Mutasd a múltad és megmondom, ki vagy. Vagy nem.
Az Athenaeum Kiadó különös és különleges regényt tett le a filozófia és a kalandregények - lehetőleg mindkettőt egyszerre - érdeklők asztalára, Géczi János A tenyérjós címmel. A moly.hu-n böngészve az írás műfaját, megdöbbenve olvastam az egyik értékelést: "Miért nem tudom letenni, pedig nem ízlik?" (by A_Nagy_Levin).
Ez a kettősség vonul végig a művön: viszkettem tőle, tekeregtem, nem érdekel, mondtam századszorra is, de milyen a jó író? Képes azt is elolvastatni velem, amit nem akarok. Pedig nem akartam! Eleve tologattam magam előtt pár hónapig, hogy mééég nem, moooost nincs kedvem a témájához, meg különben is. Naná, hogy a körmömre kezdett égni a recenzió: na, jól van, gyere, nézzük, mi a lényeged, sóhajtottam és magam elé húztam a könyvet.
Kemény fedél, védőborító, igényes kivitel, maga a mennyország. A védőborító elmosódott grafikája utal az egész tartalomra: kicsit elmaszatolódott, kicsit egymásba mosódott, mint ahogy egy emberi sors történései sem határolhatók el élesen egymástól. Mert kicsit jók vagyunk, kicsit rosszak, s ráadásul ezek vetületei mind nézőpont kérdései lehetnek: semmi és senki sem lóg csak úgy légüres térben, mindennek van előzménye, következménye, kényszerítő körülménye, és így tovább.
A szerző, Géczi János és műve
A kötet főhőse, Judith, tenyérjós Budapesten, ami tudvalevőleg a világ közepe. A józsefvárosi kis helyiség, ahol tevékenységét űzi, kicsit kopott, kicsit álmos, de mindenképpen kenyérkereset, már ha bejön. Judith éppen klimaxol, hőhullámok gyötrik, olyankor nekiindul a havas januárnak, és lejárja a kényelmetlenséget, miközben korosztályának és az ötvenes években született magyarországi zsidóságnak, értelmiségnek csapongó, szerteágazó, szürreális keresztmetszetét adja.
Judith az USA-ban pszichológusként végzett, és ahogy követjük sorsát, olyan érzésünk lesz, mintha nem is lenne jelen saját életében. Mintha csak véletlenül disszidálna, mintha véletlenül kerülne, hányódna ide-oda, Ázsiától Amerikáig vagy fordítva, mert lassan már ez sem lényeges (pedig de). Hogy lesz orosz katonatiszt férje (!?), hogy kerül Moszkván át Bakuba, majd Izraelbe? Hogy kerül vissza a Józsefvárosba, Magyarországra? Szereplők jönnek-mennek életében, akikkel hol csak baráti, hol testi kapcsolatba kerül, a regény mondatai pedig sorban amolyan amúgy, meg egyébként felütésekkel csapongva bont le újabb és újabb hagymahéjat sorsokról és miértekről - vagy éppen zárja szorosra ugyanazt a hagymahéjréteget.
És amikor már falnak vernéd azt a szerencsétlen könyvet, hogy na, jó, most aztán hagyjál lógva Judith-szal vagy Judittal együtt (szabadon választható), akkor megint meglep valami pontosan felépített mondattal, odavetett utalással vagy éppen valami agyament filozófiai eszmefuttatással. Isten férfi, állítja a szerző, "ami kiszámítható a jövőből, föltérképezhető a múltból". A spiritualizmus, a hitek, a megélt valóságok képesek megőrizni a főhőst olyan mentális kondícióban, hogy egyetlen pocsék helyeztből távozva sem érzi magát vesztesnek.
Mutasd a múltad, áll a kötet fülszövegében, és valóban, megforgatta ezt a nőt minden létező élethelyzetben - de nemcsak őt, hanem az olvasót is. Neked mit üzen(t) a múltad?
Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
