Ahol a folyami rákok énekelnek

2019. december 19. 00:24 - GReni

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Egy kislány, akit családja sorsára hagyott a lápvidéken, hogy megküzdve magánnyal, kitaszítottsággal erőt vegyen magán és küzdjön a túlélésért, miközben rátalál a szerelemre és a hivatására, de egy rejtélyes gyilkosság mindent tönkretehet, amiért eddig küzdött.
fokep_63.jpg

Delia Owens bemutatkozó regénye, az Ahol a folyami rákok énekelnek egy különleges, érzelmekkel teli fejlődésregény magánnyal, szomorúsággal, túléléssel, szerelemmel, gyilkossággal fűszerezve. A regény hatalmasat szólt világszerte, néhány hónap alatt több mint kétmillió példány kelt el belőle és közel negyven nyelven megjelent, ráadásul Hollywood is lecsapott rá, már a filmes jogok is elkeltek. De miről is szól ez a méltán népszerű regény?

A történet elején a szerző részletes képet festett egy mocsaras, mostoha peremvidékről, ahol az 50-es, 60-as években  megismerkedünk egy széthulló családdal. 1952-t írunk, öt gyermek, egy erőszakos férj és egy anya, aki monoklival a szeme alatt egy nap kisétál a viskóból és többé nem tér haza. Az apa egyre hangosabb, dühösebb, agresszívebb lett, majd mikor már ökölcsapások tarkították a dühkitöréseket, a három idősebb testvér követte az anyát.

Már csak a hatéves kis Kya és bátyja, a tizenhárom éves Jodie maradtak apjukkal, míg végül a srác is távozott. Adott néhány instrukciót a kislánynak, akinek korábban már megtanította miként tud túlélni egyedül a mocsárban. A történet rettentő letargikus. A mocsár, a bántalmazó szülő és egy tragikus sorsú kislány, akit mindenki, akiben addig bízott, egyszerűen hátrahagyott.

"Tudta, hogy a papa miatt ment el mindenki - ő csak azt nem értette, vajon őt miért nem vitte magával senki. Benne is megfordult a távozás gondolata, de nem volt hová mennie, és a buszra se volt pénze."

Kya hamar megtanulta hogyan lehet együtt élni az apjával: reggel azelőtt le kell lépni, hogy felébred, aztán akkor kell visszaosonni, mikor már alszik. Jobb a békesség. Aztán a pasi közölte vele, hogy ott van némi pénz, amiből vásároljon be kettejüknek és tartsa rendben a házat. A mintaapuka...irány a "csupán" négy mérföldes túra a városba a mocsáron keresztül egyedül egy hatéves lánynak, majd takarítsa ki a házat és szerezzen, főzzön kaját. Csodás. De a kislány eszes és talpraesett, tényleg meg tudja oldani a helyzetet.

Már pár hónapja úgy éltek együtt, hogy szinte nem is találkoztak, amikor megjelent az iskolalátogatási felelős és elvitte Kyát az iskolába. A lány nem bánta, meg akart tanulni olvasni, számolni, de a sok ember hirtelen halálra rémítette. Nem tudta miként beszéljen másokkal, hogyan barátkozzon, a városi gyerekek pedig undokok voltak vele, mocsári patkánynak csúfolták, ezért soha többé nem ment vissza az iskolába, s végül teljesen magára maradt, de okosan megoldotta a dolgait, ráadásul időközben megismert egy pár évvel idősebb fiút, aki mindent megváltoztatott.

1-boat-in-marsh-ray-summers-photography.jpg

Ezzel párhuzamosan megismerjük az 1969-ben történteket. A város egy tiszteletbeli polgárát, Chase Andrews-t holtan találják a mocsárban, ami felkavarja a kisváros állóvizét. Az egész nagyon különös. A nyomok teljes hiánya teszi különössé. Egy torony aljában találják meg a férfi testét, de sehol egy lábnyom. Sem a sajátja, ami azt mutatná, hogy egyedül felment és véletlenül leesett, sem másé, aki megölhette vagy odavihette volna a holttestet. És annak sincs nyoma, hogy bárki nyomokat tüntetett volna el. A pasit látszólag mindenki kedvelte, de nem volt hűséges férj és az sem érdekelte, ha a nő, akivel csalta a feleségét épp házas volt. Szóval akad bőven gyanúsított felszarvazott férj.

Ám végül biztossá vált az idegenkezűség, mert a toronyban egyetlen ujjlenyomatot sem találtak. Valaki mindent letakarított. Aztán, ahogy haladunk előre az időben, a két szál lassan összeér. Olyannyira, hogy végül a gyanú a közösségtől elszigetelt, magányosan élő Lápi Lányra terelődik.

"Minden eddiginél szorultabb helyzetbe került, és kizárólag az egyetlen általa ismert védőhálóban bízott - önmagában."

A regény elején nagyon sötét, nyomasztó helyszínt kapunk és egy rémes családi történetet ismerünk meg. Aztán ott van Kya, aki hamar megmutatja mennyire eszes és talpraesett. Szomorú volt olvasni a magányba és kitaszítottságba kényszerült lány mindennapjait. Megismerhettük, hogy miként küzdött meg a hétköznapi teendőkkel a túlélés érdekében és hogyan vált felnőtté néhány év alatt. És ahogy a lány egyre jobban megismeri a lápvidéket, mi is egyre inkább felfedezzük az őt körülvevő természet titkait és szépségét. Sajnos végül egyetlen rossz döntés is elég volt, hogy a fokozatosan felépített élete felboruljon.

A regény nyelvezete nekem időnként kicsit mesterkéltnek tűnt. Gyönyörű lírai mondatok, szép képek, de néha kicsit már sok volt. A sztorira viszont nem lehet panasz: érdekes történet, különleges karakterek, a regény nagyon olvastatja magát. Rengeteg kérdés merül fel az olvasóban menet közben, a többségére azonban választ is kapunk a végére, bár néhol hagyott benne űrt a végkifejlet. Összességében tetszett a regény, egyedül a nyomozós szál sikerült kicsit gyengébbre. Még nem késő beszerezni a karácsonyi ajándékok közé ezt a szívhez szóló, eredeti regényt, melyet még vonzóbbá tesz a gyönyörű borító.

5336325_5.jpgSzeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Libri Könyvkiadó!

Ha tetszett, vagy érdekelnek a könyvek és sok más érdekes téma, kövess minket Facebookon is, hogy ne maradj le a frissekről!

Apád előtt ne vetkőzz!

A túléléshez nem vezet ajtó: táncolni Mengele előtt

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6615346368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.