"A te felelősséged volt. És most eltűnt.
Most látod őt.
Az iskolai ünnepségen játszik a gyerekeiddel.
Előveszed a telefonod, görgeted a Facebookot, aztán újra felnézel.
Most nem látod őt."
Charlotte Reynolds barátnője, Harriet iskolai elfoglaltsága miatt elvállalta, hogy négy éves lányát, Alice-t elviszi az iskolanapra. Minden gyerek álma: vidámpark, vásár, árusok, isteni finomságok mindenhol. Charlotte fogta három gyermekét és Alice-t, majd bevetették magukat a forgatagba. Aztán megtörtént a legrosszabb, minden ember rémálma: a kis Alice eltűnt az ugrálóvárról. Csak egy pillanatra nem figyelt oda, ráadásul két gyereke vele volt. Elképzelése sincs, hogy miként történhetett ez.
A szerző nagyon érzékletesen írja le a rettegést, amit átélt Charlotte. Valaki rábízta legféltettebb kincsét, ő pedig kudarcot vallott. Kétségbeesetten szeretne beszélni Harriettel, de a nő látni sem bírja, míg végül találkoznak, az csak még jobban megviseli mindegyiküket.
Folyamatosan érezni a feszültséget, a félelmet a könyvben, főleg, mikor Alice szülei megtudták, hogy a kislánynak nyoma veszett. Közben kapunk egy-egy aprócska szeletet a nyomozásból, sokkal többet arról, hogy miként kezeli a család, a barátok a kialakult helyzetet, s hogyan kezdik el egymást és önmagukat hibáztatni a tragédia közepén. És az emberek egyik borzasztó szokása is helyet kapott: ítélkezni, vég nélkül pocskondiázni, anélkül, hogy tudnák mi is történt.
A regény lapjairól süt a remény folyamatos elvesztése. Ahogy telnek a napok süllyed minden szereplő a reménytelenségbe. Az ilyen jellegű könyveknél a gyerekrablás, a nyomozás van a középpontban, ebben a kötetben azonban a két nőn van a hangsúly. Két olyan nőn, akiknek koránt sincs olyan szuper élete, mint az kívülről látszik. Apránként belesünk a múltjukba, hogy eljussunk az okokig, amelyek egy gyermek eltűnéséig vezettek.
Aztán a könyv felénél érkezik egy csavar, ami jól megkavarja az állóvizet épp azelőtt, hogy elkezdené már nagyon unni az ember, hogy folyamatosan járjuk körbe és körbe a ki mennyire érzi magát hibásnak kérdéskört. Annyira nem lepett meg a csavar, de határozottan jót tett a könyvnek.
Heidi Perks debütáló regénye korántsem hibátlan, de érdekes volt ezt a lélektani drámát olvasni. Thrillernek szerintem kevés, ettől függetlenül pár napra le tudja kötni az embert. Aki elmerülne a lélekrajzok, emberi sorsok és családon belüli erőszak útvesztőiben, az élvezni fogja ezt a könyvet.
Köszönöm a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak!
A borítóra kattintva elérhető a könyv a kiadó weboldalán.
Fordította: Bozai Ágota
Kövess minket Facebookon!
Egy iskolai lövöldözés lélektana
Egy rossz döntés, egy nagy titok és egy család, amely mindent elveszíthet
