Fleishman nagy bajban van. De melyik? Toby vagy Rachel?

Toby Fleishmannel ismerkedünk meg először, a 41 éves, elvált orvossal, aki kamaszos lendülettel veti bele magát a 21. század újdonságába, a randiappok világába. És talál is kedvére való nőt, munka előtt, munka után, néha akár helyett, egy-egy gyors numerát. Már önmagában ez a felállás adja a kötet egyik érdekes alaphangulatát: amikor a középkorúság felé masszívan menetelő, addig hűséges férfi a szex sosem ismert oldalait tárja fel, és máson sem jár az esze, csak a hajnalban látott nőn, akit jobbra húzott, meg a másik vörösön, akinél még nem döntött. De persze az élet nem csak játék és mese. Tobynak és feleségének, Rachelnek két gyereke van. És egy nap a nő se szó, se beszéd, otthagyja a két gyereket az apjuknál. Nem csak egy hétvégére.

Egészen váratlanul érte az a neki teljesen új gondolat, hogy a kapcsolatoknak nem feltétlenül kell valamihez vezetniük, még csak kapcsolatoknak sem kell lenniük. És az a felismerése támadt, hogy nem feltétlenül erkölcsi kötelessége feleségül venni azt a nőt, akit megcsókolt.

A kiskamasz Hannah, 11 éves, aki az anyjára ütött, és mindenért az apját okolja, és a 9 éves öccse, a csendes, szerény, visszahúzódó Solly élete is felborul ezzel. Kicsit Kramer kontra Kramer utánérzés a történetük eddig, de sokkal maibb, sokkal nyitottabb, és a kapcsolatok színét és fonákját is bemutatja. 

Miért ment tönkre 15 év után az oly nagy szerelem Toby és Rachel között? Mi tette tönkre? Toby, miközben intézi a gyerekeket - nem kevés bonyodalommal -, intézi a futókalandjait - hasonlóan bonyodalmakkal tűzdelve -, folyton azon rágódik, mi is volt az, ami félrement? Vajon tényleg ismerte a feleségét? Vagy az évek egyszerűen elsodorták őket egymás mellől?

De aztán megismerjük a másik oldalt is, és érdemes kitartani a végéig. Nagyon jól feltárja az egyenlőtlenségeket volt férj és volt feleség között, az elvárások, az anya és az apa szerepei között, csak csavar egyet a dolgon. Erőt ad a kötetnek az a Kramer kontra Kramerrel ellentétben, hogy sokkal mélyebben jelenik meg az egyenlőtlenség, sokkal szókimondóbb és őszintébb történet ez, és itt Toby megpróbálja megérteni és megismerni a feleségét, úgy is, mint orvos, de elsősorban mint ember, és mint férj és apa. Ehhez pedig bizony át kell "kötnie" a saját gondolkodását is, ami nem egyszerű, ha közben a gyerekekkel, a munkájával, a kapcsolataival küszködik. De éppen ez kell hozzá, hogy átélje, milyen, ha a gyerekek életéből a másik fél se szó, se beszéd eltűnik hetekre. 

És a nevetésünkből kihallottuk a fiatalságunkat, az pedig nem teljesen veszélytelen, amikor az ember a középkorúság küszöbére érve, az életben megrekedve, hirtelen hangokat hall a fiatalkorából.

Nagyon magával ragadó és érdekes kötet a mai modern világunkban működő kapcsolatokról. Egész a végéig fogalmam nem volt róla, ki is a narrátor, hogy most magát a szereplőt halljuk, vagy az író beszél ilyen egyedi hangon a saját karakteréről? Erre csak a vége felé derül fény, és ez egy új, különös színt vitt az egész kötet értelmezésébe. Taffy Brodesser-Akner úgy alkotta meg a kötet egyik legérdekesebb szereplőjét, Rachelt, hogy ő maga alig van jelen a lapokon, mégis nagyon sokat megtudunk a gyerekkorából, a múltjából, az anyává válás időszakából, a sérelmeiből, amelyeket valahogy soha senki nem vett elég komolyan, rajta mégis nagyon komoly nyomokat hagyott. 

A szerző, Taffy Brodesser-Akner 1975-ben született New Yorkban, szabadúszó újságíróként dolgozott a GQ magazinnak és a The New York Timesnak, ez az első regénye. A Fleishman bajban vannal pedig nagyon hamar a toplisták élére került, ilyen különös, éleslátóan megírt, egyedi narratívájú történettel ritkán lehet találkozni. Vegyül benne a száraz humor a nagyon mai dolgokkal, de közben mégis komoly problémákat jelenít meg és mesél el egyedülálló módon. Ismerhetjük vajon a másikat teljesen? Mi is az az empátia? Van rá idő, van rá kapacitás rohanó világunkban? Mekkora töréseket okozhatnak életünkben a legapróbbnak hitt dolgok is?

Arra figyeljünk, hogy mit akarunk, ne arra, hogy mit kellene akarnunk.

Külön szót érdemes a szüléssel kapcsolatos történések és helyzetek leírása, élete nagy töréseit ugyanis a megrázó szüléssel kapcsolatos élményei során szerezte Rachel. Jó lenne, ha megpróbálnának még a fáradt, idő- és energiahiányban szenvedő orvosok is valamiféle zavaró tényezőkkel rendelkező szülőgép helyett érző emberi lényként tekinteni az épp szülés előtt álló nőkre, amikor lelkileg egyébként is életük egyik legsebezhetőbb időszakát élik meg... 

Összességében szuper könyv lett, remek szórakozás, jó humorral, szókimondó, modern, de mégis nagyon elgondolkodtató és a valóság egy szeletét jól ábrázoló mű, valódi KULT könyv. Ráadásul nem csak belsőleg: a 21. Század Kiadó igényes sorozatának, a KULT könyveknek méltó darabja, kemény kötéssel, minőségi papírborítással, gyönyörű borítóval.

A fordítás Kepes János munkája, akinek már több fordításához volt szerencsém, és mindre igaz volt az - ezt is beleértve -, hogy hibátlan, gördülékeny, élvezhető, és az eredetit hűen átadó hangulattal, nyelvezettel dolgozik. 

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.

Érdemes megnézni a 21. Század oldalán a könyvcsomagokat is, ugyanis nagyon szuper irodalmi- és a KULT-könyvcsomagok is vannak kedvezményes áron, olyan kötetekkel, amiket nem érdemes kihagyni. :)

Mi itt mind sehonnaiak vagyunk

Kövess minket Facebookon!

21. Század, Budapest, 2020
464 oldal
keménytáblás
ISBN: 9786155955945
Fordította: Kepes János