Mielőtt elváltunk

2020. január 10. 06:48 - Carbonari

Könyvajánló - Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk

Lehetséges-e megismerni a másik embert?
Mi az, hogy kiszeret belőlünk a társunk?
Hol kezdődött a kapcsolat erodálása?

A Typotex Kiadó újabb párkapcsolati témával foglalkozó gyöngyszemet tett az olvasók elé Geir Gulliksen tollából, Mielőtt elváltunk címmel. Már maga a címválasztás is felkelti az arra fogékony ember kíváncsiságát: mi az, hogy mielőtt elváltunk? Pedig egyszerű ez, minden azelőtt történt, nem azután. Az eseményeket muszáj dokumentálni, hiszen valami választ csak adni kell arra az egyszerűen hangzó, de nem is egyszerű problémára, hogy a főhős felesége egyszerűen kiszeretett belőle. Kiszeretett. Hogyan jutottak idáig, amikor a férfi valamikor azt mondta neki: csinálhatsz bármit, én akkor is szeretni foglak. Miért nem hitte el a az asszony? Vagy ha elhitte, miért volt elég évtizedekig, aztán mitől lett kevés?

"De vajon két felnőtt ember közötti szerelem nem az egyedülléttől való félelemről is szól egyben, és arról, hogy elmeneküljünk saját társaságunktól - szinte bármi áron? ... De vajon tényleg mindent akartunk egymástól? Nem lehet, hogy valójában meglehetősen konvencionális szerelem volt közöttünk? Nem csak egy döntés volt, hogy olyanok legyünk, mint mások, ahogy a többiek éltek körülöttünk, felépítve egy életet házastárssal, gyerekkel, jó esetben egy garázzsal? Hozzáférést biztosítva magunknak a szilárd alapokon nyugvó gondoskodáshoz, az esti társasághoz, az éjszakai szexhez és az egy kicsivel jobb anyagi helyzethez?
De igen, pontosan így volt.
És ennél fogva a szerelem is meghiúsult minden mással együtt, amit akartunk, és ezt most már ő is tudja."

A történet a kapcsolat kihűlésének aprólékos élveboncolása, megcsavarva egy aprósággal: a férfi meséli el az egészet, a nő szemszögéből. Bizarr. Amellett, hogy nem kendőz és nem hallgat el semmit, szókimondóan tárja az olvasó elé mindennapjaik mozgatórugóit, számomra nem a nő valósága tárul fel, hanem a férfi hiedelmei arról, mi történhetett. Egyáltalán nem biztos, hogy az asszony azt és akkor úgy érezhette, mint ahogy narrátorként lefesti a férj. Hiszen - és itt viszautalok a recenzió első mondatára - lehetséges-e megismerni a másik embert? Dehogy. Csak találgat a legodaadóbb pár is egymás gondolatainak mélységéről. Tóth Árpád írta 1923-ban a Lélektől lélekig című versében: "Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, / Mint egymástól itt a földi szivek! / A Sziriusz van tőlem távolabb / Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?" A sorok ma is igazak.

Geir Gulliksen

Elismert norvég szerző és szerkesztő. Korábban a Tiden Norsk Kiadónál dolgozott, 2000-től kezdődően az Oktober Kiadó főszerkesztője. A '90-es évek nagy írógenerációjának felfedezőjeként, felfuttatójaként tartják számon, melybe olyan írók tartoznak, mint Karl Ove Knausgard, Tore Renberg vagy Linn Ullmann. Mielőtt elváltunk című könyve óriási nemzetközi sikert hozott a jelenleg harmadik házasságában élő szerzőnek.

(Forrás: Typotex Kiadó)

Geir Gulliksen nem ítél, nem tekint áldozatnak egyetlen félt sem, élveboncol, tárgyilagosan, aprólékosan, részrehajlás nélkül, és miközben a bőr alatti szöveteket hajtogatja és jut el az izmokig, folytonos találgatása közben az olvasót is elgondolkodtatja saját életéről. Mi a szerelem? Mi a társadalmi elvárás egy házasságtól? Mi az egyedüllét és kell-e félni tőle? Milyen válaszok adhatók genderelméletre, nyitott házasságra, barátságra, gyereknevelésre? Jó-e, ha senki sem tökéletes, lehet-e tökéletlenségeink miatt bárkit bármire is kárhoztatni?

A művel párhuzamot lehet vonni Ibsen Norájával: ki tör ki a babaszobából? Bármi is történt, a főhősök válása semmiképpen sem vonhatja kétségbe, hogy a családon belül igenis helye van munkamegosztásnak, hogy nincs női és férfimunka egy háztartásban, hogy a szerelem és a nyitott házasság összhangba hozható, bármennyire is szentségtörően hangozzék így leírva. A válás kudarc ugyan, de mindkettőjük kudarca, de ahogy ez lenni szokott: az élet megy tovább. Kicsit fájdalmasabban, mint addig, egy darabig még bicegve, de az idő és a felejtés mindent elhomályosít. Mindent.