Tudtad, hogy Eötvös Lóránd gyakorlott hegymászó volt? Jókai szenvedélyesen tarokkozott, Kossuth elismert botanikus volt, Arany János pedig több hangszeren játszott.
Közismert emberek kevéssé ismert tevékenységei kerültek ebben a műben megörökítésre. Szenvedélyek, hobbik valamiért vagy valami ellen.
A képen a kiadvány fedlapja látható, amelyen Görgei Artúrról kb. 1890 körül készült fénykép látható.
A Corvina Kiadó Csiffáry Gabriella tollából híres magyarok szenvedélyeinek ment utána A tábornok kertje című művében. Az igényesen kialakított könyvben idézetek, visszaemlékezések, ritka fotók köszönnek rá az olvasóra, miközben ciccegve, fejcsóválva, kuncogva, elképedten, vagy éppen sajnálkozva meredünk rá a sorokon keresztül örömökre, bánatokra, sorscsapásokra, kisiklott életekre, esetleg beütött tevékenységekre.
"Elgondolkodtató, hogy életünk során hány szenvedélynek és hobbinak hódolunk, s ezek hogy hatnak vissza ránk. De akár véletlenül, akár tudatos döntés következtében válunk egy-egy szenvedély rabjává, bizonyos, hogy beépül az életünkbe, a kultúránk részévé válik, és szerepet játszik a karakterfejlődésünkben és döntéseinkben." - írja a szerző előszavában. A sakktudás komoly stratégiai helyzetek megoldásához vezetett el Zrínyi Miklós, Erkel Ferenc, vagy Bláthy Ottó Titusz életében, míg mások kertészkedtek vagy hangszereken zenélve mulatták az időt saját örömükre.
A festmény Ferraris Artúr műve, Történelmi tarokkparti címmel (1894).
A partin látható résztvevők: Tisza Kálmán, Nedeczky István, Sváb Károly, Jókai Mór, Gajári Ödön (Sváb háta mögött), Hg. Odescalchy Gyula (moniklival), Csernátony Lajos, Beőthy Aldzsi, Podmaniczky Frigyes, Pulszky Károly és Mikszáth Kálmán.
Maga Jókai is írt erről a festményről a Nemzet 1895. december 25-i számában: "A karácsonyi mükirakatokban szereplő Ferraris képe, igen szépen sikerült heliogravürben visszaadva, melyet a Sváb Károly birtokában lévő eredeti olajfestmény után >>a históriai tarokkpartinak<< neveznek.
Nem azért nevezik pedig históriai tarokkpartinak, mintha az együttjátszók s a nekik asszisztáló >>bibiczek<< itt csinálnák ennél az asztalnál a világtörténetet; hanem azért, mert ennek a tarokkpartinak históriája van.
Ez a tarokkasztal három miniszterelnököt látott bukni (sőt segített buktatni), a negyedik (Wekerle) csak úgy menekült meg, hogy nem tud tarokkozni. - Nagy hiba egy olyan szép talentumu embernél!"
Ezek a szenvedélyek, hobbik persze nemcsak szórakozást jelentettek, hanem bizony vígaszt is: Kossuth Lajos teljesen elmerült a botanikában, miután 1867-ben megtörtént az általa olyan nagyon nehezményezett kiegyezés, de Görgei Artúr, a világosi fegyverletétel vezénylője is visegrádi hobbikertészkedésbe fojtotta a magyar közvélemény rettenetes átkait, akik fenti cselekménye miatt árulónak bélyegezték meg.
A kötet segít feloldani ismert ellentmondásokat a közismert szereplők és életrajzuk, valamint műveik között húzódó értetlenségeket, bár, "a történetírás, ha mégoly józan is, és mégoly jóakarattal igyekszik is a tárgyilagosságra, mindig költészet marad, és harmadik dimenziója a feltételezés" (Hermann Hesse). Csiffáry Gabriella kutatása és az eredmények olvasó elé tárása hús-vér, valódi emberekké varázsolja az irodalom, történelem, tudomány vagy politika lapjairól tisztelt nagyságokat.
A két sakkozó: Karinthy Frigyes és Szabó László, a fotó eredetileg a Színházi Élet 1936. szeptember 9-13-i számában jelent meg.
Nem kevéssé érdekes Karinthy Frigyes sakkszenvedélye sem, amely kitűnő írások ihletője lett a neves író-költő nagyságnál. Hangosan felröhögtem (bocsánat, de tényleg, nem érdemes mismásolni, finomítani azt a gyomorból jövő nyerítést), amikor elolvastam a Sakkoztam a bajnokcsapat bajnokával című írását. Ott tört fel belőlem elemi erővel, amikor odaértem a sorok között ahhoz a kifejezéshez, hogy "a futár cukkol egyet a kezemben..." - aki úgyszintén idáig ér a mű abszolválásában, írja meg nekem feltétlenül, ha neki sikerült megőrizni a fapofát.
Átböngésztem korábbi sakkfolyóiratokat is, Karinthy cikkcímét keresőbe dobva, sokan lehozták ezt a humoreszket vagy hivatkoztak rá, sőt, olyasmivel is találkoztam: milyen kár, hogy Karinty és Szabó László sakkpartijának szakmai leírása nem maradt fenn.
A dokumentumok, legyenek azok családi, baráti vagy hivatalos levelezések, papírra vetett visszaemlékezések, eddig ismeretlen vagy alig ismert fényképek, festmények új forrásokat jelentenek a múlt fel nem tárt dimenzióihoz, kiaknázható lehetőségek régi kultúrák társadalmi, szellemi arculatának megismeréséhez.
A szerző, Csiffáry Gabriella, a Szentendrei Skanzenben. Választhattam volna hivatalos fotót, de ez... ez sokkal autentikusabb. Főlevéltárosként több évtizede kutatja és publikálja a magyar szellemi élet jeles képviselőinek írásos emlékeit. (Kép forrása: Csiffáry Gabriella nyilvános Facebook oldala)
A mű megírásáig elvégzett munka nagyságát el lehet képzelni a köszönetnyilvánításban jelzett kéttucatnál többnyi múzeum és könyvtár dolgozóinak kutatásban segítséget nyújtók számát szemlélve, valamint a könyvben szereplő hírességek még élő hozzátartozóinak nyilatkoztatása sem két perc lehetett - amely természetesen a hitelesség alátámasztására is jó példa.
Az olvasó pedig miért vegye kezébe ezt a kötetet? Mert olyan jó kicsit leszállítani a piedesztálról nagyjainkat, még ha illő tisztelettel is. És ha napjaink pletykalapjai nem is érdekelnek, azért van abban valami csiklandozó, amikor egy Széchenyi, Kossuth, Móricz Zsigmond, Jókai Mór, Karinthy Frigyes (stb.) viselt dolgairól olvashatunk, nem?
Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak!
Sikerült felkelteni az érdeklődésed? Akkor kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel meg is rendelheted!
Kövess minket Facebookon!
Házi sütemények - ahogy anyukánk csinálja
