Miben különbözik és miben hasonlít XVI. Benedek pápa és Ferenc pápa?
Többek között erre a kérdésre keresi a választ Anthony McCarten, akinek könyvéből film is készült a Netflixen. A kötetből megismerhetjük Joseph Aloisius Ratzinger (1927, Németország) és Jorge Mario Bergoglio (1936, Argentína) egész életútját, különös hangsúllyal mindkettejük eltérő második világháborús élményeit és fiatalkorát.
Útjuk és életszemléletük nagyon más volt, mégis ugyanahhoz a székhez, a pápai trónushoz vezette őket életük egy pontján. Mint minden pápa, ők is alakítottak valamit hivatalukon, mint minden pápa, ők is hozzátették az egészhez a saját személyiségüket és élményeiket. Sokan bírálóan tekintenek Ratzingerre, nekem csak annyi bajom volt vele - ismeretlenül -, hogy egy általam inkább károsnak tartott szervezet (névleges) vezetője. Mert az azért senki számára nem titok, hogy a valódi vezetők a bíborosok és az egyházszervezeti egységek vezetői. Még ha a pápa hivatalosan tévedhetetlen is...
Számomra egyébként rendkívül pozitív precedens-értékű tett volt XVI. Benedek részéről, hogy lemondott, megtörve ezzel egy több, mint 700 éves hagyományt. Pozitív, mert az egészségileg, szellemileg megtört idős embereknek nem kéne már vezető egyházi méltóságnak lenni, ahogyan a papok is nyugdíjba mennek idővel, ha már betegek, nincsenek fizikai és szellemi képességeik magaslatán, úgy ez a pápára is igaz lehet, legyen bármennyire is tévedhetetlen (...). Az utolsó időkben II. János Pál pápa már nagyon rossz egészségi állapotban volt, és egyszerűen legyen bármennyire kímélő is, nem az ő állapotának volt való már az egész hajcihő. Az kétségtelen, hogy az utóbbi idők egyik legszimpatikusabb pápája Ferenc pápa, de azért ő is mondott már felháborító dolgokat. Mindazonáltal nagyok érdekes volt megismerkedni kettejük életével, egész a gyerekkoruktól kezdve, részletes és izgalmas bemutatása ez két teljesen eltérő életútnak és embernek, és ez által egy picit talán jobban belelátunk az egész egyházi szervezetbe is mi, földi halandók.
Nem ez volt az első könyvem Anthony McCarten tollából, a Winston Churchill nagy pillanatáról, 1940-ben, a második világháború brit szempontból való legsötétebb pillanatában, a Blitzkrieg árnyékában való érvényesüléséről szóló A legsötétebb óra c. művét is (és a film is zseniális!). Számomra az a könyv egy kicsit jobb, érdekesebb, olvasmányosabb, de azért A két pápa sem okozott csalódást. Érdekelnek az emberi történetek és sorsok, és itt most két olyan emberét ismerjük meg, akik nem is akartak igazán pápává válni, mégis az lett belőlük. Két olyan ember, aki talán évszázadok óta először elindíthatott a tetteivel valamiféle változást, reformot az egyházon belül. Ratzinger a lemondásával, Ferenc pedig az emberközpontúságával. Ráférne erre a 2000 éves marketingcégre egy nagy reform... Néhány helyen tudomásom szerint tévedett a könyv egyébként, vagy csupán túlságosan bulvárosra sikeredett egy-egy rész. A valóság sosem olyan egyszerű, mint képzeljük. Őskonzervatívnak nevezni Ratzingert pl. eléggé nagy mellényúlás, és biztos vagyok benne, hogy Ferenc sem annyira nagy reformer, mint szeretnénk, vagy mint kéne. (Különben már jó eséllyel nem lenne pápa.)
A Netflixen elérhető filmet még nem láttam, előbb a könyvet akartam elolvasni, majd azután :) Anthony Hopkins és Jonathan Pryce játssza a két pápát, sokak szerint zseniálisan, bár maga a film csupán fikció, nem dokumentumfilm.
Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek csapatának!
A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.
Kövess minket Facebookon!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
272 oldal
puhatáblás
ISBN: 9789634195986
Fordította: Farkas Veronika
