Turista from Hungary - A magyar, ha megindul...

2020. július 20. 07:16 - GReni

Könyvajánló - Kordos Szabolcs: Turista from Hungary - Bővített, új kiadás

"Elmesélik kalandjaikat a koronavírus idején az utasokat hazamenekítő idegenvezetők, azok a kollégáik, akik a krízis miatt a világ egy távoli pontján rekedtek, és beszélnek az iparág összeomlásáról a dráma nagy vesztesei, az utazási irodák tulajdonosai.  

A kötetben találkozhatunk még a legújabb kori magyar portyázók színe-javával, a hajnali nyugágyfoglalóktól a botcsinálta bazártolvajokon át a notórius műtárgytapogatókig. Hány ezer kilométert utazik egy téliszalámis szendvics? Hogyan jutunk be mi, leleményes magyarok a vécén keresztül a híres párizsi múzeumba? Hogyan fosztogatunk, csenünk, kölcsönzünk turistaként külföldön? Miként viselkednek hírességeink, színészeink, tévésztárjaink, politikusaink ott, ahol azt hiszik, senki nem ismeri fel őket?"

103657235_2618263941770364_1786313792322761385_o.png

Kordos Szabolcs Hungary-sorozatának legújabb köteteiben két korábbi nagysikerű könyvének bővített kiadását tisztelhetjük. A bennük található új fejezetek szinte még melegek, olyan frissek, ugyanis a pandémia idején készültek. Néhány napja olvashattatok tőlem egy kis kedvcsinálót az Airport, Hungary bővített, új kiadásáról. Ha lemaradtál róla, az alábbi linken olvashatod a posztomat:

A légiközlekedés kulisszatitkai a hétköznapokon és a pandémia idején

Ezúttal pedig érkezem a Turista from Hungary új fejezetekkel tarkított kiadásával. Engem a borító már megvett magának. Imádom a színét, a káoszt, a gumikacsát, mindent. Ötletes, vidám, minden megvan benne, ami egy jó borítóhoz kell. A tartalommal kapcsolatban nem voltak kétségeim, eddig is beszippantottak a szerző írásai és ezúttal sem kellett csalódnom. Ez a kötet teljesen új volt számomra, ugyanis az első kiadás eddig kimaradt valahogy az életemből, pedig szépen fogyasztom Kordos írásait, már a sokadik könyve, amit befaltam.

A magyar, ha megindul... Tetszik ez az alcím, tökéletesen passzol a könyvhöz, mely megmutatja mi történik, ha átlépjük a határt. A kötetben izgalmas interjúkat olvashatunk az utazási iparág dolgozóival, idegenvezetőkkel, utazásszervezőkkel és a turizmus napszámosaival.

"Bár riportalanyaim buszoznak, röpködnek vagy éppen hajóznak az időzónák és a kultúrák között, mégis bennünket, magyarokat kísérnek, bennünket ismernek, és bizony időnként miattunk szégyenkeznek. Könyvemben az ő szemszögükből látjuk az üdülővárosok forgatagát, mégis ez a könyv az egyszeri magyar utazó hős-, gaz-, romantikus- és rémtetteiről szól."

Kapunk egy szeletet arról, hogy miként élték meg az iparban dolgozók, hogy a világ bezárta kapuit. Kordos Szabolcs a járványhelyzetben kereste fel az iparág dolgozóit, hogy meséljenek, milyen hatással volt a pandémia a piacra, ezáltal rájuk. Ebben a fejezetben akadtak elszomorító dolgok külföldön rekedt, bajba jutott emberekről, akiknek próbáltak segíteni a hazajutásban vagy olyan utazásszervezővel is sikerült beszélnie, akinek a csoportját sikerült hazajuttatnia, ő maga az Államokban rekedt, ahonnan végül Kolumbiába sikerült eljutnia és barátoknál meghúzni magát.

Még azok is bajban vannak, akik azt gondolták nem érheti őket baj, hisz több lábon álltak. Volt, aki márciustól októberig itthon vezetett túrákat, télen külföldön volt telepített idegenvezetőként, mellette pedig még fordított is és Airbnbk működéséhez adott tanácsokat. Mindegyik melót egyszerre húzták ki a talpa alól. Rengeteg az iparban a körbetartozás és a kormánytól sem kaptak semmilyen segítséget. A pörgős turistaszezon nálunk márciusban indul és karácsony előtt véget ér. A legtöbb idegenvezető hazánkban ekkor keresi a pénzt, télen pedig a tartalékaiból él. Most viszont a szezon nem indult el, katás vállalkozóként kiszolgáltatottak, semmilyen adókedvezményt nem kaptak és nulla forint bevételre fizethetik a havi ötvenezret - panaszolta az egyik interjúalany.

"A kiutaztatással foglalkozó, külföldön magyarokat pesztráló kollégái is úgy gondolják, hogy amikor a kormány a "turizmus megmentését" hangoztattam bizonyára nem rájuk gondolt, mert az utazási irodákat bizony senki nem húzta ki a slamasztikából. Még csak meg sem próbáltak lehajolni hozzájuk, hogy megkérdezzék, mi a bajuk."

Ezután jönnek a járvány előtti sztorik, és rögtön egy nem túl szívderítő történet, amikor az egyik idegenvezető élete legszörnyűbb karácsonyáról mesél. Egy szupernek ígérkező frissen épült luxusszállodába kísért éppen egy VIP csoportot, de az egész borult, amikor a hotelbe érve azt tapasztalták, hogy félig van csak kész. A csoportban mindenki kiborult, kiabáltak vele, minden szar rajta csattant, mintha bármiről is tehetett volna. Aztán jött a "kedves" jól menő vidéki fogorvos, aki elé állt és közelről leköpte. Csodálatos, hogy ilyen emberek rohangálnak az utcákon. :(

A következőkben azért bőven akad szórakoztató történet. A kedvenc fejezetem Ági, egy rutinos idegenvezető alábbi mondatával indul:

"- A lényeg az, hogy amikor a magyar elindul valahová, az agyát Ferihegyen felejti. Mindegy, hogy egyébként milyen az az agy: üres vagy pallérozott, leteszi a 2-es terminál valamelyik sarkába, és amíg tart a vakáció, nem is veszi vissza - szögezte le Ági."

Nyilván ez erős túlzás, de gyanítom a többségére igaz, jómagam is találkoztam érdekes élőlényekkel nyaralásaim során. Ági mesél arról, hogy milyen kemény volt bekerülni egy jó irodához és milyen nehézségekkel kellett menet közben megküzdeni, de közben izgalmas, szórakoztató kalandokban is bőven volt része. Na, de miért mondja, hogy elhagyjuk az agyunkat? Olyan hülyeségekkel képesek felhívni az emberek vészhelyzet címszóval, mint kifogyóban a wc papír, fáj a fejük, a takarítónő kidobta a betétet, stb. Ennek az elanyátlanodásnak a legfőbb oka a nyelvismeret hiánya. Azok, akik főleg utazási irodán keresztül utaznak, általában nem beszélnek idegen nyelveket, ezért rászorulnak az utazásszervezőkre, szóval a nem túl erős nyelvoktatás hazánkban épp az irodáknak kedvez.

Olvashatunk sztorit arról, hogy milyen volt egy értelmifogyatékos felnőttet kísérni Egyiptomban, vagy milyen volt egy rémes, kötekedő, fukar és rasszista családot kísérni Los Angelesben, akik képesek voltak niggerezni a tömött helyi buszon egy veszélyesebb környéken. A zűrös turisták nem hagyják unatkozni az idegenvezetőket, ezekről is kapunk jó pár történetet. Például egy pasiról, aki a komplett nyaralás alatt végig részeg volt. Próbálta elérni Ági, hogy legalább a repülés napján ne igyon, mert nem fogják felengedni a gépre. Megállni sajnos nem bírta...

"Amikor az útlevelét kérte tőle a repülőtéren a kisasszony, belenyúlt a farzsebébe, előhúzott egy a reggelinél lenyúlt lapkasajtot, és azt vágta le a pultra egy "nesze, b*** meg" kíséretében."

A skatulyázás nyilván nem fair, de azért, ha évente több ezer emberrel foglalkozik valaki, akkor egész jól képes kategóriákat alkotni. Így született meg az is, hogy a tipikus magyar párt "az agilis nő és a teszetosza férj alkotja". Ehhez is kapunk magyarázatot példán keresztül. Terítékre kerülnek a vidéki értelmiség feleségei, akik "kisvárosi fogorvosok, jogászok parasztlányból doktornévá avanzsált párjai", akik a legidegesítőbb jelenségek, aztán ott vannak az okoskodók, akik mindent jobban tudnak, mint az idegenvezető és az egyszerű népek. Péter mesélt egy nagyon jó sztorit egy kissé butácska szépségről, aki egy üzletemberrel utazott New Yorkba.

"- Amerikába repültünk, és a gépünkhöz olyan busz vitt, amelynek az utasterét felemelték a beszállítókapu szintjéhez, majd leeresztették, és úgy gördültünk egészen a repülőgépig. A hölgy - úgy tűnt - nem ismerte fel, hogy buszon ül, nem repülőn, ezért rögtön panaszkodni kezdett: ezen a kényelmetlen ülésen kell feszengenie New Yorkig? Mondtam, hogy ez még csak a busz, ne aggódjon, a repülőn kellemesebb körülmények várják. Ja, hogy repülővel megyünk? Ezt nem is tudtam, felelte."

És ezzel még nem ért véget a sztori a hölgyeményről...

Kapunk egy kis ízelítőt, hogy milyen, ha az ember eljut egy diktatúrába vagy féldiktatúrába és azt is megtudjuk, miért biztonságosabbak ezek az utak, mintha egy teljesen demokratikus országot látogatnánk meg. Nem maradnak ki a galibát okozó vendégek, akik nem akarnak foglalkozni a szigorú törvényekkel egy muszlim országban, ahogy azt is megtudjuk egy rutinos idegenvezető, hogyan udvarolja be a csoportját a bezárt fürdőbe.

A riportok alatt szóba kerültek az örömlányok is. Mindenki egyöntetűen felelte, hogy persze, elmondják hol és miként lehet efféle szórakozásra találni, de még olyan is volt, hogy Ágit megkérte a csoport egyik tagja, hogy szerezzen egy hölgyet estére, ugyanis a férjét meglepné a 35. születésnapján egy édeshármassal.

"Ági robogóra pattant, és egy görög barátja derekát szorítva a helyi - nem éppen kiterjedt - piros lámpás negyedbe hajtott. Főleg külföldi vendégmunkásokból, albánokból, bolgárokból, románokból verbuválódott a szexiparos csoport. Legnagyobb megkönnyebbülésére magyart nem talált közöttük.
- Bizarr volt az egész. A madám felsorakoztatta előttem a csajokat, én pedig telefonon egyeztettem a feleséggel. Abból indultam ki, hogy a szőkék örök kedvencek, ezért az ukrán lányra böktem elsőként, de a megrendelőm ellenkezett. Legyen inkább egy erős arcvonású, fekete hajú lány, amolyan igazi görögös! Emlékezzen rá a férjem, hogy hol kapta ezt az ajándékot!, hangzott az utasítás a vonal másik végén."

Dóritól egy 80-as úr kért segítséget, hogy még hazatérés előtt egy dögös thai lányt a keblére ölelhessen, de közben ne gondoljuk, hogy csak a pasik vágynak kalandokra. Az egyéjszakás kalandra vagy épp férjre leső nők előszeretettel utaznak az arab országokba dögös pasikra vadászni. Ott sokan minden európai nőben szinte csak a vízumot vagy a pénzt látják, ezért bármilyen külsővel le lehet akasztani egy csődört, csak közben érdemes vigyázni, hogy a rózsaszín köd ne butítsa el teljesen az embert.

Nem minden fejezet vidám és szórakoztató. Aki ennyi emberrel találkozik, annak előbb-utóbb a halállal is kell találkoznia. Vannak fatális balesetek és sajnos akadnak öngyilkosságok is. Ha pedig valaki Afrikában vállal állást, akkor bizony előbb-utóbb találkozni fog a maláriával és a kolerával is. Szomorú, hogy ennek is van piaca, de ha már van, akkor beszélhetünk is róla, így helyet kaptak a vadásztúrák is kötetben. Akár harmincmillióba is fájhat egy elefántvadászat, sajnos mégis még a magyaroknak is van erre igénye és pénze.

Másik kedvenc részem nosztalgiával vegyült, ez nem más, mint az olcsó buszos utazás. Évekkel ezelőtt anyukám rávett, hogy menjek el vele és a barátaival egy ilyen útra Görögországba. Soha többet mégegyszer. A majdnem húsz órás buszút valami halálos volt. Fájt mindenem, utáltam már az embereket, akikkel összezártak és minden vágyam az volt, hogy végre leszállhassak a fémdobozról. Aztán jöttek a könyvben a sztorik a tipikus magyarról, aki viszi a fél boltot...mert nyilván nem árulnak zöldséget, húst, üdítőt a görögök...

Szóba kerültek a szarkák, akik még a lepedőt is képesek ellopni a szállásról és persze a svédasztalok varázslatos világa, ahonnan előszeretettel tömik meg az emberek a hátizsákot. Itt is vannak bőven cikis sztorik, amikor hüledeztem vagy épp röhögtem egy jó. Akadnak VIP-utazók kalandjai is gazdag üzletemberekkel, orvosi szakmai konferenciákkal, akik néhány nap után kivetkőznek magukból például azért, mert San Francisco kínai negyedében nincs rántott hús kovászos uborkával.

"Az egyszeri, köznapi butaság ennél is ijesztőbb: turisztikai körökben közismert történet, amikor egy utas azért tett panaszt, mert a légikisasszony nem nyitotta ki repülés közben az ablakot, pedig nagyon meleg volt."

Kapunk egy kis ízelítőt a 70-es évekből, hogy milyen volt egy "közlekedési eszközökre szakosodott utazási vállalatnál" dolgozni és bepillantást nyerhetünk abba a szörnyű időszakba, egy pokoli karácsonyba, melyet a 2004-es cunami jelentett Thaiföldön. Több év távlatából is könnyekkel a szemében mesélt az eseményekről egy idegenvezető.

"Délelőtt tíz óra előtt tíz perccel jött az első hullám. Iszonyatos robajt hallottam, amit halálsikolyok követtek. Más volt ez, mint egy "átlagos" kiáltozás. Ha az ember az életéért küzd, egészen különös hangok törnek fel a torkából, azelőtt soha nem hallottam ilyesmit. Többet nem is szeretnék. Feldolgozhatatlan élmény!"

A üzleti élet minden területen megvannak a potyázók, akik egy kis mellékesre is vadásznak. Miért lenne ez másként az idegenvezetők között? Egy kis szeszcsempészet Egyiptomba, trükközés az idegenforgalmi adóval, drágább belépőkkel és a turistaparadicsomokban szinte bármelyik vendéglátós vagy kölcsönzős hajlandó pár eurót fizetni, ha valaki hozzájuk viszi a csoportját.

Ismét egy izgalmas világba kalauzolt el Kordos Szabolcs. Nagyon jól szórakoztam olvasás közben és ezzel az izgalmas borítóval szerencsére jól is fog mutatni a kötet a polcomon. Nem tudom mi lesz a következő téma, amivel foglalkozik a szerző, de biztos, hogy azt is begyűjtöm majd. :)

1896786.jpgA könyvet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!

Kövess minket a Facebook-on is!

Kedvcsinálók további Kordos Szabolcs könyvekhez:

Minden, ami a vendég előtt titok marad

Éttermesek és vendégek a pácban

Kalandozások a luxushotelek titokzatos, izgalmas világában

Budapesti luxushotelek és vidéki kastélyszállók, wellness központok titkai

Hungary by night - Így mulat a magyar elit

Szárnyak, vágyak, magyarok

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr4116003168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.