brutalitással végződik a Fehér Gallér sorozat első darabja, hogy elképzelni sem tudom, ekkora trauma után milyen értelmes (és a hangsúly ezen van: értelmes) feloldás képezhet megoldást a beteg fejű, kettős énnel rendelkező férfi és a kiszolgáltatott nő között.
Kinek javaslom olvasásra a művet? Nos, azoknak semmiképpen sem, akik személyisége még kialakulás alatt áll. Ugyanis a pénz - ami központi témája a műnek, akár akarta a szerző, akár nem - nagyon sok minden, de mégsem minden. Aki a pénzben csak a csillogást és a gazdagodás lehetőségeit látja, csak azokat a javakat, szolgáltatásokat, amelyeket megszerezhet általa, de fel sem fogja a megőrzés és a költés felelősségét, annak nem eszköz, hanem cél lesz a pénz, azt csak buta sóvárgóvá teszi a regény, amiből nehéz felébredni. A hatalom sem minden, ha nem jár mellé valamicske irgalom, szolidaritás és bölcs belátás, azt a képződményt bizony zsarnokságnak kell hívni - ami pokolian tud fájni, miután belülről és saját bőrén tapasztalja meg az ember. Mert olvasni róla, az semmi, azt én is. De benne élni? A főhős, Tamássy Áron irányításmániája sem oké minden kontroll nélkül: ha minden felett uralmat akarunk, a végén nem fogunk semmi felett sem igazán érvényt szerezni akaratunknak. Az emberi tényező olyan kockázat, ami nem vehető meg pénzen, azon csúszik el és ki szinte minden (kérdezz csak meg pár HR-est a témáról, és nézd, ahogy megborzong a gondolatára is). Utána hiába a megtorlás, az már csak utána van. Utána, amikor a baj már megtörtént.
Úgy érdemes a regényt olvasni, mint aminek (szerintem) szánta a szerzője: jó kedvvel és kellő távolságtartással, leszögezve, hogy ilyen is van, így is megtörténhet valami, de lehetőleg az isten mentsen meg attól, hogy én legyek benne a főszereplő (ez utóbbi már tényleg csak saját meggyőződésem). Ez az irodalmi mű, aminek akár van köze a valósághoz, akár nincs, nem több és nem kevesebb, mint egy kellemes, alig letehető, keményen szókimondó, erotikában bővelkedő történet, amelyben a fejben kissé dúlt idegzetű, baromi gazdag férfi és a mindenfelől bekerített, lehetetlenné tett nő járja pilletáncát a fény körül. Óhatatlanul felmerül az olvasóban a kérdés: ki és mennyire fogja megégetni magát?
Majd kiderül - lesznek még részek a sorozatban.
A művet Mira Sabo bocsátotta rendelkezésemre recenziós céllal, amelyet itt is köszönök.
A könyv kapható minden nagyobb terjesztőnél, valamint a képre kattintva a szerző saját honlapjáról is megrendelhető, jelentős kedvezménnyel.
Kövess minket Facebookon!
A Szexi Szörnyeteg és a Szajha
