Vértől gőzös politikai intrika egy posztapokaliptikus világban. Mi kell még?
Én is ,ahogy sokan idehaza a Stallone-féle filmből ismerem Dredd bírót. Nem volt egy filmtörténeti mérföldkő, és Rob Schneiderrel súlyosbítva meg is tett mindent, hogy ne szeressük, de nekem mégis tetszett. Ez a komor posztapokaliptikus fasiszta államszerveződés az ítéletvégrehajtó bírókkal, mutánsokkal robotokkal megmozgatta a fantáziámat. Az ABC robot nagy kedvencem volt. Aztán a folytatás sok-sok évvel később nem ragadt ennyire magával, bár rossznak nem nevezném. Képregényfronton teljesen kimaradt a Dredd, de amint lehetőségem lett rá, kaptam az alkalmon, hála a Fumaxnak.
Sokan úgy vélik, egy jó nyomozó képes felismeri a mintákat. Ez nem így van. Egy jó nyomozó kiszúrja a lyukakat a mintában. Valamit, ami nincs ott, ahol lennie kéne.
Ami rögtön szembeötlött és kissé megijesztett az az, hogy a történet jóval az általam ismert és kedvelt film után játszódik. És nem is kevés esemény történt azóta, ami jócskán átformálta Dredd bíró világát. Egyelőre nincs esély rá, hogy ezt magyarul is olvassuk, de a füzet elején van némi összefoglaló,ami azért jól jött.
Röviden: Mega-City One-t olyan csapás érte, hogy az addigi **** helyzete ha lehet, még rosszabb lett. Mutáns hordák belülről, rettenetes ellenség kívülről. Politikai intrikák, hatalmi játszmák, ármánykodás, hátba döfés, árulás. Barátságos világ, igaz?
A képregény hozza azt, amit ilyen felvezetéssel várnánk. A rajzokból csak úgy fröcsög a vér, a mocsok, a genny, az erőszak plasztikus ábrázolása néhol gyomorforgató, néhol kissé öncélú, de kb. ezt várjuk egy ilyen világtól. Dredd karaktere a szokásos mogorva, mufurc figura, de kapunk pár érdekes új karaktert is. Van benne pár érdekes csavar, pl. a Koboldkirály kiléte.
Ami zavart, hogy minden történet illusztrációit más-más rajzoló készítette, más-más stílussal. Némelyik nem jött be, nagyon nem, némelyik viszont jó volt.
– A népemnek van egy mondása: a mítosz egy fa, amely a tények magvából sarjad.
– Az én népemnek is van egy mondása: némelyik idióta bármilyen agyatlanságot elhisz.
A történetek érdekesek, de valahogy néhol túl kuszák, szerteágazóak, követhetetlenek. A sok név, helyszín, politikus, vezető, ki kit mikor szúr hátba, ki kit miért ver át. Nyilván az se tett jót, hogy kimaradt egy rakás könyv, esemény, de végül is ezen túl tudtam lépni. A fordítás korrekt, a világának jellegzetes káromkodásait, szófordulatait átvette, és úgy alapvetően elég sok szöveggel dolgozik a Dredd bíró. Ettől függetlenül fenn tudta tartani az érdeklődést, csak néhol laposodott el a történet.
Összességében nem csalódtam a képregényben. Nekem néhol kissé túl lassú volt, és egy posztapokaliptikus mészárszékhez képest kicsit sok volt a politikai intrika, a rajzok minősége is hullámzó, de ettől függetlenül ismerkedésnek a Dredd bíró világával tökéletes. A kiadás szokásos Fumax minőség, tehát kitűnő. Ajánlom azoknak is, akik ismerkednének a világgal, de hardcore Dredd-rajongóknak sem okozna csalódást (bár nekik valószínűleg már a polcukon van :))
Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadó csapatának! A kötet elérhető a képre kattintva, kedvezményes áron.
Locke & Key - Kulcsok, melyek ősi kapukat nyitnak, de időnként elméket tárnak fel
Kövess minket Facebookon!
Fumax, Budapest, 2019
240 oldal
keménytáblás
ISBN: 9789634701194
Fordította: Lunczer Gábor
Illusztrálta: Colin MacNeil, Paul Davidson, PJ Holden, Henry Flint
