Egy Ironman vallomásai

2020. január 06. 07:29 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Sólyomi Dávid: Egy Ironman vallomásai

Egy befektetéseiből élő, a céljait megvalósító ember, Sólyomi Dávid mesél ebben a könyvben nem csak az Ironmanre való felkészüléséről.1_97.jpg

Sólyomi Dávid neve nem ismeretlen azoknak, akik otthonosan mozognak a magyar befektetői világ "sztárjai" között, Dávid is egy ilyen ember: gyerekkori álma volt, hogy sok pénze lesz, és abból él, hogy ezt a pénzt ügyesen fekteti be. Mára az álom valósággá vált, így szabadidejében azt csinálhat, ami csak érdekli. Érdeklődése igen hamar a triatlon felé terelte, és ennek a kötetnek a gerincét is a híres-neves, brutális Ironman versenyre való felkészülés adja. Ám mégis jóval több ennél: egy rövid életrajzi kivonat, egy életvezetési napló, egy önismereti utazás, az önmagunkkal való szembenézés, ami sokszor sokkal nehezebb, mint bármilyen kemény testi erőpróba. Mert az Ironman nem csak a testről szól: ha fejben nem vagy tisztában magaddal, az életben nem mész végig rajta. Lehetsz bármilyen edzett. Ez pedig előre visz az életed egyéb területein is.

A futáshoz egyébként rengeteg ilyen kapcsolódik, különösen az ultrafutáshoz. Ez talán nem véletlen: a legősibb sport, egy olyan dolog ez, amit évezredek óta űzünk, akár a vadat hajtjuk, akár minket hajtanak: futnunk kell. Futás közben a gondolataid szabadok, maga a fizikai tevékenység nagyon hamar rutinná, sőt, szükségletté válik, de a fejed szabad. A legtöbb művésznek, alkosson bármely ágazatban, futás közben jön meg leginkább az ihlete, és a leginkább futás közben kerülsz önmagad közelébe is. Persze az Ironman nem csak futás, egy megszakítás nélküli verseny majdnem 4 km úszással, 180 km kerékpározással és egy maratoni (42 km) futással. Ez az a cél, amit Sólyomi Dávid is kitűzött maga elé, és igen hamar belátta, hogy ehhez egy dolgot kell ismernie: önmagát.

2_40.jpg

A kötet egy napló, amelyben megemlékezik a barátokról, az egyes lépcsőfokokról, hiszen senki nem kel úgy fel egy reggel, hogy a semmiből azt gondolja, a következő Ironmanen indul (vagyis de, lehet, hogy van ilyen, de az messzire nem jut). Mesél az első Balaton-átúszásról, az első félmaratonjáról, a fagyott répájáról, és ami még fontosabb: az önismereti úton tett utazásáról. Dávid az Ironmant tűzte ki célul, de nem is igazán a versenyt, hanem egy olyan Sólyomi Dávidot akart elérni, egy olyan embert "legyőzni", aki ő maga volt. És az ilyen ultraversenyeknek éppen ez az értelme.

A kötet érdekes, olvasmányos, szerethető, sőt, vicces is, nem rejti véka alá a balsikereket és a melléfogásokat sem, és érdekes látni, ahogy egy kósza ötlet lassan, de egyre biztosabban megvalósul, sőt mi több, szinte már rögeszmévé válik, érdekes látni, ahogy Dávid halad keresztül ezen a nagyon kemény buktatókkal teli túrán, amely végül önmagához, egy jobb változatához vezeti őt. 

3_28.jpg

Őszinte leszek, engem a világból ki lehet kergetni az ún. "önismereti" könyvekkel (meg a hogyan légy boldog meg gazdag két nap alatt típusú förmedvényekkel is), de annak ellenére, hogy ez is az (inkább, mint más), mégis élveztem, mert egy olyan sport volt a fő gerince, egy olyan önismereti de egyben sportbéli siker is, amit szeretek és amit tudok tisztelni. Meglehetősen utálom a sportot (leginkább a rá feleslegesen elköltött állami milliárdok miatt és a parasztvakítás miatt, legyen az úszás, vagy bármilyen csapatsport, motorsport), viszont akad pár sportág, amit tisztelek. Az egyik ilyen a futás, azok közül is az ultrafutás, illetve ehhez szorosan kapcsolódik az Ironman, a dupla Ironman meg a hasonló versenyek. A sima egyszerű hobbifutók (mint Murakami Haruki), vagy a kemény ultrafutók (mint Scott Jurek) könyvei magukkal ragadtak. Ez a kötet mind a két előbb említett úriember könyvétől eltérő, és nem is hozta ugyanazt az élményt, de mégis érdekes utazás volt, amit a legkevésbé sem bántam meg.

Köszönöm a lehetőséget a Bioenergetic Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

Képes lennél 72 órát futni egyhuzamban?

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2015394656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.