Hagyományos magyar házi sütemények, amelyeket már se cukrászdákban, se boltok polcain nem találunk - avagy a gyógyszerész sütni is tud. 

A Corvina Kiadó legújabb kiadványa Losonczi Zsuzsa Házi sütemények - Ahogy anyukánk készíti című műve, amely hagyományosan magyar, hosszú időn keresztül tökéletesített sütemények receptjeit tartalmazza - ezeket bizony már nem tudjuk leemelni a boltok vagy cukrászdák polcairól.

Ritka az a kiadvány, ahol a kiadó munkatársai maradéktalanul kiállnak a műben foglaltak mellett, márpedig ez ilyen. Az előszóban elképedve olvastam a munkatárs édesanyjáról, akinek érkeztére testületileg tódul ki a kiadói gárda, némi inzulinbomba elfogyasztására. További érdekesség, hogy a szerző gyógyszerész, innen kirándult a cukrászat területére, addig finomítgatva süteményeit, amíg egészen egyedi finomságok nem jöttek létre.

Mit találhat az érdeklődő a kötetben? Klasszikus vendégvárókat (zserbó, linzer, hólabda, hókifli), krémmel töltött süteményeket (házi krémes, hatlapos, mézes krémes), gyümölcsös süteményeket (máglyarakás, citromos szelet, almás-meggyes), hagyományos tésztákat (élesztős, sós,

pogácsák, sajtos tallér, bejgli). Meggyőződésem, ha valaki egyszer valamennyit lesüti konyhájában, igazából nem is kell neki más receptkönyv. Ezek nem rafinált és nem is egészségtudatos sütemények, de akinek nincs baj az egészségével, az bátran (és mértékkel) fogyaszthatja a kötetben szereplő süteményeket. Olyan ez, mint az egyik sokat vitatott kortárs szerző gyerekkönyve: sok író, pedagógus és szülő is fintorog rá, de a gyerekek imádják... ugyanez a helyzet ezzel is: tedd csak ki az asztalra a sok mai modern süti mellé ezeket: van egy fogadásom, melyik fogy el először.

A recepteket lapozgatva több minden is eszembe jutott. Egyrészt gyakorlatias, jól használható, sehol nem találkozni olyan kifejezéssel, hogy érzésre, meg kis marékkal - minden flottul le van írva, számszerűsítve vannak a dekák és deciliterek - amelyek különösen a kezdő háziasszonyoknak jelent nagy segítséget. Úgyszintén nekik kedvez a szerző, amikor különféle fortélyokat ejt el a szövegben (csak langyos tejbe szórd bele, különben leforrázod az élesztőgombákat, tégy bele egy csipet sót, keményebb lesz a hab, így hajtogasd a tésztát, rétegesebb lesz, egy cseppnyi tejfellel lazítsd, ha nagyon keményre sikerült és társai), de ugyanúgy fontos, hogy itt a krémek elkészítése során nem mindig találsz olyasmit, hogy végy egy csomag pudingport. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne válthatnád ki a lisztet, vanillincukrot vele, hanem azt jelzi, nem biztos, hogy mindig lesz otthon tartalékban pudingporod... nagyon fontos megtanulni iparilag előállított készítmények nélkül is boldogulni a konyhában. Persze, ezt csak akkor érzi át teljes valójában bárki is, amikor vagy nincs pénze ilyesmire vagy nincs ideje sütés előtt beszerezni már.

A receptekben gyakran ad tippeket az elkészített tésztaalapok egyéb felhasználási módjára is. Több süteménynél is variálja a recepteket, megad egy alapreceptet, majd egy másik változatát is. A kevert tésztákhoz (piskótafélék) gyakran használ sütőport is, ami nem ördögtől való, akkor sem, ha tanult cukrászok szerint fölösleges bele: a házicukrászok (szerintük - és tényleg) egyszerűen nem verik fel elég ideig és elég hatékonyan a tojáshabot. 

Amit nagyon hiányoltam: minden süteményről fotó. Szívesen felcseréltem volna a kötetben szereplő nagy képeket kicsikre, de valamennyi mellé jó lett volna egy ábrázolás az elkészült finomságról. Sokan azért nem fognak egy csomó receptbe bele sem kezdeni, mert elképzelni sem tudják, hogy mutathat az alkotás a folyamat végén. Persze, mai korszak gyermeke bedobja majd a gugliba a sütemény nevét és valószínűleg hamar el fogja tudni dönteni, akarja-e vagy sem azt a receptet kipróbálni. Van, ahol sokallottam az élesztő mennyiségét, fél kilogramm liszthez szerintem nem kell egy csomag élesztő (egyezményesen 5 dkg egy csomag, ha a Budafokira gondolok). Ellenőriztem, hogy nem szárított élesztőre gondolt, hiszen belemorzsolja a tejbe, tehát frissről van szó. 

Persze, ezek a saját véleményemmel, elkészítési módjaimmal nem mindig egyező receptek nem azt jelentik, hogy a szerző arányaival feltétlenül baj van. Miért lenne? Ő úgy készíti, én másképpen és így van ez jól. Azért van a cím felett Losonczi Zsuzsa és nem az én nevem. Meg aztán, akkor lenne hiteles itt-ott a fanyalgásom, ha az ő receptje szerint is elkészíteném az adott süteményt, és megkóstolva arról tennék bejegyzést. Olyan ez, mint Fekete István Tüskevár című regényében Nancsi néni meg Piri mama vetélkedése a konyha körül, emlékszem, már kamaszként is nagyot derültem rajta, és most, durván négy évtized elteltével, gyakorlott sütő-főzőként kezdem átérezni az akkori hangulatot, amikor az egyiknek is jelentős gyakorlata van, meg a másiknak is, és nem egyeznek az istennek sem:)

Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak!

Sikerült felkelteni az érdeklődésed? Akkor kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel meg is rendelheted!

Kövess minket Facebookon!

Nyáry Krisztián: Életemnél is jobban

Drága Adynkkal biztosan megetettem volna Elbocsátó, szép üzenetét. Kirántva.

Békebeli pletykák Kossuthról, Bartókról, Krúdyról - zenével