Esszék egy regényírótól madarakról, utazásról, ökológiáról, politikáról, irodalomról, irodalomkritikáról és minden másról. 
Van, aki Jonathan Franzenre regényíróként hivatkozik. Más pedig inkább esszéíróként. Az biztos, hogy Franzen - jól-rosszul - mindkettőt műveli. Ebben a kötetben sokféle esszéje látott napvilágot, beszél itt természetvédelemről, utazásról, társadalomról, irodalomról, kultúráról, politikáról, emberekről és legfőképpen madarakról. Kevesen tudják ugyanis, vagy legalábbis én sosem hallottam róla, és könyvbarát ismerőseim sem, hogy Franzen afféle hobbimadarász. Listákkal jár-kel, és strigulázza, hány és milyen madarat hallott és látott, ennek keretében, hobbijának élve meglátogatta már az összes kontinenst.
Ezért nem is meglepő, hogy a kötet esszéiben részletesen kifejti, mit is szeretne, mit lát. Látja, hogy pusztul az élővilág. Pusztulnak a madarak. Évről évre egyre kevesebb van. Ugyanakkor kikel a harcos természetvédők ellen is. Nézőpontjából süt az, hogy azért óvjuk meg a természetet, a biodiverzitást és ezzel együtt a madarakat, hogy ő, hobbiornitológusként nyugodtan strigulázgasson. Persze célja és szándéka nem ez, de mégis sokszor kissé ellentmondásos gondolataiból ez az, ami kisüt.
Be kell vallanom, én nem kedvelem az esszéíró Franzent. Kissé magasan ül a lován véleményem szerint, mély, de nagyon könnyen támadható gondolatait a stílusa sekélyessé teszi. Szerinte az egyén erőfeszítései semmit sem érnek. Ezzel nem értek vele egyet: az egyén erőfeszítései érnek a legtöbbet. A tudatosság. Ha egyre több és több egyén hoz olyan döntést, hogy vásárlásával nem támogatja azt, amit eddig, ha egyre több és több egyén dönt úgy, hogy kevesebb igazából felesleges és haszontalan terméket rendel távol-keleti országokból, ha egyre több és több egyén dönt úgy, hogy a helyi idényzöldséget-gyümölcsöt fogyasztja, ha egyre több és több egyén dönt úgy, hogy a hús- és tejtermék-fogyasztását csökkenti, akkor az egyén az, aki a legtöbbet teheti.
Franzen fontosnak tartja azt, ami a szenvedélye, és ezt meg akarja óvni. Ez természetes, mégis úgy érzem, hogy felnagyítja a saját, személyes problémáját (kevesebb strigulát tud húzni, mert kevesebb madarat lát), és kisebbíti a valódi globális problémát. Hihetetlen ambivalens érzéseim vannak e kötettel szemben, ugyanis sok gondolatával egyetértek, de nagyon sokkal nem, viszont érdekesnek is tartom, amikor különféle kultúrákról, azok hozzáállásáról beszél. Fontosnak tartom ezt a kötetet, mert gondolatébresztő és tényleg lényeges kérdéseket jár körbe, bár véleményem szerint nem fejti ki egészen jól őket, épp csak felveti, és egy-egy apró aspektusát vizsgálja.
Fogok még tőle esszét (meg regényt is) olvasni, az biztos, de fenntartásokkal kezelve. Hatalmas pluszpont egyébként a 21. Század Kiadónak, hogy e kötet 100%-ban fenntartható és/vagy újrahasznosított forrásból származó anyagok felhasználásával jött létre, de ez mit sem ront a megszokott minőségen.
Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron a kiadótól.
Az ördög száz százalék hasznon alul nem dolgozik
Kövess minket Facebookon!
XXI. Század, Budapest, 2019
316 oldal
puhatáblás
ISBN: 9786155915567
Fordította: Bart István
2019. szeptember 27-én ünnepli harmadik születésnapját a KultúrPara, ennek örömére egy napokon át tartó nyereményjátékkal várjuk olvasóinkat a Facebook oldalunkon, ahol több tucat könyv talál majd boldog gazdára. Kövess minket, hogy ne maradj le! :)
